A közösségi oldalak hatalma

Mielőtt bárki megijedne, nem akarok holmi egyetemi szintű értekezést összehozni  a témában( elég volt anno megírnia a szakdogámat), csak eszembe ötlött valami ezzel kapcsolatban.

Mégpedig az hogy manapság mennyire szidják eme közösségi oldalakat.( iwiw, facebook ) és a Twittert, mint mikroblog szolgáltatást. Mindig valahogy a rossz példákat emeli ki a média (pl. csoportos öngyilkosság szerveződése stb). Meg, hogy a hírek is úgy terjednek ezeken a hálózatokon, mint a futótűz. Még a nagyobb filmgyártó cégek is felemelték a szavukat. Azt sérelmezték, hogy ők is nagyon sokban függnek ezektől az oldalaktól, hiszen Twitteren már a premier előadás alatt terjed a kritika, így hát gyakorlatilag már a premierkor eldől, hogy sikeres lesz -e a film. Hiszen minden apró információ azonnal megjelenik, mert a legtöbb ilyen jellegű szolgáltatást már mobiltelefonon keresztül is elérhető, hogy az Iphone-okat meg az Ipadokat már ne is említsem, a legújabb okos, mindent tudó telefonokkal együtt.  Jómagam bevallom már legalább másfél hete nem néztem fel iwiwre, sőt, Facebook profilom sincs, és Twittert sem használok. (Bár utóbbin mostanában erőteljesen  gondolkozom.).

De azért szerintem azzal mindenki egyetért, hogy minden éremnek 2 oldala van. Nem csak negatívumokat lehet felhozni ezen szolgáltatásokkal kapcsolatosan. Például a  könnyű elérhetőség nagy előny, olcsóbb, mint a telefon, az  információáramlást pedig lényegesen leegyszerűsíti (jó, ezt természetesen nem minden esetben jó). Mindezek mellett szerintem még közelebb is hoz minket egymáshoz, akárhány kilométerre is vagyunk egymástól. Nem kell félreérteni, nem azt állítom, hogy helyettesíti a személyes találkozást. Úgy gondolom, hogy egy kiadós személyes dumapartit élőben soha nem fog tudni helyettesíteni a kommunikáció eme formája. De gondoljunk bele abba, hogy hány esetben megkönnyíti életünket.

Ezt az egész gondolatmenetet különben az ihlette, hogy nézelődtem twitteren és örömmel vettem tudomásul, hogy egyre több híresség is jelen van ezeken az oldalakon. A kedvenc íróim is , a kedven színészeimmel együtt. Azért érdekes ez, mert valahogy az ismert emberekkel kapcsolatban egy olyan kép él a legtöbbünkben, hogy elérhetetlenek, megközelíthetetlenek, mintha ők már nem is lennének normális emberek. A jelenlétük viszont a világhálón ezt éppenséggel cáfolja. A minap pont az egyik színész twitter bejegyzéseit olvasgattam és annyira fura volt. Leközvetítette, hogy épp csomagol, zenét hallgat, indul a repülőtérre. Szóval olyan köznapi dolgokat csinál, mint bármelyikünk. Jó, ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de engem akkor is olyan jó érzéssel töltött el.:) Olyan érzésem volt, mintha egy kicsit személyesen is ismerném, holott csak álmodom arról, hogy valaha is élőben egy pillantást vethessek rá. :) (megsúgom, hogy Ian Somerhalderről van szó konkrétan) :) Csak bele kell nézni azokba a szemekbe.  :) (Kattintásra nagyobban is megnézhető.)

Na mindegy. Szóval tény, hogy nagyon sok negatívum felhozható ezekkel kapcsolatban , de tény, hogy azért ott  a pozitív oldala is a dolognak. :) És én hajlamos vagyok inkább a jó dolgokat észrevenni. :)

Az idei első

Túl vagyok az idei első leégésemen. Nem egy kínos szituáció okozta leégésre gondolok, hanem nap általira. Csak én vagyok ilyen szerencsés, hogy az első napozás alkalmával kint felejtem magam a napon és pecsenyére sülök. :)
De nem igazán izgat, mert legalább napoztam. Ezért mindenképpen megérte. :) Arról nem is beszélve, hogy ez még olyan leégés, hogy bebarnul. És akkor lesz szép színem. A napról jut eszembe egy jó poén. A Showder klubban hallottam. Az alábbi videón 4:32-nél hallható és látható. (Ettől függetlenül az egészet meg lehet nézni) :)


