Mikor úgy indul a nap, hogy legszívesebben visszafeküdnél aludni...

Hétfőn reggel készülődtem dolgozni menetrendszerűen. Már éppen indulni készültem, amikor felhívtak telefonon a munkahelyemről, hogy a másik telephelyen be kellene ugranom a kolléganőm helyett. Szegényt baleset érte, és  a többiek nem igazán tudtak mit kezdeni a munkájával. Természetesen igent mondtam. Hozzájuk jártam gyakorlatra, náluk kezdtem dolgozni, egyértelmű volt, hogy kisegítem őket és beugrom egy fél napra. Mire beértem, addigra már nem csak fél napról volt szó. Most ott tartunk hogy nov 30-ig elvállaltam a dupla munkavégzést. Tovább nem vagyok hajlandó. Ez a másfél hónap is bőven elég lesz. Addigra  a vezetőség meg keressen valaki mást arra a posztra. Amit szerény véleményem szerint már most is megtehettek volna. Szóval most 2 melóhelyen "bulizok" 2 és fél hónapig. De már 2 nap után érzem, hogy nem vagyok normális, amiért elvállaltam. Mondjuk az is igaz, hogy nem akarom őket cserbe hagyni, mert ők is mindig rendesek voltak velem.
Úgyhogy, ha az elkövetkezendő 2 és fél hónapban eltűnnék, valakinek nem válaszolnék valamilyen üzenetére (sms, email, postagalamb, telefon, bármi), vagy elfelejtenék valami, amit megígértem,  akkor előre is elnézést kérek. Mindenkit kárpótolok, amint felszabadulok. :)
Próbálok majd azért mindenki felé (már akit érdekel mi van velem), néha életjelet adni, de nem garantálok semmit. :)
Sajnos nagyon reális lett hirtelen a mondás, hogy a szükség törvényt bont.
De már számolom a napokat visszafelé. A blogon jobb oldalon a visszaszámlálás azt mutatja, hogy mennyit kell még duplán melóznom . :)

Borfesztivál, jubileum és szülinap - avagy hogyan vígad a família

Eseménydús egy hétvége volt az biztos. Először is, mert idén 50 éves a volt általános iskolám. Bár az ebből az alkalomból rendezett gálán nem voltam ott, kiderült, hogy benne vagyok a  jubileumi évkönyvben. Szereznem kell belőle egy példányt. :) Kíváncsi vagyok miért kerültem bele. Sőt állítólag még kép is van rólam, amiről azt sem tudtam, hogy elkészült. :)
Szombaton meg megtartottuk a szeptemberi szülinapokat meg névnapokat, amikor esedékesek :)

Az egyik torta az egyik szülinaposé volt, a másik a másiké :) A bal oldali Lúdláb, a jobb Eszterházy.
Meg kaptam ilyen szép rózsákat is:

Aztán voltunk borfesztiválozni is. Évek óta nem voltam. De most azért lenéztünk. A kirakodóvásáron egyszer végigmentünk, de csak nézelődtünk. Volt ahol kétszer olyan drágán árulták a dolgokat, mint egy normál napon. Azért volt egy - két érdekesség is. Volt nosztalgiavonat, zene zene hátán. De a leginkább az ökörsütés tetszett. Sokan brutálisnak tartják, de az illata isteni volt, annak ellenére, hogy nem eszem marhahúst.

A kép szerintem magáért beszél.
Hát így telt az eseménydús hétvégém. :)

Az utazás szépségei

Már szinte el is felejtettem miért jó BKV-val utazni.(ez a hátránya, ha az ember minden nap gyalog jár dolgozni) A busz végében ült egy csaj. Olyan 20-23 év közötti. Egy kicsit előrébb menetiránynak háttal (tehát a csajjal szemben) egy 16-18 éves forma , nagyon laza, nagyon menő (mert anyuci és apuci gazdagok) srác, aki úgy fixírozta a csajt, hogy majd' kiesett a szeme. A lány gondolom észrevette (pedig olvasott), és előrement a busz elejébe, mert valószínűleg idegesítette. A srác erre gyorsan átült egy olyan helyre, ahonnan továbbra is bámulni tudta a csajt. Úgy nézte, hogy gyakorlatilag tetőtől talpig megröntgenezte a tekintetével. :) A lányon meg látszott, hogy iszonyatosan idegesíti, hogy a gyerek ennyire nyáladzik rá. Olyan vicces volt látni, ahogy a srác erőlködött folyamatosan. Majdnem hangosan felröhögtem.:) Jó , hogy vannak ilyen lelkes, és elszánt, magabiztos fiatalok, akik az idősebb csajokra buknak, legalább nem unatkozom utazás közben, mert tudok min röhögni :) Valószínűleg én is így reagáltam volna rá, ha egy fiatalabb srác ennyire feltűnően csorgatta volna nyálát utánam :) Ez nekem már sok, de külső szemlélőként rettentően jó szórakoztam a jeleneten. :)

Egyébként nem is értem mire számított a gyerek. Gondolta, hogy a csaj az átható tekintet hatására ráugrik ott a buszon és magáévá teszi? Amikor egyértelműen látszott, hogy a csaj idősebb, mint ő.

