Hurrá, hurrá, hurrá.

Mi a kitörő öröm oka?
1) Péntek van
2) Süt a nap, ami elolvasztja az undorító havat.
3) Az imént láttam az Eclipse előzetesét. :)

Mondhatjátok a 3. pont miatt, hogy nem vagyok normális, de ez a kedvenc részem könyvben és a film is nagyon jónak ígérkezik. :) Most hirtelen nagy késztetést éreztem, hogy újra kiolvassam a sorozatot, de legyőztem eme érzést, mert csak nemrég fejeztem be a 4. rész olvasását (legalább negyedszerre olvastam ki).
Azt kell mondjam, hogy minél többször olvasom, annál inkább Jacob - pártivá válok. Bár első olvasásra még abszolút Edwardnak szurkoltam, most már azért nem annyira. Valahogy Jacob mentalitását jobban csípem. :) Tetszik, ahogy harcol a nőért! :) Bella helyében én simán megadtam volna már neki magam régen. :)


Egyszerűen muszáj imádni. :) Mikor lesz már június???????? :))))))))))))
Fújjjjjjjjj. Micsoda elvakult rajongó lettem :))))))))))))))))))
Most viszont megyek tovább örömködni. Bebújok az ágyikómba, mert iszonyatosan fáj a torkom, meg hőemelkedésem van. Biztosan elkaptam valami nyavalyát (Remélem jól írtam) :) az oviban. De majd most a hosszú hétvége alatt kikúrálom magam. Vagy nem. :)

Nooooooooormális???????

Délután 3 óra körül ma bevonultam a fürdőszobába hajat mosni. Kint bár hideg volt,  de sütött a nap. A tv-ben síugrás ment és a kedvencem nyert. :) Kell ennél több egy szép vasárnap délután? Szerintem nem :)
Kb. egy fél órát szöszmötöltem a fürdőben. Mikor kiléptem az fürdőszoba a ajtaján át, a szemben lévő ablakban a következő látvány fogadott:

Most őszintén. Normális? Azt hittem helybe ugrok egy hátast (pedig nem jellemző rám az ugrálás eme formája). Hihetetlen. Mintha visszamentünk volna 3 hónapot az időben, és nem március 7-e lenne. Röhejes. Napsütést akarooooooooooooooooooooooooook. Most azonnal. Majd karácsonykor essen a hó, a fenébe is. Szegény krókuszok megdöglenek kint ebben az időben..... ;(
Már kb. egy órája kijöttem a fürdőből és még mindig esik ez a rohadt hó. Hogy a franc esne belé (és akkor még finom voltam és nőies). Elnézést a tőlem szokatlan vulgáris szókincsért.

Bűnözés :)

Na, nem kell megijedni, nem csináltam semmi törvénybe ütközőt, hacsak nem a saját törvényeimmel ütköztem. :)

Mivel a ma estére általam szervezett találkozó helyszín és érdeklődés hiányában meghiúsult, temérdek idő szakad a nyakamba.

Kezdtem a bűnözést délben, amikor is anyunak a szülinapját ünnepeltük. Szülinap = torta. Bevágtam egy szelet Lúdláb tortát. :) Mentségemre szóljon, annyira jól nézett ki, hogy még a család kevésbé édesszájú tagjai sem tudtak neki ellenállni. (Bár képen nem néz ki annyira jól...életben viszont Hmmmmmmmmmmmmm)   :))))

Aztán ez a fertő kora este csak fokozódott. Ugyanis bevackoltam magam a fotelba, az ölemben egy tál friss pattogatott kukoricával (más néven popcorn:)  ) magam mellé helyezve egy pohár boros kólát és megnéztem a New moont  HD minőségben. Csak tátottam a szám. Abba nem akarok belemenni, hogy mi a különbség egy HD meg egy sima DVD között , mert én magam sem nagyon tudom, de látványban tény, hogy nagyságrendekkel jobb a HD. Pedig a videók idején, amikor megjelentek az első dvd-k, még nem gondoltuk, hogy lehet egy film még jobb minőségű, mint a dvd... Most meg...

Na mindegy. A lényeg, hogy ez a kb. 2 óra tobzódás és bűnözés annyira jót tett a lelkemnek... :)

Rájöttem, hogy többször kellene ilyet csinálnom. :) (Azt hiszem az Avatár lesz a következő, amit ilyen formátumban meg fogok nézni.)

A film meg egyébként jó volt, de még mindig azt mondom, hogy könyvben jobb.

Még mindig a tavaszra áhítozván...

Bár már megmutatta magát a tavasz szebbik arca, még visszaköszönt a tél. De az már bíztató, hogy a hóvirágok megjelentek, sőt az első színpompás krókuszok is megmutatták  magukat a kertben. Egyszerűen imádni való. Aztán már a tulipánok meg a jácintok is hajlandóságot mutatnak arra, hogy elkezdjék növeszteni első levélkéiket.

A "krókuszkák" :)

Annak ellenére, hogy a napsütés nagyon megörvendeztette a lelkemet, aminek következtében egészen más szemmel nézem a világot, az a fránya tavaszi fáradtság nem tudott elkerülni. 10 - 12 órákat tudnék aludni , ha lehetne. Így is törekszem a 9 órányi alvásra, de még emellett is úgy ébredek, mint a felmosórongy. Mindegy. Majd, ha már 15 fok körül lesz, meg ha majd 28-án átállítjuk az órát, akkor már jobba lesz. Onnantól már jobban viselem.
Egyébként nem sok minden történik mostanában. A munkahelyi káoszt leszámítva, csak az általános iskolás osztálytársakkal való találkozás szervezése köti le a figyelmemet.
A nap már megvan, de hely még nincs, ami elég gáz, tekintve, hogy van rá 2 napunk, hogy rábukkanjunk valami jó helyre. Csak hát elég passzívak a népek. Hiába kérem, hogy mindenki mondjon ötleteket, hogy hová mehetnénk, egyszerűen nem hajlandóak.  Én meg nem nagyon vagyok jártas a szórakozóhelyek világában, ugyanis eléggé "elcseszett" zenei ízlésemből kifolyólag messziről elkerülöm a klubokat. Egy házibulira inkább vevő vagyok. De ugye a többség olyan helyre szeretne menni, ahol táncolni is lehet meg beszélgetni is. Van ilyen hely egyáltalán? Mert ahol táncolni lehet, ott a hangos zene miatt a beszélgetés alapból halálra van ítélve, ahol meg dumálni lehet, ott nem valószínű, hogy élvezhetően lehet táncolni.
Kíváncsi vagyok kibukik - e valakiből a nyerő ötlet az utolsó pillanatban, vagy kénytelenek leszünk másik napot választani és addig találni valami jó helyet.