A jövő hét egyébként tökéletesen nyugisnak ígérkezik. Ami nem is árt, mert ezen a héten tiszta őrültek háza volt a nyílt napok miatt. 2 hét múlva meg beiratkozás.  Akkor megint nem lesz nyugtom 1 hétig. Szóval kell előtte egy lazább hét.
Nemsokára Anyu jön szabira , kifestjük a konyhát. Akkor lesz csak igazán kupi a lakásban. :)
Kicsit csélcsap módon írok. Bocsi. Szét vagyok esve.:)
Lassan el kellene jutnom a fodrászhoz, hogy az esküvőre valahogy kinézzek.Picikét vágatni akarok  belőle meg újra akarom melíroztatni,.
Tényleg össze - vissza írok. úgyhogy most abba is hagyom mielőtt még rosszabb lesz a helyzet :))))) Úgy látszik a nap az energiám mellett az agyamat is kiszívta egy kicsit. :)))

Zeneváltás

Változtattam a zenén. Most teljesen odavagyok ezért a Bob Marley számért. Egy sorozatban volt betétdal. Ott meghallottam, azóta meg nem tudom kiverni a fejemből. Lassan már csak egy füves cigi meg egy kis raszta haj kéne és teljesen laza lennék. :)

Hurrá!

Elsőként arról szeretnék írni, hogy az előző volt a 100. bejegyzésem. :) Büszke vagyok magamra. Nem gondoltam volna, amikor elkezdtem a blogot, hogy ilyen sokáig fogom húzni. Csak egy hóbortnak indult. Viszont olyan jó néha csak úgy írogatni, arról nem is beszélve, hogy sok olyanról is tudok írni azoknak akik olvassák, amiről nem biztos, hogy beszélgetnénk egy személyes találkozás alkalmával. Egyrészt idő hiány miatt, másrészt, mert nem kerülne szóba, harmadrészt meg lehet, hogy mire sort kerítünk a találkozóra már elfelejtem. :)

Különben most nem sok mindenről tudok beszámolni. Egyhangúan telt a hét, kicsit nyomott volt végig a hangulatom. Mindezért az esőt okolom. Hogyan mosolyogjon az ember folyamatosan, mikor egész nap szakad az eső?

De a héten elszenvedett rossz hangulatért teljes mértékben kárpótolt a mai napsütés. Délelőtt elmentünk anyuval nézelődni egy kicsit. Legalább ilyenkor látjuk egymást. Délután meg kiültem egy picikét napozni. Annyira jó volt magamba szívni a napsugarakat, hogy az csak na.

Tényleg, apropó napsugarak. Látta valaki a mai különleges színekben pompázó napfelkeltét? Tudjátok, a hamu miatt. Csak azért kérdezem, mert én simán átaludtam.:) Volt egyáltalán valami különbség egy mezei napfelkeltéhez képest?

Ezzel kapcsolatban azon gondolkodtam tegnap, hogy a mai technikai feltételek mellett is mennyire meg tudja bénítani a légi közlekedést egész Európában egy vulkánkitörés. Nem gyenge.Nem?

Voltunk már a Holdon, felderítőt küldtünk a Mars-ra és ezzel szemben vulkáni aktivitás miatt nem tudunk a levegőben közlekedni az egyik kontinensen. Olyan hihetetlennek hangzik. Na jó, nem agyalok tovább ezen, úgysem én fogom megoldani a problémát. :)

Mivé lesz a világ..... meg a barátságok?

Tegnap mikor a Pizza Hut -os csevej - partiról hazaértem - ami mellesleg nagyon - nagyon jó volt - már lusta voltam írni. Ma meg, vasárnap lévén már leszavaztunk, az ebédig tartó cirka másfél órám pedig teendő mentes. Így rászántam magam, hogy bepötyögjek egy pár sort, amit a tegnapi hazafelé - utam ihletett.

Gyakorlatilag rekordidő alatt hazaértem. :) A buszon azonban láttam az egyik volt, általános iskolás osztálytársamat. Illetőleg nem is a buszon, hanem  a buszmegállóban, ahol vártam a buszra. De nem mentem oda. Hogy miért nem? Mert tökéletesen tisztán láttam a  lelki szemem előtt, hogy mi  történne. Odamennék köszönni. És itt ki is merülne a dolog, mert nem tudnánk beszélgetni. Nem partner benne. Tudom, mert pár évvel ezelőtt már találkoztunk, akkor még naiv voltam és odamentem. Azonban megbántam. Most már volt annyi eszem, meg tartásom, hogy nem menjek oda hozzá. Ha valamit akar akkor jöjjön oda ő.

Szerintem nem vagyok az az ember, akivel ne lehetne elbeszélgetni akármilyen témáról, akár felületesen, akár mélyenszántón (nagyon hülyén hangzik ez a szó, de ezt dobta ki a helyesírás javító program a gépen - hiszek neki). 

Véleményem szerint elég felháborító, hogy vannak olyan emberek, akik még meg sem próbálják palástolni  hogy mennyire a hátuk közepére sem kívánják a beszélgetést. Süt róla az undor meg a felsőbbrendűség, aminek én kis hülye, az okát nem igazán látom. De ő biztosan tudja. Ja, és a legjobb benne, hogy most tuti, hogy én vagyok a bunkó, mert nem mentem oda köszönni. Azt hiszem, valahogy majd csak túlélem, hogy nem láttam az arckifejezését. Nem vagyok rászorulva sem a társaságára, sem arra, hogy a grimaszait meg a megjegyzéseit hallgassam.