Ha már az utazásnál tartunk, evezzünk egy picit távolabbi  vizekre is. Rájöttem , hogy Kanadába szeretnék menni.Tudom, hogy én sem vagyok normális, de akkor is szeretnék.:) Rájöttem, hogy szeretem az vízpartokat, ott pedig nagyon - nagyon - nagyon sok tavacska van, ha azt megunom, akkor meg ott a tenger. :) Szeretnék bálnalesre menni. Nem is lenne gond a szállás, mert meghúzódnék a rokonoknál akár a kutyaólban is, de azért ahhoz pénz kell, hogy ott kint éljek egy hónapig, úgy, hogy nincs munkám. Nem állíthatok be csak úgy hogy helló, megjöttem, és tartsatok el egy hónapig. Meg akkor a repülőjegyet még nem is említettem. Csak a repülőjegy 300 ezer forint felett van. Azt hiszem, sürgősen el kell kezdenem lottózni :) Mert ha törik, ha szakad, én bizony kimegyek Kanadába.:)

Utazási rovatunkat hallották. Köszönjük a figyelmet, várjuk Önöket máskor is. :)

Komolyra fordítva a szót, terveknek nem vagyok híján :) Megyek is tovább tervezgetni.:)

Képek kommentár nélkül :

Utazás az ismeretlenbe

Ma bejártuk a fél világot. Na jó, nem a fél világot, csak fél Pest megyét. :) Pomázra menet általában elhaladunk a Hajógyári sziget bejárata előtt. Szeretek arra autózni, mert imádom a Duna látványát. Az egyik kedvenc útszakaszom a rakpart. De ma "ismerd meg hazád" mozgalom volt, mert a Hajógyári sziget bejáratánál eltorlaszolták az utat és el volt terelve a forgalom. Sárga szalagokkal elkerítve a járda meg minden. A híd bejáratánál meg egy pénzszállító tárva - nyitva. Anyu mindjárt rácuppant az alkalomra, hogy "Jaj, biztos kirabolták a pénzszállítót". Hát ige. Lehet, hogy kicsit túl sok akciófilmet néz. :D Egyébként rájöttünk, hogy azért volt ennyire elbarikádozva  a hely, mert hamarosan kezdődik a Sziget. Egészen pontosan 11-én. Én még kicsit korainak,találom az ekkora lezárást, de ők tudják. A másik meglepi Pomázról Zsámbék felé menet ért. Tudni kell, hogy ilyen iszonyatosan kihalt, rettenetesen kacskaringós út vezet egyik helyről a másikra. Volt ahol hirtelen derékszögű kanyar ugrott elénk. Olyan kanyar is volt, ami nem sikerült annyira élesre viszont annál hosszabbra lett tervezve és nem igazán lehetett látni a végét. Kemény. Utasként élveztem, mert még sosem jártam ezeken az utakon, de vezetni nem mertem volna. Lényeg a lényeg, az egyik kanyar urán kinéztem balra és mit látok? ÜVEGTIGRIS! :D Akkora volt. Lelassítottunk,,mikor elmentünk mellette, de visszafordulni sajnos már nem tudtunk. De mekkora volt. Egyszer csak a semmiből ott termett :D Tök jó volt ilyen közelről, életnagyságban látni. Egy lélek nem volt egyébként  a környéken, pedig ha jól tudom, most forgatják a 3. részét a filmnek.

Bár lehet, hogy nem ott fog játszódni, bevallom ennek még nem néztem utána. De akkor is jó volt.

Meg útközben láttam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem központját is. Egyszerűen gyönyörű. Olyan jó lenne oda járni. D Egy iszonyatosan nagy kert ,tele szebbnél szebb épületekkel. Azonnal beleszerettem abba helybe. :D

Úgyhogy egészen tanulságos kis út volt ez a mai. Jó volt ennyi újdonságot (legalábbis számomra az volt) felfedezni. :D

Rövid post

Ez most tényleg rövid lesz, de muszáj beraknom ezt a kis videót (reklámot). Annyira imádom. Olyan édes :) Akárhányszor végig tudnám nézni, és soha nem unnám meg :) Ennyi.