Avatár - láz

Emlékszem, amikor tavaly karácsony és újév között moziban voltam, nagyban tombolt az Avatár c. film körüli felhajtás. Egyszerre 2-3 teremben is játszották, mert annyira sokan voltak rá kíváncsiak.
Valahogy engem azonban totálisan hidegen hagyott. Eddig. Most azonban engem is utolért. Hétvégén nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy arra vetemedtem, hogy megnéztem. Hatalmasat csalódtam benne, persze kellemesen. Egyszerűen magával ragadott. Képtelen voltam elszakadni a képernyőtől, amíg vége nem lett a filmek. A látvány mellett (ami egy filmnél nem éppen elhanyagolható), azért némi mondanivalóval is rendelkezik. Kiválóan leírja napjaink tipikus emberi gondolkodását. Ha valamit akarunk, azt megszerezzük magunknak, akkor is ha mások életébe került. Itt konkrétan valamilyen anyagot akarnak megszerezni az emberek, aminek történetesen a kék lények faluja alatt van a lelőhelye. És mivel önszántukból nem akarnak elmenni, erőszakkal űzik el őket. Mindegy, hogy a kék lényeknek az a hely jelent mindent, az otthont, az életet. Az embereknek csak az a lényeg, hogy ki tudják ásni, azt, amiért jöttek. Az sem számít, ha ez életeket követel mindkét fél részéről. De azzal nem számolnak, hogy az otthonukat, legutolsó értékeiket védelmezők a kétségbeesés következtében, és életük védelmezése érdekében mi mindenre képesek. Főleg, ha egy jó vezető áll az nép élén.
Az előzetes itt megnézhető. Érdemes.
A látvány néhol lélegzetelállító volt. Még nekem is, aki nem nagyon van otthon a különböző effektek terén. Le a kalappal.Nem csoda, hogy ennyi Oscar - díjat kapott. Majdnem letolta a trónról a Titanicot (megérdemelten).
A filmzene is jó. Íme:

 Egyszer mindenképpen érdemes megnézni azoknak is akik nincsenek kimondottan oda a fantasy/sci- fi műfajért. Tényleg.

Jön, jön, jön, jön, jön....

A tavasz. Jön. Megtántoríthatatlanul. Érzem. Misem jobb bizonyíték rá, minthogy ma hét ágra, szikrázóan süt a nap. A nyitott ablakon a madarak boldog éneke szűrődik be, mintegy megerősítvén a tényt, hogy közeledik a tavasz, már nem kell soká várni. Egész máshogy érzem magam a tudattól. Ma kimondott örömmel tártam ki a szobám ablakait szellőztetés céljából. Nem a megszokott hideg fagyos téli illatú levegő áramlott be, hanem tiszta, picit ugyan még csípős, de tavaszi illatú levegő. A növények is érzik. Elkezdtek eszeveszett tempóban hajtani. Új levelek, új virágok. Ez az én évszakom. Imádom.

A hó is eltűnt , elmosta az eső. Novemberig nem is szeretnék már többet látni belőle.

A másik dolog, amitől jó a kedvem, az az, hogy megint szervezkedünk.Össze akarunk hozni egy össznépi találkozót, bulit. Az még nem derült ki, hogy milyen formában. A legcélszerűbb egy házibuli féleség lenne, vagy legalább egy olyan, ahol lehet dumálni is  meg mozogni is egy kicsit tánc formájában. Csak kérdés, hogy lesz - e olyan vállalkozó szellemű egyén, aki bevállalja a helyszín biztosítását esetlegesen a saját lakhelyén. Ahogy kivettem a reagálásokból, másra nem is lenne gondja, mert a többit összedobnánk.Csak az a fránya helyszín... mert ha logikusan belegondolunk, elmehetünk mi egy csillivilli, puccos szórakozóhelyre, ahol lehet táncikálni, meg iszogatni, de ott a beszélgetni vágyóknak nem sok lehetőség terem. Ahol a beszélgetős kedvűek érvényesülhetnek, ott meg a táncos lábúak vannak elnyomva. Ez a két dolog, akármennyit is gondolkodom rajta, csak egy házibuli keretein belül ötvözhető. Vagy egy bérelt helyen, ahol mi határozzuk meg mi, hogyan legyen. De nem hiszem , hogy bárkinek lenne arra pénze, hogy kibéreljünk egy helyiséget, ami erre a célra megfelel.

Na mindegy. Majd meglátjuk mi lesz. Még nagyon kezdeti stádiumban van a szervezés.

Most viszont megyek és elvezem a tavaszi napsütést :)

Kicsi a világ

Az előző bejegyzéshez kapcsolódóan, örömmel jelenthetem, hogy megmaradt a lábam, és a fájdalom is elmúlt a térdemből. Tehát határozottan jónak nyilvánítható a kígyómérget is tartalmazó kenőcs.:)

Ma azonban nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen kicsi a világ.

Az egyik kolléganőm behozta ma az érettségi tablóját a középsuliból. Az még hagyján, hogy kiderült, hogy a másik kolléganőmmel évfolyamtársak voltak, anélkül, hogy tudtak volna róla. Az volt az igazán érdekes, amire utána derült fény. Beszélgetés közben megütötte a fülemet egy ismerős név. Mégpedig  a főiskolai gyakorlati koordinátorom neve(vagy "mittudomén" mi volt a tisztsége), aki egyébként énektanár. Le voltak döbbenve, hogy én is ismerem.(bár engem hála annak a jó égnek, nem tanított a fősulin). Az egyiküket viszont igen. :) Nem volt éppen a kedvenc tanára :)

Aztán a másik meglepi, akkor ért, amikor a kezembe került  tablófénykép.Ugyanis a tanárok  között felfedeztem még valakit, aki szintén tanított engem is a főiskolán még pedig 3 féléven át. A változatosság kedvéért ő is énektanár.:)

Vicces volt. Tőlem kérdezték a kolléganők, hogy mi lett vele, hogy van. Ahogy meséltem róla a folyamatosan bólogattak, hogy igen, ők is így ismerték.