A legszebb az egészben, hogy elválaszthatatlan barátnők voltunk 6 évig, és ezek után így áll a helyzet... Elég elkeserítő. :( Főleg ha azt nézem, hogy a nemrégiben tartott osztálytalálkozón a legtöbb emberrel nagyon jól elbeszélgettünk folyamatosan, minden nemű erőlködés nélkül. (Ő nem volt jelen ezen az eseményen. Nehogy már keveredjen velünk....)

Nagyon remélem, hogy elkerülöm a jövőben az ilyen személyeket. Ilyenkor (is) értékelem, hogy bár nem sok olyan barátom van, akit bármikor felhívhatok, bármilyen ügyben, de róluk tudom, hogy a velük való kapcsolatom sosem fog ilyen szintre jutni.

Terápia

Megtaláltam a tökéletes terápiát rosszkedv és idegesség esetére! Kalapálni kell! Ez nem vicc! Ma délután lementem lenyírni a füvet. Apu közben nekem eszkábált össze épp egy ágyneműtartót az ágyam alá. Amikor készen lettem a fűnyírással, pont elkészült a keret és már csak az alját kellett rárögzíteni szögekkel. Jelentkeztem a feladatra. Komolyan mondom minimum 5 havi terápiát spóroltam meg magamnak ezzel a 10 percnyi kalapálással.  Nagyon jó volt :)))))) Kiadtam a dühömet, és még az ujjamra sem ütöttem rá. :))) Ezt követően tök jól éreztem magam. Éppen ezért lehet, hogy ha legközelebb depis hangulatban leszek, keresek valami jó nagy farönköt és teleütöm 100-as szögekkel (fogalmam sincs, hogy mit jelez a 100, de nem is számít  - egyébként lehet,  hogy a hosszát jelöli mm - ben) :)))

Ezt leszámítva nem sok minden történt. Holnap megint péntek. Aztán szombat, amikor is találka a Lurdy - házban egy Pizza hut- os pletyipartira. Ugye Zsuzsu? :)))))))

Vasárnap meg választás, amit már nagyon - nagyon várok, mert végre vége lesz ennek a mocskos kampányolásnak. Gyűlölöm. Hú, de negatívra sikeredett a vége... Megyek kalapálni. :)))))))))))))))))

Vegyes saláta

Remélem mindenki túlélte egészben a bolondok napját. Hála annak a jó égnek engem minden külső affér elkerült.

Viszont belső affér az volt. Gondolom mindenki tudja milyen egy rémálomból felébredni hirtelen. A szíved majd kiugrik a helyéről, kapkodod a levegőt. Biztos vagyok benne, hogy mindenki legalább egyszer már átélte. Én viszont most először ébredtem arra (a fent leírt tünetek mellett), hogy sikítok. Hát mondhatom borzalmas. Nem szoktam beszélni álmomban (legalábbis ezt mondják, akik aludtak már velem egy szobában), épp ezért meglepő.

Maga az álom nem volt annyira durva, mert a sikoltást mindössze az az apró mozzanat váltotta ki, hogy álmomban rám ugrott egy pók. De olyan termetes, szőrös darab. Jó ehhez azért az hozzátartozik, hogy undorodom a pókoktól. Azonnal kalapálom őket, amivel csak tudom. Ha meg túl nagy, akkor visítva menekülök előlük, addig amíg valaki meg nem öli vagy el nem távolítja őket a közelemből. Viszont így kelni akkor is borzalmas volt. Még most is görcsbe ugrik a gyomrom, ha rágondolok. Másnap este nem is nagyon mertem elaludni, nehogy megint megismétlődjön az álom. Tudom, hogy hülyeség, de akkor is.......

De hogy valamivel ellensúlyozzam ezt a borzalmat, azért leírom, hogy milyen jó dolgok történtek. Visszakaptuk az autónkat. Olyan kis szép lett. Mikor apu hazahozta a szervizből 5 percig csak nézegettem:) Csillogott- villogott, mintha új lenne. Határozottan jó munkát végeztek a szerelő fiúk.Innen is gratula és köszönet nekik.