Szomorú valóság

Sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak - e erről itt a blogon. Hogy miért szántam rá magam? Azért , mert tudom, hogy úgyis csak azok olvassák, akikre számíthatok, akik nagyjából tudják, hogy mi a helyzet a nővéremmel. Bár még így is olyan nehéz erről írni. Meg az az igazság, hogy nem nagyon szokta róla beszélni sem. Valahogy mintha ettől könnyebb lenne elviselni. Pedig csak tologatom az elkerülhetetlent. Mert a tények ettől még tények maradnak. 

Eddig is tudtuk, hogy mivel jár ez a betegség, meg mire számíthatunk az idő előrehaladtával. De mikor az emberrel ezt az orvos is közli, az annyira...kegyetlen. Igen az  hiszem ez a jó szó.

Már rég nem voltam anyuékkal látogatni. Egyszerűen képtelen vagyok. Tudom, hogy attól, hogy nem veszek róla tudomást, attól minden változatlan marad. Lehet kegyetlennek vagy akár érzéketlennek is nevezni, hogy nem megyek látogatni, de tényleg képtelen vagyok rá. Nehezemre esik szembesülni a tényekkel, az állapotával. Persze, azért tudom, hogy mi van vele, mert anyuék mindig elmesélik.

Őszintén szólva szeretném olyannak megtartani őt az emlékezetemben, milyen pár hónappal ezelőtt volt, avagy amilyen a múlt hónapban. De ez nem megy, ha én is elmegyek hozzá.

Meg őszintén, mi értelme lenne, azon kívül, hogy nem lenne lelkiismeret furdalásom?  Hiszen alig - alig reagál valamire, az sem biztos , hogy felismer. Egyáltalán nem szól egy szót sem.

Olyan nehéz ez az egész helyzet, és sajnos nem lesz könnyebb.

Hőség

Hőség. Úgy hangzik, mint egy regénycím. Egyébként tényleg van ilyen címmel könyv, ha jól emlékszem a szerzője Arthur Herzog. De nem tudom miről szól, mert nem olvastam.

A mostani állapot azonban nem könyvbeli, hanem nagyon is valóságos. Sajnos. :S

Vagy nem sajnos? Milyen szeszélyes az ember. Amikor júniusban még kiskabátban mentem el itthonról, arra áhítoztam, hogy legyen már nagyon meleg, hogy lehessen medencézni meg napozni, meg egyébként is jó időben jobb az ember kedve. Vigyázzunk, mit kívánunk. Most bizony megkaptam az várva várt strandidőt. Csináljak vele , amit akarok. Oké. 2-3 napig még rendben van. Utána hűljön vissza aztán megint legyen egy kicsit meleg. Nem ez lenne a rendje a dolgoknak? De hát nekünk soha nem jó semmi. Ha hideg van , meleget akarunk. ha meleg van, hideget akarunk. Ha aszály van esőt akarunk, Ha sok eső van, a száraz időket hiányoljuk. Lesz valamikor is olyan időjárás, ami megfelel majd? Van olyan egyáltalán, hogy pont jó időjárás? És ha van, akkor meddig tart? 5 percig? 1 óráig? Netán egy napig? Annál tovább biztos nem, mert nem emlékszem olyanra az utóbbi időben, hogy egy napnál tovább ugyanolyan idő lett volna.Volt olyan, hogy óráról órára változtak a körülmények.

Lesz ennek az eszmefuttatásnak vajon végkifejlete? Nem sok remény fűzök hozzá, úgyhogy elég is volt. :)

Más téma. Az előző postomban már említettem, hogy filmeket szeretnék majd nézni.Elsőként a Beastly-t. Modern szépség és szörnyeteg. :) Aztán mondjuk Az utolsó dalt. A könyvet már olvastam és nagyon tetszett.Meg kellene néznem az Eclipse-t, hiszen a könyvben ez a kedvenc részem. Volt még egy. Mi is volt az, mi is volt az ? Jajaja, megvan a Szex és New York 2. :)Alapmű és pont. Ehhez nem kell több indok. :)

Jó hírek

Itt a jó idő megint. A jövő hét a szünet előtti utolsó munkahét, utána 1 hónap hawaii. Kell ennél több? :) Szerintem nem. Olyan jó lesz egy kicsit pihenni. :)

Nem kell majd korán kelni, meg ilyenek. :) Ennek örömére új kinézetet varázsoltam a blognak. Egy kicsit nyáriasabbat és vidámabbat. Remélem tetszik. :)