Tényleg milyen kicsi a világ. Ki gondolta volna, hogy 20 év különbséggel többünket is tanított ugyanaz a tanár, csak nem ugyanabban az iskolában. Ennek mennyi az esélye?

"Kígyóharapást méreggel...."

Szinte már földönkívüli élményem volt nem rég egy gyógykenőccsel. Azt hittem egy - két testrésszel kevesebbel jövök ki a dologból ( még most is 2 esélyes a dolog). :)

Reggel arra lettem figyelmes, hogy fáj a térdem. Nem olyan tompán, hanem minden lépcsőfoknál kegyetlenül élesen beleszúr. Néha elő szokott jönni ez a tünet, bár altalában akkor ha lapos talpú cipőről váltok magas sarkúra vagy fordítva. Ez tart egy pár napig , amíg a lábam meg nem szokja. Most azonban nem erről van szó... Mindegy. Kb. egy fél órával ezelőtt bekentem valami erre alkalmas kenőccsel (bár ennek alkalmasságáról csak holnap tudok majd beszámolni, ha már nem fáj), mert már nem bírtam elviselni, hogy nem tudok normálisan mászkálni a lakásban a lépcsőn.

Először baromi hideg volt, pedig elvileg szobahőmérsékleten van tárolva. Elkentem körbe a térdemen és bedörzsöltem, mert a dobozon azt írta: "alaposan masszírozza be a kezelendő felületbe". Hát én bemasszíroztam. Alapból baromi büdös. Annyira hogy csukott ajtó mellet a másik szobában is érezhető...

Leültem és vártam hogy felszívódjon. Egyszer csak elkezdett olyan furán bizseregni, aztán meg melegedni a kezelt terület (térdem és környéke). 1 perc múlva komolyan olyan érzésem volt,  mintha a sütőben lenne a térdem és 300 fokon éppen ropogósra próbálnám sütni. Olyan forróságot éreztem, hogy az már a kellemetlen határt súrolta. Mintha belülről égetnének. (Még most is ég pedig már fél órája, hogy bekentem). De állítólag ez jó , mert ez azt jelenti, hogy használ. Gondoltam magamban, oké, kibírjuk. De ez csak addig volt így, amíg fel nem oltottam a mennyezeti lámpát és meg nem láttam a lábam teljes fényben. Nem is tudom hogy írjam le. Mintha egy nyári napon, amikor kritikusan magas az UV sugárzás, dél körül 2-3 órára elaludtam volna a napon és csak a térdem lógott volna ki az árnyékból Olyan vörös voltam, hogy az már ijesztő. De csak ott, ahol bekentem. De persze erre is azt a választ kaptam, hogy nyugi , ez normális.

Végül már nem bírtam ki, megkérdeztem anyuékat, hogy mi a jó élet van ebben, hogy ilyen hatása van. Ki nem találnátok. Kígyóméreg.

Basszus. Ezzel az erővel egyszerűbb lett volna, ha hagyom hogy egy kígyó megharapjon. Lehet, hogy nem lett volna ennyire durva.

Mondjuk most már úgy vagyok vele, hogy mindegy, csak használjon. (Bár most már könnyen beszélek, mert már nem ég annyira). :)

Brutális, hogy milyen szerekkel kerülök én kapcsolatba. Életveszély. :)

Február 14. - régre visszanyúló hagyomány vagy modern kori reklámfogás?

Most hogy közeledik 14-e, elgondolkodtam azon, hogy vajon tudjuk -e honnan ered ez a dolog igazából vagy csak annyit tudunk, hogy a szerelmesek napja, amikor meg KELL ajándékozni a szerelmünket/párunkat/kiszemeltünket aztán slussz.

Rájöttem, hogy igazándiból eddig még én sem sokat foglalkoztam ennek a napnak az eredetével. Mondjuk magával a nappal sem sokat foglalkoztam mióta az eszemet tudom. Soha nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Olyan , mint egy bármelyik másik nap. Ugyanúgy menni kell dolgozni ( mondjuk most pont nem kell , mert hétvégére esik), ugyanúgy be kell fizetni a csekkeket...

De azért most mégis utánanéztem, hogy honnan is ered ez a dolog és mennyit változtatott rajta a társadalom,  mi minden változott eme hagyománnyal kapcsolatban a társadalmi elvárások változásának következtében az évek során. Elég nagy a káosz az hagyomány eredetét illetően. Talán még a kutatók sem tudják, hogy az elméletek közül melyik a helytálló. De többnyire mind külföldön, mint itthon 2-3 elmélet van, ami a legvalószínűbbnek tűnik.

Az az egy biztos, hogy angolszász eredetű a hagyomány, de a gyökerek egészen Rómába nyúlnak vissza, ahol régen nagyon nagy volt az ünnepek tisztelete. Ilyen becsben tartott ünnep volt a Lupercalia. A Luperca istennőről elnevezett ünnep február 14-én volt esedékes. Luperca istennő Faunus, az erdők , mezők tüzek urának hitvese volt, és ezen a napon áldozatokat mutattak be neki. 

Ugyanezen a napon Juno istennő tiszteletére a lányok nevét felírták egy papírra, beletették egy hatalmas korsóba, a fiúk pedig kihúztak belőle 1-1 nevet, akivel a következő Lupercalia-ig, tehát egy évig együtt maradtak.