A másik és legnagyobb újság, hogy abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy felkértek esküvői tanúnak. Nagyon várom már. Még nem tudom pontosan mik lesznek még a feladataim az aláírásokon kívül, mert még nem egyeztettünk, de már nagyon készülök ám. :)(Nem rossz - egy mondatba háromszor préseltem bele a "még" szócskát)  Addig annyi mindent kell még egyeztetni meg csinálni. Biztosan hamar elszalad a hátralévő cirka másfél hónap. A legelső a nászajándék lesz. Ha valakinek van valami épkézláb ötlete, azt szívesen várom, de csak email-ben, mert a drága menyasszony is betévedhet ide és akkor oda a meglepi. :)

Aztán ki kell találnom mit akarok majd felvenni, el kell menni fodrászhoz, hiszen ott fogok virítani a fényképeken és nem ártana valami elfogadható kinézetet produkálni. :)

Egy biztos, nem fogok unatkozni. :)

Bolondok napja! :)

Boldog bolondok napját!!! Bár nekem egyes időszakokban minden nap bolondok napja, de ez a hivatalos :)

Egyébként mától 5 napig "hawaii" van, mert itthon vagyok szabadságon. Mondjuk ahhoz képest már kaptam 1 telefont bentről pedig még csak 9 óra van délelőtt.

Mindegy, ma bolondok napja van és jól érzem magam. Ez pedig az én ajándékom eme ünnep alkalmából: :) (Twilight ismerők előnyben - James és Jacob). :)

Más téma. Ma délelőtt ablakot szándékozom pucolni :), délután meg anyuval be van tervezve egy shopping - túra. Egyrészt, mert  utálok egyedül vásárolgatni másrészt meg az utóbbi 1 hónapban alig láttuk egymást, annak ellenére, hogy egy lakásban lakunk. Vicces, nem? Nem, inkább elkeserítő. De a hétvégén ő sem dolgozik, úgyhogy majd bepótoljuk.

Ma ment az autó szervizbe, ha minden jól megy, holnap vissza is kapjuk. Hurrá.

Ha már nem jelentkeznék a hétvégén, akkor mindenkinek Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!

A lányoknak meg sok-sok locsolót (Hú, most hányan emlegethetik az én anyukámat ezért a kijelentésért. Bocsi, Anyu) :)

Jön a nyusziiiiiiiiiii :)

Hétvégén jön a nyuszíííííííííí :))) Hurrá! :)

Ennek örömére csütörtökön és pénteken szabin vagyok és nagytakarítok. :) De addig is próbálom megszokni, hogy átállítottuk az órát. Annyira megzavart ez az óratologatás, hogy ma délben világosítottak fel, hogy nem kedd van, hanem hétfő. Kész. :) Ennél többet szerintem nem is kell mondanom.:)

Még visszatérve az előző bejegyzésemre, csak annyit mondanék, hogy az értekezlet hála annak a jó égnek hamarabb lement, mint, ahogy gondoltuk. Viszont a ruházkodásban nekem volt igazam. Hogy messzire ne menjek az előttem lévő sorban pont az előttem ülő 3 emberből mindhárman farmerben voltak.... ennyit a szép ruháról. Sőt olyan főnök is volt, aki farmerban volt. Arról nem is beszélve, hogy nálunk volt aki nem is tudta, hogy szép ruhába kell jönni... Mindegy. Túl vagyunk rajta. Remélem egy jó darabig most hanyagoljuk majd az ilyesfajta összejöveteleket.

Valamit még akartam írni, de elfelejtettem. Mindegy. legközelebbre is kell hagyni valamit. :)

Öltözködési norma

Ma megint egy picit felbosszantottak. Úgy éreztem magam, mint akit visszalöktek az általános iskolába, ahol szokás volt, hogy különleges alkalmakkor megszabták, hogy mit KELL felvenni. Holnap értekezlet lesz ugyebár, és a közvetlen főnököm azzal hívott fel, hogy bent elfelejtette mondani, hogy "szép ruhában" KELL menni. Na, itt elborult az agyam. Lassan már az óvodások (főleg a lányok) maguk választják ki, hogy mit vesznek fel. Nekem meg felnőtt létemre meghatározzák?????

Azért én úgy találom, hogy nem megyek ki az utcára akármilyen szedett - vedett cuccokban. A munkába menésről meg ne is beszéljünk.Nem költök milliókat ruhára, de azért próbálok adni magamra. (Ha valaki úgy veszi észre, hogy ez nem így van, most kérem, hogy jelezze nekem.:-)  ) Viccet félretéve. Nem tudom miért, de valahogy ez kiütötte nálam a biztosítékot. Megkérdeztem tőle, hogy akkor fehér blúz és fekete szoknya a kötelező viselet? Azt mondta, hogy nem de azért ne farmerbe menjek. Kérdem én, hogy miért kell most kinyalva menni az értekezletre? Azért mert ott lesznek a fejesek és azt a képet kell mutatni, hogy mindenki csinos meg minden? Röhejes ez a képmutatás. Tudom, hogy nem a közvetlen főnököm találta ki, hanem a vezetőség, de akkor is. Ők is csak a fejeseknek akarnak tetszelegni.

Azért kíváncsi vagyok, hogy a 200 emberből, aki ott lesz az értekezleten, hányan lesznek farmerban vagy legalábbis nem "szép ruhában". Esküszöm megszámolom.

Utálom, amikor megmondják, hogy mit vegyek fel. GRRRRRRRRRRRRRRR. Valakit meg fogok holnap harapni...