Úgy egyébiránt nem terveztem semmi különöset a szünetre. Majd meglátom mi adódik. Szeretnék sokat pancsolni a medencében, szeretnék kreativkodni egy kicsit, meg rettenetesen sokat olvasni. A listán van még, hogy végig tudjak nézni egy - két filmet megszakítás nélkül. Mert valljuk be őszintén, annak nincs sok élvezeti értéke, ha az embernek 5 percenként le kell állítani a dvd- lejátszót. Hogy mit fogok nézni, még nem tudom. Amit sikerül megszereznem így - vagy úgy. Akarok majd sorozatmaratont is tartani. Közben az angolomat is szinten szeretném tartani. Igen, ugyanis szembesültem azzal, hogy hiába olvasok angolul folyékonyan, és hiába nézek filmet, és értem azt meg angolul, attól még beszélni nem fogok tudni, mert a magyarról angolra fordításból valahogy kiestem. Úgyhogy pont kapóra jött egy ismerősöm, aki megkért, hogy fordítsam le a novelláit, amiket írt magyarról angolra. Már belekezdtem, és azt kell mondjam, nagyon élvezem. :) Jó újra aktívan használni a nyelvet, és azért sokszor észreveszem, hogy használ a sok angolul való olvasás, meg eredeti nyelven filmnézés. A szófordulatoknál mindenképpen.

Mi is akartam még? Ja igen. A lényeget!  Zsuzsuéknak innen is gratulálok, és nagyon sok boldog pillanatot, és egészséget kívánok Danihoz. :)  Aztán remélem, majd nemsokára személyesen is átadhatom a jókívánságaimat nekik. De addig is millió puszi küldök!!!!!!!!

Sündisznók és szúnyogok

Megint beindult a sündisznószezon. Valamelyik nap megint arra ébredtünk hajnali kettőkor, hogy a kutya teljesen be van vadulva. Nagy hirtelen magamra kaptam egy nacit meg a kabátomat, meg a kapucnit a fejemre (mintha legalább -20 fok lett volna kint a  + 20 fok helyett). A drága jó állat (Manó) addigra már be volt tekeredve a virágoskert drótkerítésébe, de még így is veszettül erőszakot alkalmazott a sünin. Ennek ellenére a süni túlélte (bár bizonyíték nincs rá), és viszonylag hamar el tudtuk venni tőle. A kert viszont romhalmaz lett,  mert körbeásta a sünt, és azt a kardvirágok bánták. 

A nehezebb része a szúnyogokkal való küzdelem volt. Hiába volt a fejemen a kapucni, hiába voltam úgy beöltözve, mint az eszkimó, így is megkajáltak. Az 5 perces sün menekítő akció alatt legalább 8 csípést ejtettek rajtam azona kb 5 négyzet-centiméteres területen, ami kilógott a kabátom alól (a kézfejem és az ujjaim). Eszméletlen, hogy este nem lehet kimenni, mert egyszerre legalább 10 darab vérszippancs repül rá az emberre zuhanórepülésben.

De hogy valami jó dolgot is mondjak, végre itt a jó idő, és 29 fokos a víz a medencébe. Szeressssssük nagyon. Holnap tuti fejest ugrok bele. :)

Vihar utáni csend

Remélem mindenki egészben a megúszta a pár nappal ezelőtt tomboló vihart. Hihetetlen volt és félelmetes. 5 perc alatt úgy besötétedett, mintha éjszaka lenne. Nemhogy sötét kék volt az ég, hanem egyenesen korom fekete. Komolyan, én ilyen az eddig leélt éveim alatt nem láttam. De azt mondta apu, hogy ő sem. Azonban azt mondhatom, hogy szerencsénk volt, mert itt felettünk kettényílt a nagy felhőtömb(valószínűleg azért, mert mi magasabban vagyunk a dombtetőn, és ez taszítja a felhőket). Tőlünk délre és északra viszont iszonyatosan nagy eső volt. Bár az én szobám így is beázott. Gyakorlatilag az ablak mellett ömlött be a víz. nem győztem törölgetni.
Csak remélni tudom, hogy egy jó darabig nem lesz ilyen vihar.
Végre kitört az iskolai nyári szünet. Ebből kifolyólag nálunk is sokkal nyugodtabb az élet. Jövő héten kezdhetem kipakolni az irodát, ugyanis felújítások lesznek. azt viszont nem tudom, hogy hogyan fogom megtalálni a papírjaimat, ha dobozokban lesznek.  Na, az még vicces jeleneteket fog okozni. Majd szerzek valahonnan vastag filcet és rávésem a dobozokra, hogy melyikben mi van.:)