Maga az ünnep Szent Valentinről kapta a nevét. Bár nagyon sok különböző tény és adat van róla, azért vannak dolgok, amik minden történetben egyeznek. Ezek alapján Szent Valentin II. Claudius uralkodása alatt papként élte napjait. Claudius uralkodása alatt tiltott volt az esküvő, ugyanis az uralkodó úgy gondolta, hogy csak azokból a férfiakból lehetnek jó harcosok, akiknek nincs feleségük és családjuk. Ám Valentin ezzel nem értett egyet, így titokban továbbra is párokat esketett meg. Amikor Claudius rájött erre, halálra ítélte a papot. Kivégzéséig börtönbe került, ahol megismerkedett a börtönőr vak lányával, akit nagyon megsajnált és imáival meggyógyította. Valentin , kivégzése napján levelet küldött a lánynak és az állt rajta: A Te Valentinod... Innen ered a Valentin napi képeslapok küldözgetése.

Egy szó , mint száz, részben átvettünk dolgokat az eredeti hagyományokból, és próbáljuk nem elfelejteni a napnak a lényegét, de sajnos egyre inkább csúszunk lefelé a leejtőn és nem a gesztuson hanem az ajándék méretén és árán van a hangsúly. És ez elkeserítő. Vagy csak én vagyok ennyire pesszimista? 

De, mint már az elején említettem, én amúgy sem vagyok nagy rajongója ennek a napnak. Nem szeretem mindenhol azt hallani és látni, hogy 14-én ki KELL fejezned a párodnak , hogy szereted. Mi az hogy kell? És ha én ezt inkább július 23-án vagy augusztus 4-én akarom megtenni? Vagy minden egyes napon meg akarom tenni, akkor mi történik? 

És azt még nem is említettem, hogy a boltokat elárasztják a Valentin napi spéci ajándékok, amiknek horribilis az áruk. Holott lehet, hogy egy szó vagy egy mondat sokkal jobban esik annak az embernek, akit szeretünk, mintha megvennék neki több ezer forintért egy olyan tárgyat, amit a büdös életben nem fog használni, csak porosodik a polcon.

Nem lenne semmi gond a Valentin nappal, ha a gesztust nézzük, de azt már undorítónak tartom, hogy olyan érzést keltenek az emberben, hogy hülye, ha nem vesz valamit a párjának...

Ja és ez nem csak a szerelmesek napja, hanem ezen a napon köszöntjük az összes többi szeretett személyt is.

Szóval itt az én ajándékom a szeretteimnek, barátaimnak, és mindenkinek, mert mindenkit szeretek :) (kivéve, akit nem, de az úgyis tudja) :)

Jaaaaaaaaaaaaajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj....

A címbéli felkiáltást az hozta ki belőlem, hogy momentán annyira fáj / lüktet a fejem( mintha valaki egy légkalapáccsal ütlegelné folyamatosan), hogy a szemem bármelyik pillanatban kieshet a helyéről.

Most persze biztos azt kérdezitek, hogy akkor mi a fenéért ülök a gép előtt és írok, ahelyett, hogy pihennék. Hát megmondom miért. Azon egyszerű oknál fogva, hogy amint vízszintesbe helyezem magam, hogy pihizzek, onnantól csak a fájdalomra tudok koncentrálni, így viszont elterelem róla a gondolataimat és nem figyelek rá annyira, ezáltal egy fokkal elviselhetőbbé válik a dolog.

Gondolom az sem segített, hogy ma jól felidegeltek bent a munkahelyemen.

A helyzet a következő: Ha  megkérdezem a kolléganőmet, hogy sok - e a munkája, és azt válaszolja, hogy igen nagyon, mert holnapi határidős munkái vannak, mit szokás csinálni? Hagyjuk hadd dolgozzon a szerencsétlen... Na, nem. Nálunk ez nem így működik. Ha a kedves kolléganő ül a papírhalom közepén és próbál dűlőre jutni az éppen aktuális sürgős feladattal, odaugrok és még elkezdem neki mondani a saját kis dolgomat, amit már egyrészt 23.000-szer elmondtam, másrészt úgysem tud vele semmit csinálni, mert nem az ő hatásköre.

Komolyan mondom ettől falnak tudok menni. Reggel megszállt a zen életérzés (na jó, most lehet, hogy hülyeséget írtam) :) ,teljes nyugalomban mentem dolgozni, jó kedvem volt. Bementem és fél óra múlva már majd megevett az ideg.

Úgy szeretném már megérni, hogy egy napot végig tudjak csinálni anélkül, hogy valaki felidegesítene. Mondjuk ha jobban belegondolok, én vagyok a hülye, mert hagyom magam.

El kellene engednem a fülem mellett és a saját feladataimra kellene összpontosítani. De egyszerűen nem lehet, mert tőlem kimegy,és hergeli a többieket is, nekik is bizonygatja az igazát, és meg már a falat kaparom....

Jó lenne, ha már jönne a tavasz. Nehezen viselem már a telet. Félre ne értsétek, szeretem a téli időszakot, de minden évben eljön az a nap, amikor egyszerre csak érzem, hogy a testemnek és a lelkemnek elege lesz belőle. És akkor már a tavaszt várom. Idén most jött el az a pillanat, amikor már elég. Már kint szeretnék ülni a kertben délutánonként a napsütésben egy pulcsiban,szeretném, ha langyos szellő fújna és kimondottan tavaszi illatot hozna magával, szeretném a madárkákat csicseregni hallani reggelente munkába menet, szeretném, ha kezdenének rügyezni a fák, megjelennének az első virágok...

Komolyan már attól jobb kedvem lett, hogy felidéztem. Az egész gondolkodásmódom megváltozik , amikor eljön a tavasz. Ti is így vagytok vele?

Örül a szívem, ha csak ránézek a képre. :)

Az időzavaros virág

A névnapomra kaptam egy nagyon szép virágot. Calathea. Kb. 1 méter magas, levelei csíkosak. Olyan, első ránézésre átlagosnak tűnő növényke. De csak addig átlagos, amíg az ember nem tölt el vele egy - két napot egy szobában. Ugyanis pár nap múlva arra lettem figyelmes, hogy mozog. Még egyébként ez sem akkora tragédia, mert észlelhető némi légmozgás a szobában, tehát ettől simán mozoghat egyszer - egyszer. De ő nem csak egy- egy alkalommal mozog, és nem az egész növény, csak egy egy levele, viszont az nagyon.