Legközelebb mi lesz az alap? Nagyestélyi? Bár azzal nem lenne gondom. :) Már most tudom milyen ruhát vennék fel.... :)
Őszintén? Kedvem lenne csak azért is farmerba menni holnap. De nem akarok kicseszni a közvetlen főnökömmel. Úgyis rajta csattanna az ostor, azt meg nem akarom. De a vezetőség megérdemelné. 

Koccanás

Hát igen. Drága kicsi autónk ma túlesett az első koccanásán. Mondjuk ha azt nézzük, hogy már 7 éves, akkor ez egészen jó teljesítmény. És bár mi voltunk a hibásak, mi úsztuk meg "olcsóbban". Nekünk csak az első sárvédőnk pattant ki a helyéről, a másik autónak a hátsó ajtó ment gallyra. Mindegy, a biztosító majd fizet. Ami a lényeg, hogy a koccanás kicsi volt, és az ijedtségen kívül nem történt nagyobb baj az utasokat és a sofőröket illetően. Hála annak a jó égnek én személy szerint nem ültem az autóban, de így is a frász kerülgetett, amikor megtudtam. Alapból hajlamos vagyok túlparázni a dolgokat, és ez most sem maradt el. Holnap visszük a szervizbe. Remélem hamar és szépen megcsinálják a kis drágát. Neki is lelke van.:)

Ezt leszámítva minden oké. A hétvége hamar eltelt, főleg mert kiszabadult a család a kertbe. Meg kreatívkodtam egy kicsit. Felújítottam egy ócska fehér kaspót. Tök jó lett. :) Majd teszek fel képet.

Ez a hét is viszonylag rövid lesz, mert pénteken nev. nélküli munkanap lesz össznépi értekezlet miatt. Az a jó, hogy nem az oviban kap helyet ez az esemény, hanem a helyi műv. házban. Mellette meg van egy bevásárlóközpont, úgyhogy utána szerintem az lesz az útirány számomra. Megyek egy kicsit vásárolgatni.Le kell vezetni az egész napi feszkót, amit az értekezlet okoz.:) 

Bár valószínűleg nem fogom túlstresszelni magam, mert eltökélt szándékom, hogy a legutolsó sorban, a legkevésbé látható helyen elhelyezkedni egy könyvvel a kezemben és olvasni egész idő alatt. :) 

Túl sokat nem fogok azért vásárolni utána, mert hó vége van.... De, jó lesz egy kicsit nézelődni. Be akarok nézni a könyvesboltba meg a Kreatív Hobbyba. Akarok valamit barkácsolni húsvétra. Ma bent is tojásokat festettem meg decoupage-oltam (asszem így kell írni, ha meg mégsem, hát így jártam, de most lusti vagyok megnézni). Szóval nézek majd kreatív cuccokat. A péntekig hátralévő 2 napot meg simán kibírom.

Addig beleméyledek a feng - shui rejtelmeibe. Vettem egy nagyon jó kis könyvet, ami erről szól. Tegnap már áttanulmányoztam a csakrák működését és a színek ezekre gyakorolt hatását. 

Ebben a könyvben olvastam azt is, hogy a kutyák érzik, hogy hol van a jó energia a lakásban, mert ott nem alszanak ahol rossz az energiaáramlás. Tök érdekes. Meg is nézem, hogy hol alszik az én drága jó "Kis" kutyám.... :) Az a baj, hogy az emeletet nem tudom ez alapján feltérképezni, mert a kutya nem tud feljönni az emeletre.  Hmmmm. Lehet, hogy meg kellene tanítanom neki a lépcső fel - le mászkálást. :)

A közveszélyes szekrény

A tegnapi bejegyzésemhez mérten annyit változott a helyzet, hogy gazdagabb lettem egy púppal. Tegnap este a szobámban sikeresen lefejeltem a szekrényajtót. De nem ám az oldalát, hanem az ajtónak a sarkát. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Hirtelen odakaptam az ütközés után a kezemmel a fejemhez, és az volt az első gondolatom, hogy tuti ömlik belőle a vér. De hála annak a jó égnek nem. Megúsztam egy diónyi púppal, ami valószínűleg egy pár napon belül a szivárvány minden színében fog pompázni a homlokomon. Viszont  ma reggel olyan szédüléssel keltem, hogy minden kisebb mozdulatra táncra perdült a szoba. Azt hittem nem érek be egyben az oviba. De aztán a délelőtt folyamán kicsit stabilizálódott az állapotom. :)

Lehet, hogy nem a tegnapi fejeléstől kezdtem szédülni, hanem a melegfronti hatástól. Egy azonban biztos, nem volt kellemes. A fejem meg még iszonyatosan sajog az ütés helyén. :(

Hihetetlen, hogy az ember még a saját szobájában sincs biztosnságban.