Ismét pedagógus nap

Igen. Idén megint megrendezték. És nekünk megint kötelező volt. Szombaton. Nem munkaidőben. Hanem a szabadidőnkben, szombat délelőtt. Úgy, hogy nekem beleszólásom sem volt abba, hogy ki kapja a kitüntetést. Akkor hol van itt az igazság? Igazság nincs. Nem is volt és nem is lesz. A látvány, a kép , amit kifelé mutatunk, az sokkal, de sokkal fontosabb, mint az ember egyénisége, az személyes jogai... Erről ennyit. Viszont fel tudtam venni az új szoknyámat.  :) Ha másért nem, erre teljesen jó volt ez az összejövetel :)

Aztán délután felraktuk a medencét, hogy tudjunk majd fürödni a kánikulában. Erre nem megjött már a  rossz idő? Azért a szombati jó időt kihasználtuk rendesen. Én bent toporogtam a medencében, amíg töltöttük fel vízzel (az mellékes, hogy lefagyott a lában a 19 fokos vízben). Aztán a kutya is kedvet kapott , beugrott mellém és hozta a labdáját is. :)

De azért azt közöltem vele, hogy ebből nem csinálunk rendszert. Úgyhogy vettünk neki egy saját kis medencét. Abban annyit ugrál meg pancsol, amennyit akar. :) Mi sem vagyunk ám túlzottan állatbolondok, ugye? Medencét veszünk a kutyának. :)

Aztán bográcsoztunk is szombaton. Meg kihoztuk a tv-t és a kertben, főzés közben néztük a foci vb-t. :)

Ennek ellenére olyan volt a szombat, mintha nem is lett volna. Vasárnap tisztára olyan érzésem volt, mintha szombat lenne. Aztán este szembesültem vele, hogy bizony ma , azaz hétfőn dolgozni kell menni.  Annyira hiányzott az, hogy szombaton nem tudtam magam normálisan kialudni... Ma olyan voltam, mint, akit fejbe vágtak. De mindegy. Már csak egy hónap és szabadsáááááááááááááááááááág :) Nagyon várom....

Élmény

Mostanában annyira elfelejtek írni, hogy csak na. Nem csak írni felejtek el, hanem mást is. Rátaláltam egy ilyen könyves dühöngő - féleségre a neten és túl sok időt töltök ott. :) De élvezem , nagyon. :)
Azonban most nem ezért akartam írni, hanem azért, mert ma végre sikerült megszólalnom angolul. Olyan büszke voltam magamra. :)
Vártunk anyura a kocsiban, amikor odajött 2 biciklista.Angolul beszéltek. Eltévedtek. Megmutatta a papírt, hogy milyen utcát keres. És jól megbeszéltük, hogy fogalmam sincs róla, hogy hol lehet. :) De jó volt, hogy megértettem, és tudtam neki válaszolni, és ő is megértette, amit mondtam neki (legalábbis azt hiszem). :) És egy picit büszke voltam magamra. :) Jajj, és olyan szépen, érthetően beszélt. :) Öreg volt az ipse, de tényleg szépen beszélt. :) Na, jó abbahagyom, mert ez már beteges. :)
A másik, amiért picit büszke voltam magamra, hogy az egyik könyvkiadó betette az másik blogomat ( a könyveset) az egyik rendszeres hírlevelébe, mert az általuk kiadott könyvről írtam le a véleményem. Tök jó :)
Úgyhogy most a  fenti okokból kifolyólag nagyon örülök magamnak. :)

Elmaradás

Valamelyik nap eszembe jutott, hogy milyen rég nem írtam. De bevallom nagyon lusta vagyok mostanában. :) Most pár mondatban pótolnám elmaradásomat. Anyuék elmentek a rokonokhoz, úgyhogy  egy pár óráig magam vagyok.

Szóval. Megvolt az esküvő múlt hét szombaton. Nagyon szép volt, még a kis apróbb bosszúságoktól eltekintve is. Az esőt is nagy részben megúsztuk, legalábbis addig amíg  oda nem értünk az étterembe.

Azóta nem sok  minden történt. A szokásos bolondok háza van az oviban a beiratkozás miatt. Kit vettünk fel, kit utasítunk el.... Jó lesz, ha már lemegy ez az őrület.