Napközben nem nagyon vettem észre , azonban este lámpaoltás után a tök sötét szobában kimondottan zavaró, amikor csak azt hallod , hogy valami zörög, feloltod a lámpát, de nem látsz semmit, és a frász kerülget. 

Anyu először azt mondta, hogy nem vagyok normális, mert a  virág tuti, hogy nem mozog. Aztán amikor már apu is panaszkodott, hogy épp a számítógépnél ült, amikor elkezdett zörögni meg mozogni a virág, akkor már anyu is elhitte. Tisztára, mint egy horrorfilm.( Főleg, ha valaki látta Az esemény című filmet )

Több heti elemezgetés után sikerült egy megfigyelt tényre + 1 elméletre szert tennünk. A megfigyelés lényege az, hogy a növény az alváshoz éjszakára más pózt vesz fel és ezért mozog. Nappalra kinyílnak estére pedig összehúzódnak a levelei. Volt már egy másik fajta calatheám régebben, annak összetekeredett a levele estére (de legalább normális időben). Ennek viszont felállnak a levelei és összebújnak, és mivel a levele hátulja bordó így az egész virág bordóvá válik.Csak az a picike kis bökkenő, hogy ő már délután 3 órakor elhúz aludni (mint, aki be van időzítve,hogy 3-kor lövik a pizsit), és este 11 óra körül kezd el mozgolódni, ugyanis kezd felébredni. Hát normális?

Ebből következik az elméletünk. Az az elméletünk, hogy a virág hely és időzavarban szenved (egyik következik a másikból). Mivel ő Dél - Amerikából származik, lehet, hogy nem tud átállni erre az időzónára. Hiába süt rá a nap, ő akkor is megy 3 órakor aludni és hiába van már este 11 órakor tökéletesen sötét a szobába, ő akkor is kezd felébredni (ezzel őrjítve meg engem). Nem egyszerű. Nem lehet mellette unatkozni. :)

Képet sajnos nem találtam róla a neten, de majd holnap lefényképezem.

Hóhelyzet

"A hó 0 celsius alatt képződött csapadék amely vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek" (Wikipédia).
Jellemzője még, hogy ha kb. 1 cm leesik belőle, akkor megbolondul a közlekedés a városban. Ha 10 cm-nél is több esik az felér a világvégével. De tényleg. Úgy csinálunk, mintha télen nem lenne jellemző a hó. Annyira váratlanul érte az emberek többségét ez a mostani, mintha legalább július közepén esett volna. Bár szombaton esett, hétfőn itt nálunk a nem - buszvonalakon még nem lehetett közlekedni. Reggel az ovi utcájába(meg a környék utcáiba) egyszerűen nem lehetett bemenni autóval. Reggel munkába menet (az 5 perces út folyamán) 4 autót láttam szenvedni (ebből 3 az óvodába tartott). Én úgy tudom , hogy először a főútvonalakat, buszvonalakat, majd a kórházakhoz és fontosabb intézményekhez vezető utat takarítják, utána jönnek a közintézmények (amibe az óvodák iskolák is beletartoznak). Na mármost vasárnap a buszútvonalak már olyan tiszták voltak, hogy csak na. Szóval hétfő délre a kotrónak illett volna eljutnia az ovihoz is. Telefonáltunk a vezetőségnek. Azt mondták, hívjuk a közter. fenntartókat. Hívtuk. Az volt a válasz, hogy türelem. Ha ma nem is, de majd valamikor jönnek. (az mellékes, hogy meg sem kérdezte a nő, hogy pontosan honnan telefonálunk, hogy esetleg tudna oda küldeni egy kotróautót...) Hát szerintem a nap hamarabb fogja elolvasztani azt a hatalmas mennyiségű havat az utcából, minthogy ők ideérjenek és eltakarítsák...
Ezt leszámítva én szeretem ezt a havas időt. Szeretem mikor esik és a kabátomon megmaradnak a szebbnél szebb formával rendelkező hópelyhek.

Valahogy olyankor nyugalmat sugároz a táj.

"Itt a farsang áll a bál..."

Hát igen, javában zajlik a farsang. Már az óvodában is elkezdtünk ezerrel készülni rá. Persze, persze tudom, hogy a farsang nem 1 napból áll, de az óvodásoknak még igen. Nekik a farsang egyenlő azzal hogy: " 1 napig királylány, lovag (bár ez már elég ritka), pókember, "mittudomén" milyen harcos lehetek".
Ma éppen a csoportszobák dekorációjával voltak elfoglalva, mert jövő héten tartjuk ezt az 1 napos hepajt.
Beszélgettem az egyik óvónővel, mondtam neki, hogy én is jövök, és csinálok velük díszeket. Tudjátok, épp azt a fajtát csinálták, ami 2 krepp papír csíkból készül úgy, hogy egymásra kell hajtogatni őket. Mindegy ez így most lehet, hogy nem érthető, de mindjárt csatolok képeket és , akkor rájöttök mire gondolok.
De nem is ez a lényeg, hanem , hogy mondtam az egyik kolléganőmnek, hogy úgy szeretem ezeket a fajta díszeket, és hogy amikor kicsi voltam, én is nagyon szerettem csinálni. Erre odaugrott 2 nagycsoportos leányzó és mondták hogy csinálnak nekem is. Hát nem édesek?
Tényleg csináltak nekem, kettőt is. Olyan aranyosak voltak. Főleg, amikor meglátták, hogy felraktam az egyiket az ablakba, a másikat meg az ajtófélfára. Nagyon bírom bennük, hogy már egy ilyen apró gesztussal is mekkora örömet lehet nekik okozni.