Nem baj nem baj, mert itt a jó idő. Jelenleg is hét ágra süt a nap, és simán lehet egy szál pulóverben rohangálni kint (na jó, természetesen a vastagabb fajta pulóverekre gondolok).

Úgyhogy megyek is ki  a napra olvasni.

Életjel

Megvagyok. Itt vagyok. :) Élek és virulok nagyjából.

Nem tudom, ki hogy van vele, de baromi hamar eltelt ez a hosszú hétvége. Különben is milyen hülye név az, hogy hosszú hétvége? Nem is hosszú. Esetleg, ha egy hétig tartana. Na, akkor már azt mondanám, hogy oké. De így? Csak azért hosszú, mert egy nappal több??? Mindjárt megszakadok a röhögéstől... :)

Jó, jó, nem morgolódom, főleg, hogy elég ígéretesnek tűnik a hétvégi időjárás. Szabadba ki!!!!!!!! Itt a tavasz. Az igazi!!!!! :))))))))))))))))

Nagggggggggggggggggyyyyyyyyyyyyyyyyyyon szeretem.Végre levehetem és eltehetem a szekrény mélyére a télikabátot. Már nagyon untam. :) Lassa már az irodában is nyitva lehet hagyni az ablakot, hogy némi nemű kellemes tavaszi levegő szivárogjon be és ne fagyjak halálra minden egyes alkalommal, mikor a gyerekek rám nyitják a bejárati ajtót.

Mit is akartam még???? Ja igen. Biztosan észrevettétek, hogy tettem be zenét a blogra. Oldalt az "egy kis zene" menüpontban ki lehet kapcsolni, ha nagyon idegesítő. :)

Hurrá, hurrá, hurrá.

Mi a kitörő öröm oka?
1) Péntek van
2) Süt a nap, ami elolvasztja az undorító havat.
3) Az imént láttam az Eclipse előzetesét. :)

Mondhatjátok a 3. pont miatt, hogy nem vagyok normális, de ez a kedvenc részem könyvben és a film is nagyon jónak ígérkezik. :) Most hirtelen nagy késztetést éreztem, hogy újra kiolvassam a sorozatot, de legyőztem eme érzést, mert csak nemrég fejeztem be a 4. rész olvasását (legalább negyedszerre olvastam ki).
Azt kell mondjam, hogy minél többször olvasom, annál inkább Jacob - pártivá válok. Bár első olvasásra még abszolút Edwardnak szurkoltam, most már azért nem annyira. Valahogy Jacob mentalitását jobban csípem. :) Tetszik, ahogy harcol a nőért! :) Bella helyében én simán megadtam volna már neki magam régen. :)


Egyszerűen muszáj imádni. :) Mikor lesz már június???????? :))))))))))))
Fújjjjjjjjj. Micsoda elvakult rajongó lettem :))))))))))))))))))
Most viszont megyek tovább örömködni. Bebújok az ágyikómba, mert iszonyatosan fáj a torkom, meg hőemelkedésem van. Biztosan elkaptam valami nyavalyát (Remélem jól írtam) :) az oviban. De majd most a hosszú hétvége alatt kikúrálom magam. Vagy nem. :)

Nooooooooormális???????

Délután 3 óra körül ma bevonultam a fürdőszobába hajat mosni. Kint bár hideg volt,  de sütött a nap. A tv-ben síugrás ment és a kedvencem nyert. :) Kell ennél több egy szép vasárnap délután? Szerintem nem :)
Kb. egy fél órát szöszmötöltem a fürdőben. Mikor kiléptem az fürdőszoba a ajtaján át, a szemben lévő ablakban a következő látvány fogadott:

Most őszintén. Normális? Azt hittem helybe ugrok egy hátast (pedig nem jellemző rám az ugrálás eme formája). Hihetetlen. Mintha visszamentünk volna 3 hónapot az időben, és nem március 7-e lenne. Röhejes. Napsütést akarooooooooooooooooooooooooook. Most azonnal. Majd karácsonykor essen a hó, a fenébe is. Szegény krókuszok megdöglenek kint ebben az időben..... ;(
Már kb. egy órája kijöttem a fürdőből és még mindig esik ez a rohadt hó. Hogy a franc esne belé (és akkor még finom voltam és nőies). Elnézést a tőlem szokatlan vulgáris szókincsért.

Bűnözés :)

Na, nem kell megijedni, nem csináltam semmi törvénybe ütközőt, hacsak nem a saját törvényeimmel ütköztem. :)

Mivel a ma estére általam szervezett találkozó helyszín és érdeklődés hiányában meghiúsult, temérdek idő szakad a nyakamba.