Egyébként is bezavart ez a pünkösd hétfő. Egész héten nem tudtam, hogy mikor milyen nap van ,és, hogy hol is kellene lennem aznap. Meg valahogy nem is igazán tudtam kialudni magam részben önhibámból, részben önhibámon kívül. Önhibámból, mert minden nap késő estig olvastam, önhibámon kívül, mert az éjszakai viharok mindig felkeltettek és utána már nem igazán tudtam visszaaludni. Mára virradóra is 2 óra körül tudtam csak elaludni. Megint sokáig olvastam, aztán meg a kutya ugatott (mint később kiderült, azért mert megtalálta ez első idei sündisznót). Ez a sündisznózás is érdekesen zajlott. Lementem, hogy elküldjem a kutyát melegebb éghajlatra, amiért éjnek évadján be nem áll a "kis" pofája. Akkor még nem tudtam miért ugat a kerítésnél. Mikor odaértem mellé, akkor láttam, hogy kint az utcán a kerítés másik oldalán kolbászol egy nagy süni. Akkor felmásztam a szobámban, a pizsimre felkaptam egy pulcsit, megkerestem a kulcsomat, felfegyverkeztem (lapáttal és gereblyével), és kislattyogtam az utcára arrébb tessékelni azt a dögöt (sünit) . Elnézést a süni kedvelőktől, alapból én is szeretem  a helyes kis pofijukat, de ekkorra már olyan idegállapotban voltam, hogy le is gyilkoltam volna , ha ez kell ahhoz, hogy a kutya csendben maradjon, én meg aludni tudjak. :) Valószínűleg eléggé sorozatgyilkos külsőm lehetett így hajnali egy óra táján, amint pizsiben, égnek álló hajjal próbáltam arrébb erőszakolni lapáttal meg gereblyével a kezemben egy ártatlan kis állatot. :) Az egy pillanat erejéig átfutott az agyamon, hogy mit gondolna rólam valaki, ha most meglátna... :)

De hála annak a jó égnek egy lélek nem járt arra.

Szóval a kiadós alvás nem igazán szerepelt a szótáramban a héten. Éppen ezért remélem, hogy legalább ma éjjel nem lesz különösebb atrocitás, és tudok nyugodtan szundikálni.

Készülődés.

Ma megkaptam, hogy szép vagyok. :) Csak az a gond, hogy nem egy dögös kantól, hanem az egyik főnökömtől. :( Ezen még javítani kell egy kicsit. :)
Ezt leszámítva a szombati napra való készülődéssel telnek többé - kevésbé a napjaim. A mai készülődés a szépítő alvás volt. :) Délután úgy belealudtam egy könyvbe, hogy akár bombát is lehetett volna robbantani mellettem. 2 órán keresztül szunyáltam a könyvvel a fejem alatt. De olyan jól esett. Nem tudom mi okozta ezt, mert sosem szoktam aludni délutánonként. Mondjuk az is igaz, hogy általában eleget alszom esténként, ami ezen a héten nem nagyon jött össze. A szokott 8 óráim helyett aludtam minden nap vagy 5-öt. És hiányzik a szervezetemnek az a napi 3 órányi alvás. De nagyon. Mindegy. Majd ma kialszom magam, mert holnap itthon vagyok szabin.

Át kell még gőzölni a rucimat, el kell tervezni, hogy mi , hogy lesz.:) Most még egyébként nyugodt vagyok. Majd kérdezzétek újra szombaton, miután hazaértem a fodrásztól... :) Ha én ilyen idegbeteg leszek, képzelem milyen lesz szegény menyasszony....

Már csak azt nem értem, hogy az én drága anyukám mi a görcsnek idegeskedik. Komolyan mondom, lassan már felfokozottabb idegállapotban lesz, mint az örömanya. :) Ha az én esküvőmön is majd ilyen lesz, én nem tudom mit fogok vele csinálni. Ezzel ki lehet kergetni a világból. Nem bírom, ha ilyen aktívan sertepertélnek körülöttem. :) Ideges fúria leszek tőle. A szalagavatómon már attól is a plafonon voltam, hogy 5 percenként a ruhámat igazgatta. :)

Másik hír. Képzeljétek a citrom/narancs kezdeményem átalakult virággá. Konkrétan virág volt eddig is, de most kinyílt.Jól benéztem ezt a dolgot úgy érzem. Annyira szerettem volna, hogy nőjön valamilyen citrusféleség, hogy már a virág bimbóját is annak néztem. De sebaj. Talán majd most a virágból. Egyébként eszméletlen erős illata van a virágnak. A szoba másik felében van és itt is érzem.

Ma azt hiszem csak ennyit akartam. Szorítsatok, hogy jó idő legyen szombaton!!!!

Éjszakázás

Tegnap illetve ma hajnalban akartam írni, de valahogy bevettem a fogalmazás gátlómat, mert egyszerűen képtelen voltam egy értelmes mondatot összehozni. (Na, nem mintha most jobban menne).