Szóval ilyeneket csináltak nekem. Úgyhogy most már egy fokkal vidámabb az iroda. :)
Kíváncsi vagyok idén mi lesz a sláger jelmez. Tavaly a pókember meg a ninja tarolt a fiúk körében, a lányoknál meg a klasszikus királylány és tündér variáció. :) Emlékszem, hogy én voltam oviban Törpilla, meg pillangó (sírós pillangó, mert egész reggel sírtam). A többire nem emlékszem.
Most nem is tudom mi lennék, ha be kéne öltöznöm....( az mellékes, hogy örülök, hogy önmagam tudok lenni)
Mondjuk boszorkány :)))) De csak olyan dögös hosszú fekete ruhában :)
Vagy angyalka, igazi szárnyakkal és glóriával (ha-ha-ha, na persze...  én meg az angyal... két különböző dolog :-)  ) Maximum bukott angyal :))))
Azt hiszen most kell abbahagynom, mielőtt rossz irányt vesznek a dolgok :)))))))))))))

Már megint az a bizonyos tanulhatnék...

Néhányan most biztosan azt fogjátok gondolni, hogy nem vagyok normális. De akkor is megint rám jött a tanulhatnék. Sőt már néztem is tanfolyamokat.
Gondolkodtam, hogy mi lenne a logikusabb döntés: a mostani szakmát továbbvinni vagy belekezdeni valami teljesen újba.
Az Aporon néztem intézményvezetői továbbképzést. Hátha egyszer eljutok addig, hogy vezető leszek... :) De valahogy a 4 félévet soknak érzem...(a 2 szigorlatról meg a szakdogáról meg a záróvizsgáról nem is beszélve) Ezzel az erővel már csinálhatnék egy másik diplomát is. Bár ki tudja lehet, hogy hasznomra válna, ha belevágnék.
De inkább a felsőfokú szakképzések vagy az OKJ-s tanfolyamok felé kacsintgatok. Főleg a marketing meg a PR terület érdekelne, ha már valami teljesen új dologba kezdek. Ezekben a munkakörökben nagyon szívesen dolgoznék. Az angol meg a pszicho meg még mindig nagy kedvenc. Persze az angol az egyértelmű, hogy marad is, de sajnos a pszichoval úgy vagyok, hogy azzal diploma nélkül nem sokat tudok kezdeni.
Még egy diplomára valahogy meg még nem vagyok készen.
Viszont úgy érzem, hogy valamit tanulnom kell. Ráadásul sajnos egyre többször fordul meg a fejembe, hogy ezt a mostani állásomat le kellene cserélnem. Csak a mai világban nem ugrik bele ész nélkül az ember egy ilyen dologba.
Hát még nézelődök egy kicsit. Meg kell gondolni mibe kezd bele az ember. Bár lehet, hogy az sem jó, ha túl sokat agyalok. Lehet, hogy hagyni kell a logikát és a megérzésekre kell hallgatni. Ezzel csak az a gond, hogy még nem súgtak semmit. :)

Egy borzalmas nap története

A tegnapi nap egyenesen katasztrófa volt. Lehet, hogy mindenki más simán átsiklana felette, de valahogy engem az ilyen napok nagyon megviselnek.Ugye tegnap megtartották nekünk az értekezletet,a mi a múlt héten a BKV sztrájk miatt elmaradt. Ez még hagyján. Valahogy túléltem volna. De a hazafelé út az valami borzasztó volt. Siettem volna haza, de nem jött össze. Elment az orrom előtt a busz. 10 perc múlva jött a következő. Arra felültünk az egyik kolléganőmmel. Mentünk egy darabig szépen nyugodtan.A sorompónál pirosat kaptunk megálltunk. Pár perc után már feltűnt, hogy még mindig állunk, a vonat meg sehol. Kinézvén az ablakon láttuk, hogy vonat éppenséggel van, csak egy helyben áll pont a kereszteződésben, hogy véletlenül sem tudja senki sem használni a vasúti átjárót. Gondoltuk, hogy áramszünet van, mert a mozdonyvezető tök nyugisan ücsörgött a mozdonyba. 20 perc után már szinte könyörögtünk a buszvezetőnek, hogy engedjen le a buszról, hogy legalább gyalog elindulhassunk. Átmásztunk a síneken a másik oldalra (ahol már több busz is járt), és elindultunk a másik buszmegállóba. Ahogy ott ácsingóztunk egyszer csak megjelent a fejünk fölött a mentőhelikopter.(Egyébiránt  azt még így megjegyezném, hogy nem mindennap lát az ember mentőhelikoptert ilyen közelről ennyi magasfeszültségű vezeték közt landolni. Egy buszmegállónyi ember tátott szájjal bámulta a műveletet és egy emberként szurkoltunk, hogy sikerüljön a pilótának letennie egészben a gépet) Gondoltuk valaki rosszul lett a vonaton. Több nem derült ki. Jött a busz, nagy nehezen hazaértem.Itthon aztán ahogy bóklásztam délután az interneten, észrevettem a hírek között, hogy írnak a esetről. Hát nem lett senki rosszul, hanem valaki beugrott az intercity alá és ott is maradt.

Azért bármennyire hozzászokhattunk sajnos az ilyen esetekhez még mindig megdöbbentő. Főleg ha belegondolok abba, hogy ha 2 - 3 perccel előbb érünk oda, mert mondjuk nem fogunk ki 2 piros lámpát, akkor pont a szemünk előtt játszódik le a dolog. Elég brutális.

Szóval ez az eset eléggé rányomta a bélyegét a napom hátralévő részére. Nem csináltam mást egész délután, csak olvastam. Ezért is szeretek annyira olvasni. Amellett, hogy az ember magára szed egy kis kultúrát meg tudást, totálisan kikapcsol a külvilág arra a pár órácskára. Ennél jobb pihenést nem is tudnék elképzelni...

Vegyes felvágott

Most nézem csak, hogy milyen régen írtam. Hétvégén szándékomban állt, de egy kis gubanc volt a gépemmel, így elmaradt. De pont az jutott az eszembe, hogy így visszagondolva azt sem tudom, hogy mi történt a múlt héten a BKV sztrájkot leszámítva. Az elég jelentősre sikeredett.

Egyébként ez még azokat is megbolondította, akiket nem érintett közvetlenül - gondolok itt magamra. Semmi nem úgy ment, ahogyan kellett volna és ez alatt nem csak a buszokat meg a villamosokat értem.