Kezdtem a bűnözést délben, amikor is anyunak a szülinapját ünnepeltük. Szülinap = torta. Bevágtam egy szelet Lúdláb tortát. :) Mentségemre szóljon, annyira jól nézett ki, hogy még a család kevésbé édesszájú tagjai sem tudtak neki ellenállni. (Bár képen nem néz ki annyira jól...életben viszont Hmmmmmmmmmmmmm)   :))))

Aztán ez a fertő kora este csak fokozódott. Ugyanis bevackoltam magam a fotelba, az ölemben egy tál friss pattogatott kukoricával (más néven popcorn:)  ) magam mellé helyezve egy pohár boros kólát és megnéztem a New moont  HD minőségben. Csak tátottam a szám. Abba nem akarok belemenni, hogy mi a különbség egy HD meg egy sima DVD között , mert én magam sem nagyon tudom, de látványban tény, hogy nagyságrendekkel jobb a HD. Pedig a videók idején, amikor megjelentek az első dvd-k, még nem gondoltuk, hogy lehet egy film még jobb minőségű, mint a dvd... Most meg...

Na mindegy. A lényeg, hogy ez a kb. 2 óra tobzódás és bűnözés annyira jót tett a lelkemnek... :)

Rájöttem, hogy többször kellene ilyet csinálnom. :) (Azt hiszem az Avatár lesz a következő, amit ilyen formátumban meg fogok nézni.)

A film meg egyébként jó volt, de még mindig azt mondom, hogy könyvben jobb.

Még mindig a tavaszra áhítozván...

Bár már megmutatta magát a tavasz szebbik arca, még visszaköszönt a tél. De az már bíztató, hogy a hóvirágok megjelentek, sőt az első színpompás krókuszok is megmutatták  magukat a kertben. Egyszerűen imádni való. Aztán már a tulipánok meg a jácintok is hajlandóságot mutatnak arra, hogy elkezdjék növeszteni első levélkéiket.

A "krókuszkák" :)

Annak ellenére, hogy a napsütés nagyon megörvendeztette a lelkemet, aminek következtében egészen más szemmel nézem a világot, az a fránya tavaszi fáradtság nem tudott elkerülni. 10 - 12 órákat tudnék aludni , ha lehetne. Így is törekszem a 9 órányi alvásra, de még emellett is úgy ébredek, mint a felmosórongy. Mindegy. Majd, ha már 15 fok körül lesz, meg ha majd 28-án átállítjuk az órát, akkor már jobba lesz. Onnantól már jobban viselem.
Egyébként nem sok minden történik mostanában. A munkahelyi káoszt leszámítva, csak az általános iskolás osztálytársakkal való találkozás szervezése köti le a figyelmemet.
A nap már megvan, de hely még nincs, ami elég gáz, tekintve, hogy van rá 2 napunk, hogy rábukkanjunk valami jó helyre. Csak hát elég passzívak a népek. Hiába kérem, hogy mindenki mondjon ötleteket, hogy hová mehetnénk, egyszerűen nem hajlandóak.  Én meg nem nagyon vagyok jártas a szórakozóhelyek világában, ugyanis eléggé "elcseszett" zenei ízlésemből kifolyólag messziről elkerülöm a klubokat. Egy házibulira inkább vevő vagyok. De ugye a többség olyan helyre szeretne menni, ahol táncolni is lehet meg beszélgetni is. Van ilyen hely egyáltalán? Mert ahol táncolni lehet, ott a hangos zene miatt a beszélgetés alapból halálra van ítélve, ahol meg dumálni lehet, ott nem valószínű, hogy élvezhetően lehet táncolni.
Kíváncsi vagyok kibukik - e valakiből a nyerő ötlet az utolsó pillanatban, vagy kénytelenek leszünk másik napot választani és addig találni valami jó helyet.

Avatár - láz

Emlékszem, amikor tavaly karácsony és újév között moziban voltam, nagyban tombolt az Avatár c. film körüli felhajtás. Egyszerre 2-3 teremben is játszották, mert annyira sokan voltak rá kíváncsiak.
Valahogy engem azonban totálisan hidegen hagyott. Eddig. Most azonban engem is utolért. Hétvégén nem tudtam mit kezdeni magammal, úgyhogy arra vetemedtem, hogy megnéztem. Hatalmasat csalódtam benne, persze kellemesen. Egyszerűen magával ragadott. Képtelen voltam elszakadni a képernyőtől, amíg vége nem lett a filmek. A látvány mellett (ami egy filmnél nem éppen elhanyagolható), azért némi mondanivalóval is rendelkezik. Kiválóan leírja napjaink tipikus emberi gondolkodását. Ha valamit akarunk, azt megszerezzük magunknak, akkor is ha mások életébe került. Itt konkrétan valamilyen anyagot akarnak megszerezni az emberek, aminek történetesen a kék lények faluja alatt van a lelőhelye. És mivel önszántukból nem akarnak elmenni, erőszakkal űzik el őket. Mindegy, hogy a kék lényeknek az a hely jelent mindent, az otthont, az életet. Az embereknek csak az a lényeg, hogy ki tudják ásni, azt, amiért jöttek. Az sem számít, ha ez életeket követel mindkét fél részéről. De azzal nem számolnak, hogy az otthonukat, legutolsó értékeiket védelmezők a kétségbeesés következtében, és életük védelmezése érdekében mi mindenre képesek. Főleg, ha egy jó vezető áll az nép élén.
Az előzetes itt megnézhető. Érdemes.
A látvány néhol lélegzetelállító volt. Még nekem is, aki nem nagyon van otthon a különböző effektek terén. Le a kalappal.Nem csoda, hogy ennyi Oscar - díjat kapott. Majdnem letolta a trónról a Titanicot (megérdemelten).
A filmzene is jó. Íme:

 Egyszer mindenképpen érdemes megnézni azoknak is akik nincsenek kimondottan oda a fantasy/sci- fi műfajért. Tényleg.