Pedig abszolút készültem, csináltam képeket is, meg minden. De valahogy hajnali 2-kor az ember már nem 100-as.:) Egy tv sorozat évadzáró epizódját vártam egy pár másik fanatikus rajongóval együtt.:) Ilyenkor érzem mekkora szívás a 7 óra időeltolódás Amerikához képest... Mondjuk azért így is eltöltöttük az időt. Olyan volt, mint egy nagy össznépi pizsiparti, csak mindenki a saját szobájában ücsörgött Magyarország különböző városaiban és Twitteren meg msn-en dumáltunk. Van egy bizonyos hangulata a dolognak az biztos. Legutoljára akkor éjszakáztam így, amikor  a szakdogámat írtam. Ez azonban most határozottan jobb volt. :)

Egyébként  mindjárt felrakom a képeket,amiről a bejegyzés elején beszéltem, amíg kihűl az ebédem, mert hogy forrón nem ehetem csak langyosan. 3. napja krumplipürén élek. Natúr. Hozzá semmi..Jó lesz, ha már visszajön a hangom.

Szóval arról akartam  még  mesélni, hogy néha, amikor a téli narancs meg grapefruit szezonban rám jön az 5 perc, akkor el szoktam ültetni a magjaikat. Többször próbálkoztam már, de 10 cm-nél nem nőttek nagyobbra. most azonban nagyon csipázhatták a helyüket, mert sikerült egy kisebb ültetvény összehoznom (citrom, narancs, grapefruit vegyesen). Íme az "ültetvény":

Lassan már kereskedést is nyithatok. JA és a lényeg. Eddig ugye a kis fáim csak úgy voltak magukba, zöldelltek veszettül, most viszont elkezdtek virágozni. Hát nem édesek? Sőt, mi több, megjelent az első narancs/citrom/grapefruit (még beazonosíthatatlan, hogy melyik lesz) kedvezmény.:

Örültem ám magamnak nagyon. :)

Aztán még akartam újságolni, hogy új a séróm :). megint van Frufrum és egy árnyalattal megint szőkébb lettem a melírozás miatt. A végén már pláza maca lesz belőlem. :) NA, jóó az azért nem. Előbb festetem be feketére  a hajam... :)

A szövegben elkövetett esetleges hibákért elnézést kérek. Még nem aludtam ki magam. Öreg vagyok én már az éjszakázáshoz. :)

Cifra helyzet

Az a cifra helyzet állt elő ma reggel, hogy nem tudtam megszólalni. Konkrétan nem jött ki hang a torkomon. Úgyhogy irány az orvos.
Lebattyogtam a dokihoz. 4 ember volt előttem. 8-ra ott voltam és 3/4 10-kor jutottam be. Röhejes. És mindez azért, mert a főorvos betelepedett a doktornőhöz 7-kor és negyed 10-ig bent ült. A táppénzes papírokat ellenőrizte...
Kiderült, hogy ödémásak a hangszálaim (be vannak gyulladva). Vasárnapig egyáltalán nem szabad beszélnem még suttogás szintjén sem ( na nem, mintha tudnék). Csak pépes kaját ehetek, azt is csak langyos állapotban (tisztára, mint egy kisbaba - még az epret is le kellett turmixolni, hogy meg tudja enni). Semmi hideg vagy forró vagy szénsavas folyadékot nem ihatok....  ;(
Rám nézett a doki, mikor bementem és csak annyit kérdezett, hogy pedagógus? Pedig még csoportban sem vagyok  Mi lesz, ha már ott leszek? Azt mondta a doktornő, hogy úgy néz ki hajlamos vagyok rá, úgyhogy lesz még ezzel  problémám. Remek. Egyszerűen repesek az örömtől.
Viszont így egy kicsit tudok pihenni, ugyanis a héten beteg ácsiban vagyok.

Tartásjavító ruházat

Szombaton elmentem cipőt venni a ruhámhoz, és láss csodát az első üzletben találtam.

Ma meg elmentem a varrónőhöz, hogy fel tudja varrni a ruha alját a cipőhöz mérten. A felső része meg most épp rajtam van. Tanulok benne kulturáltan ülni. :) Kicsit ilyen fűző jellegű, ilyenhez meg még nem volt igazán szerencsém. Egy biztos, nem kell majd arra figyelnem, hogy húzzam ki magam. Amint picit görnyedek, nehezebben kapok benne levegőt. Jó kis tartásjavító ruha ez... :)

Ruha

Ma voltam megint értekezleten, Jövő héten megint mennem kell. Gondolom felmerül egy - két emberben a kérdés, hogy akkor mikor is dolgozom tulajdonképpen. Őszintén? Bennem is felmerült a kérdés, de okos választ nem tudok rá adni. Akkor dolgozom, mikor van rá időm. Ha nem fér bele, otthagyom. Az utóbbi 2 hétben kifejlesztettem a legjobb technikát. Egyszerűen  közömbösnek kell lenni , bármi történik. Csúnyán megfogalmazva le kell szarni. Ez a túlélési technika rettentően jónak bizonyult. Az utóbbi 2 hetem teljesen nyugodtan és jó hangulatban telt. Még a mai értekezlet is. Jókat röhögtünk négyen . A másik 4 titkárral nem vagyunk annyira jóban. Klikkesedünk, mint az iskolában:) , és még jókat is röhögünk rajta :). Tök jó. Viszont csúnyán néznek ránk emiatt a főnökök. De mi négyen ezen is csak röhögni tudunk. :))
Ma azonban nem azért írok, hanem, hogy eldicsekedjek az új rucimmal. Ugyanis értekezlet után elmentem vásárolni és megvettem a barátosném közelgő esküvőjére a ruhámat. :) katt a képre és nagyobb lesz