De legalább elmaradt a múlt hétre tervezett értekezlet. Nem sok kedvem volt hozzá. Most sincs sok kedvem menni, de muszáj. Holnap már nincs sztrájk, amire lehetne hivatkozni. :) Hajrá agysejtgyilkolás. :)

Ha már agysejtgyilkolásról van szó, láttam egy nagyon jó filmet, Másnaposok a címe. Rég láttam ilyen jó vígjátékot. Négyen elmennek legénybúcsúra Vegasba csak valahogy sikerül annyira berúgniuk, hogy nem találják reggel a vőlegényt , viszont helyette gazdagabbak lesznek egy kisbabával meg egy tigrissel a fürdőszobában. :) Állati egy film. Meg a kínai drogbáró vagy én nem is tudom micsoda is haláli benne. Aki akar egy nagyon jót vihogni, az feltétlenül nézze meg. Egyébként pont tegnap volt a Golden Globe díjkiosztó, ahol valamilyen kategóriában díjat is nyert a film. Azt, hogy melyikben, azt ne kérdezzétek. :) Mindent én sem tudhatok. HIHIHI. :)

Azt viszont tudom, hogy mára virradóra megint esett a hó. Ahhoz képest, hogy csak 1-2 cm-t jósoltak, esett vagy 10-15 :) Még jó hogy van előrejelzés. Persze ebben az esetben nem bánom. Szeretem a havat. Főleg most, hogy folyamatosan hideg lesz a héten és így azért megmarad.

Mit is akartam még? Ja igen, a szőnyegemről a képek. Íme:

Sikerült 2 ugyanolyan mintával rendelkezőt vennünk. Egy kicsit és egy nagyot. Alapból szeretem a fekete - fehér kontrasztos dolgokat, tehát már ezért megérte. Azonban ráadásként jön még hozzá az, hogy valamilyen okból kifolyólag sokkal nagyobbnak tűnik tőle a szoba. Nagyítja a teret, legalábbis optikailag.

Az új ágyat meg nem fényképeztem le, mert most kupi van, és lusti voltam rendet rakni egy fénykép kedvéért. :)

De legközelebbre csinálok róla, ha nem felejtem el. :) (Bár erre garancia nincs. Mármint arra, hogy nem felejtem el) :)

Meg azt akartam még mesélni, hogy hétvégén mentünk Pomázra autóval, és elég kihalt tájak mellett haladtunk el néha. Egyszer csak egy olyan mező vagy rét (vagy nem is tudom mi volt az tulajdonképpen) mellé értünk, ami beillett volna egy horrorfilm helyszínének simán. Itt -ott kopasz fák és a föld felett 1,5 - 2 m (pont egy embernyi) magasságban tej sűrű köd vagy pára. Alatta és felette tök tiszta volt a levegő. Az volt a durva, hogy a köd meg a tiszta levegő között hihetetlenül éles volt az átmenet. Mintha lett volna ott egy láthatatlan vonal, ami elválasztja őket. Komolyan mondom hátborzongató volt. És akkor a varjakat még nem is említettem.... Ha egy horrorfilmben meglátok egy olyan jelenetet,ami egy ilyen helyen játszódik, akkor azonnal aktívan keresgélek valamit, amit a szemem elé tudok tenni, ami mögé el tudok egy kicsit bújni... :))) Kár, hogy nem tudtam lefényképezni. Érdemes lett volna. Na mindegy. Talán majd legközelebb. Addig is kénytelenek lesztek elképzelni, hogy milyen lehetett. :)

Állapot: még mindig inkább hagyjuk...

Azt hittem, hogy a csütörtökinél nem lehet sokkal rosszabb. Hát nagyon nagyot tévedtem. Akkor mondjuk még elég viccesnek véltem ezt az egész kialakult helyzetet, de ezt most nem igazán tudom elmondani róla. Mindennek érzem a helyzetet csak viccesnek nem. Pénteken sikerült annyira kiborítaniuk bent a munkahelyen, hogy már sírás határon álltam. Pedig nem jellemző rám az elkeseredettség ezen formája, de néha nálam is kiborul a bili. Mondjuk pont most. Igazándiból nem is történt semmi olyan nagyon dolog pénteken, csak ez volt az utolsó csepp. Egész héten gyűlt - gyűlt és pénteken tetőzött.

De azért , hogy mondjak valami jó dolgot is, pénteken búfelejtőnek elmentem vásárolni illetve elrángattam anyuékat szőnyeget nézni. Ugyanis azt kapom a névnapomra. Tudom, tudom, az még arrébb van, de nem vagyok már öt éves - nem dől össze a világ, ha előre megkapom az ajándékot. Szóval elmentünk szőnyeget nézni és csodák csodájára sikerült is venni. Tök jól nézni. Majd csinálok képet róla, hogy ti is lássátok. :)

Aztán szombaton karácsonyi dekoráció mentesítettem a lakás minden zegét - zugát. Már hét közepén le kellett volna szedni, de egyszerűen nem volt rá időm.

Vasárnap meg elmentünk ágyat nézni (szombaton este jutott eszembe, hogy el kéne menni, mert  most van karácsony utáni leárazás). És igen, sikerült megvenni. Van szép, új ágyikóm :).

Eredetileg szerettem volna ággyá nyitható kanapét venni helymegtakarítás céljából, de egyszerűen nem találtam olyat, amit akartam. Ami jó lett volna méretben az színben volt borzalmas vagy formájában. Ami formában meg színben jó lett volna annak horribilis volt az ára... Aztán végül sima ágyat vettem magamnak. Olyan egyszerű, de modern. Jól néz ki és olyan mintha ebbe szobába tervezték volna egyenesen.

Délután szétkaptuk a régi ágyat darabokra. Ez a munka némi véráldozatot követelt többünktől is a családban. Apu egy szögbe akadt bele, és meg sikeresen kivágtam egy kis darabkát az ujjamból. :) De persze nem azon a kezemen, ami már alapból be van kötözve a szerdai affér miatt. Nem, véletlenül sem abból. A másik kezemen ejtettem meg ezt a kis "kimetszést", hogy egyik kezemet se tudjam normálisan használni. :)

Ezt leszámítva tök nyugodtan telt a hétvége. :)

Állapot: inkább hagyjuk...