Jön, jön, jön, jön, jön....

A tavasz. Jön. Megtántoríthatatlanul. Érzem. Misem jobb bizonyíték rá, minthogy ma hét ágra, szikrázóan süt a nap. A nyitott ablakon a madarak boldog éneke szűrődik be, mintegy megerősítvén a tényt, hogy közeledik a tavasz, már nem kell soká várni. Egész máshogy érzem magam a tudattól. Ma kimondott örömmel tártam ki a szobám ablakait szellőztetés céljából. Nem a megszokott hideg fagyos téli illatú levegő áramlott be, hanem tiszta, picit ugyan még csípős, de tavaszi illatú levegő. A növények is érzik. Elkezdtek eszeveszett tempóban hajtani. Új levelek, új virágok. Ez az én évszakom. Imádom.

A hó is eltűnt , elmosta az eső. Novemberig nem is szeretnék már többet látni belőle.

A másik dolog, amitől jó a kedvem, az az, hogy megint szervezkedünk.Össze akarunk hozni egy össznépi találkozót, bulit. Az még nem derült ki, hogy milyen formában. A legcélszerűbb egy házibuli féleség lenne, vagy legalább egy olyan, ahol lehet dumálni is  meg mozogni is egy kicsit tánc formájában. Csak kérdés, hogy lesz - e olyan vállalkozó szellemű egyén, aki bevállalja a helyszín biztosítását esetlegesen a saját lakhelyén. Ahogy kivettem a reagálásokból, másra nem is lenne gondja, mert a többit összedobnánk.Csak az a fránya helyszín... mert ha logikusan belegondolunk, elmehetünk mi egy csillivilli, puccos szórakozóhelyre, ahol lehet táncikálni, meg iszogatni, de ott a beszélgetni vágyóknak nem sok lehetőség terem. Ahol a beszélgetős kedvűek érvényesülhetnek, ott meg a táncos lábúak vannak elnyomva. Ez a két dolog, akármennyit is gondolkodom rajta, csak egy házibuli keretein belül ötvözhető. Vagy egy bérelt helyen, ahol mi határozzuk meg mi, hogyan legyen. De nem hiszem , hogy bárkinek lenne arra pénze, hogy kibéreljünk egy helyiséget, ami erre a célra megfelel.

Na mindegy. Majd meglátjuk mi lesz. Még nagyon kezdeti stádiumban van a szervezés.

Most viszont megyek és elvezem a tavaszi napsütést :)

Kicsi a világ

Az előző bejegyzéshez kapcsolódóan, örömmel jelenthetem, hogy megmaradt a lábam, és a fájdalom is elmúlt a térdemből. Tehát határozottan jónak nyilvánítható a kígyómérget is tartalmazó kenőcs.:)

Ma azonban nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen kicsi a világ.

Az egyik kolléganőm behozta ma az érettségi tablóját a középsuliból. Az még hagyján, hogy kiderült, hogy a másik kolléganőmmel évfolyamtársak voltak, anélkül, hogy tudtak volna róla. Az volt az igazán érdekes, amire utána derült fény. Beszélgetés közben megütötte a fülemet egy ismerős név. Mégpedig  a főiskolai gyakorlati koordinátorom neve(vagy "mittudomén" mi volt a tisztsége), aki egyébként énektanár. Le voltak döbbenve, hogy én is ismerem.(bár engem hála annak a jó égnek, nem tanított a fősulin). Az egyiküket viszont igen. :) Nem volt éppen a kedvenc tanára :)

Aztán a másik meglepi, akkor ért, amikor a kezembe került  tablófénykép.Ugyanis a tanárok  között felfedeztem még valakit, aki szintén tanított engem is a főiskolán még pedig 3 féléven át. A változatosság kedvéért ő is énektanár.:)

Vicces volt. Tőlem kérdezték a kolléganők, hogy mi lett vele, hogy van. Ahogy meséltem róla a folyamatosan bólogattak, hogy igen, ők is így ismerték.

Tényleg milyen kicsi a világ. Ki gondolta volna, hogy 20 év különbséggel többünket is tanított ugyanaz a tanár, csak nem ugyanabban az iskolában. Ennek mennyi az esélye?