A szoknya részét fel kell varrni, mert egy kicsit hosszú (kb. 20 centivel hosszabb hihihi):) Már csak cipőt meg valamilyen táskát kell venni hozzá. Mert addig nem tudom hozzá igazíttatni a cipőhöz a szoknyát, amíg nincs cipő.De a ruha megvan ez a lényeg. Ettől féltem a legjobban.
Most pedig kérem a véleményeket. :)

Twitter - mánia

Engem is utolért a fent nevezett esemény, úgyhogy mostantól ott is lehet követni a hol unalmas, hol eseménydús napjaimat. Kicsit részletesebb információkat kaphattok arról, hogy mikor mit csinálok. :)

https://twitter.com/nancy9784

A fenti linken elérhető vagyok. :)

Az ideális tavaszi/nyári nap

Tudom, hogy még tavasz van, de a mai nap simán elment volna egy nyári napnak is. És ideális volt minden szempontból. Délelőtt, minután egy picit rendbe szedtem a szobámat (amire általában hét közben soha nem jut időm), meglocsolgattam a "több száz" ( na jó, valójában csak 28)  szobanövénykémet :), aztán kivonultam a könyvemmel és az mp3 lejátszómmal a kertbe. Imádom, amikor nem zavar semmi és senki. Szól a zene, süt a nap, a gondolataim pedig több száz, több ezer kilométeres távlatokba kalandoznak. Számomra ez a fajta kikapcsolódás bárminél többet jelent. Ilyenkor igazán ki tudok kapcsolni. Annyira, hogy sokszor előfordul az is, hogy annyira elkalandozom, hogy teljesen (de tényleg teljesen ) megszűnik körülöttem a külvilág. Olyan mintha aludnék, de mégis ébren vagyok. Érzem, ahogyan lassan, de folyamatosan feltöltődöm. Ahogyan fokozatosan a hangulatom is egyre jobb lesz. A délutánom körülbelül ugyanígy telt, hozzáadva még egy kis kerti sütögetést/kerti - party-t. :)

Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy nagyon piszkál a nyár vagy nyír virága (tudjátok, az a sok szösz, ami mindenhol röpköd). Alig kapok tőle levegőt. Tele van vele az orrom és ez úgy idegesít. Jöhetne már egy kis eső, hogy elmossa ezeket a szöszmöszöket.

Szóval számomra ilyen egy ideális nap.Egyébként a hét nyugodtan és jól tetlt. Megint sikerült elcsípnem pénteken egy nagyon érdekes párbeszédet a gyerekek között. Imádom, hogy ilyen ártatlanok és mindenben hisznek. A beszélgetés a következőképpen zajlott:

(Mivel már nem tudom, hogy kik is beszélgettek, így számokkal fogom helyettesíteni a neveket.)

1: - Szerintetek létezik a fogtündér?

2: - Szerintem igen.

3: - Lehet, de nálam még sose járt.

2: - A ...... - nak most esett ki a foga, hozzá biztosan mindjárt jön.

No comment. Nem lehet nem szeretni. :) Imádom, amikor az iroda előtt beszélgetnek az öltözőben. Olyan szövegeket lehet összegyűjteni, hogy az ember nem is hinné. :)

A másik dolog, amin nagyon jót mosolyogtam, az egy veréb volt. (ez már nem az oviban, hanem itthon történt). Van egy tükör felszerelve az egyik ablakunk mellé, hogyha kinézünk, lássuk ki áll az utcán ,a kapuban, anélkül, hogy ki kéne nyitni az ablakot. Tegnap arra lettünk figyelmesek, hogy egy madárka nagyon közel csipog az ablakhoz. Mikor odanéztünk, azt láttuk, hogy a veréb lóg a tükrön és beszélget a saját tükörképével. Valami csúcs. Szerintem erőteljesen szerelmes lett magába szegény madárka. :) Ja és egyébként ma visszatért a drága. Biztosan nem bírt betelni magával.:)
Íme, sikerült megörökíteni a pillanatot:

 A kép azért tűnik "morzsásnak", mert szúnyogháló van az ablakon. De a lényeg, azért így is látható. :)