Határozott szándékkal érkeztem. Le akartam írni valamit. De olyan agyhalott állapotban vagyok jelenleg, hogy mire ideértem a géphez egyszerűen elfelejtetem, hogy mi a fenét akartam írni. Na, sebaj. Ez úgy látszik egy ilyen hét.
Úgyhogy most ömlesztve (és valószínűleg helyesírási hibákkal tele) kapjátok azokat az infókat, amik ezek után eszembe jutnak a heti történésekkel kapcsolatban.
Először is a torokgyuszit legyőzve tegnap sikerült lenulláznom a kezemet. A kézfejem reccsent egy picit a kutyával való játék közben. Nem nagyot, de érezhetően. Az ujjaimat tudom mozgatni, úgyhogy akkora baj nem lehet. Mindenesetre a szivárvány minden színében játszik, és fáj, na meg persze egy kicsit be van dagadva. (egyébként most is egy kézzel pötyögök. tök vicces..., mint aki életében először ül a gép előtt és még nem találja a betűket).
Ez is csak azért van, hogy ne unatkozzak. :)
Azért ez a melóban is nagy mértékben lassítja a munkatempómat. Dél körül már írni nem nagyon tudtam vele.(mert ugye miért is ne az a kezem sérüljön, amivel írok). De azt mondták a kollégák, hogy inkább dolgozzak lassan csak legyek bent. :)
Mintha nem lennék bent eleget. A héten még nem tudtam időben hazajönni, minden nap ráhúztam minimum másfél órát. Tudom, tudom, hülye vagyok. De a  munkamániámat anyutól örököltem. Ő hazahozza a munkát, és meg inkább bent maradok és ott csinálom meg.
Hazatérvén pedig a nap hátralévő részében nagyjából teljesen használhatatlan vagyok. :) Az első dolgom, amikor beesek a szobámba, hogy bekapcsolok valami zenét, ami ébren tart. Most 2 nagy kedvencem van. Az egyik a Within temptation nevű zenekar új dala.  Ezt a dalt Chris Jonesszal közösen készítették és szerinten nagyon jól sikerült. Egyébként iszonyatosan tetszik a srác hangja.
A másik "dalocska" pedig a 2012 c. film filmzenei cd-jén található egyik szám.
Basszus , az előbb megint eszembe jutott valami, amit le akartam még írni és már elfelejtettem. Hát ez hihetetlen.....
Inkább abbahagyom az írást. Maj ha eszembe jut leírom egy cetlire aztán, ha legközelebb írok, akkor majd megemlítem.

MIntha mi sem történt volna...

Mintha nem is lett volna 2 hét szabi. Komolyan. Bementem reggel dolgozni, és tényleg, mintha mi sem történt volna. Az hittem legalább ez az első nap egy picit lazább lett. Esélytelen. Mindenki meg volt kattanva.  Azért ez elkeserítő. Itthon voltam 2 hétig. Eközben volt egy olyan karácsonynak nevezett valami, de szinte meg sem éreztem. Reggel úgy voltam vele, amikor elindultam, hogy bemegyek, megcsinálom azt, aminek holnap van a határideje, és aztán szépen eljövök, amikor lejár a munkaidőm. Na, persze. Ehhez képest ráhúztam 3 órát. ÉN sem vagyok normális. Anyuék is megmondták. Kezdem belátni, hogy teljesen igazuk van. De egyszerűen genetikailag nem úgy vagyok kódolva, hogy ha valami munka van, azt csak úgy ott tudjam hagyni. Borzasztó egy tulajdonság, ugye? :)
Remélem azért holnap visszaáll a viszonylagos nyugalom (na persze, nálunk a viszonylagos nyugalom is felér a bolondokházával).
A legszörnyűbb az a dologban, hogy a zsörtölődés, meg szentségelés ellenére mégis nagyon szeretem a munkámat az idő nagy részében. A maradék kis részről meg most inkább ne essék szó :).

Elcseszett szilveszter

Úgy látszik nálam már hagyomány, hogy 31-ére lebetegszem. Idén Tavaly Most lett volna egy jó buliajánlat, de lázasan nem igazán indultam neki.. :( Remélem jövőre nem leszek ilyen szerencsétlen.
Ami viszont még így is felháborított, az a petárdázás. Még jó hogy tilos. Mondjuk petárdát nem is nagyon lehetett hallani. De tűzijátékot, meg "ágyúlövéseket" annál inkább. A szomszédságban, meg a környéken (2-3-4 háznyira) komplett aug 20-i tűzijátékot lőttek fel. Még engem is nagyon zavart, nem csoda, hogy szegény kutyám még 2 xanaxszal sem bírta. Félre ne értsétek nem azzal van a bajom, hogy csinálják, mert éjfélkor simán elmegy. De nem este 6-tól hajnali 2-ig.
Arról nem is beszélve, hogy az agyatlan banda itt nálunk az utcába, arra nem gondolt, hogy a kert ahová landoltak ezek az égő izék, tele van fenyővel. Szerintetek hány perc kellet volna neki, hogy az egész környék , a mi házunkat is beleértve teljesen kiégjen? És ha az ember rájuk szól, hogy ugyan már valamerre más felé irányítsák azokat a sz*rokat, infantilis hülyék módjára röhögnek.
Jó, most lehet mondani, hogy milyen egy merev tyúk vagyok de akkor is. Feltallták már a kultúrált szórakozást is.
Azt hiszem nem igazán tudom a kedvenc napjaim közé sorolni a szilvesztert...Ha lehetne, átugranám, és rögtön január 1-je lenne. És az már az új év.
Na és akkor új év. Új év - új lehetőségek tömkelege. A horoszkópom is azt írta, hogy tele lesz lehetőségekkel ez az év, csak jól kell ezeket kihasználnom.
Egyébként  nagyon jók a megérzéseim az idei  évvel kapcsolatosan. Jó érzéssel gondolok a jövőre és ez nagyon jó jel. Nálam ez 99%-ban bejön. Mármint a megérzések. Szóval 2010 egy nagyon jó év lesz. :)
Remélem mindenkinek csak jó dolgokat hoz!!!