A rózsaszín orr tulajdonosa

Íme, itt az ígért kép Manóról és  rózsaszín nózijáról. Sajnos ez a fotó közel sem adja vissza azt a színt, amilyen jelenleg valójában, de csak ezt sikerült csinálnom. Nem egyszerű egy ilyen izgő - mozgó állatot leültetni egy helyre, úgy, hogy 20 másodpercre nem mozduljon meg még a szeme sem. :) Ő meg nem kimondottan az  a nyugodt típus.:)

A második képet is csak úgy sikerült ellőnöm,  hogy egy legyet fixírozott az ablakon, ez lekötötte 20 másodpercre. Azonban, ahogy elkattant a gép, ő már ugrott is a légy után. Innentől fogva teljesen esélytelen volt, hogy akár még egy fotó erejéig is meg tudom őt állítani egy helyben. :)

"Megjött a tél, hisz itt a jel"

A címbéli idézet Mentovics Éva: A téli vad sóhaja című vers nyitósora. 
Hetek óta úton - útfélen botlok olyan, a téli időszakra szóló előrejelzésekben, melyek azt állítják, hogy nagyon kemény, hideg telünk lesz. Évek óta nem volt igazán hideg. Legutoljára a gimis végzős évemben volt nagyon - nagyon alacsony a hőmérséklet, pont mikor a szalagavatóra készültünk januárban. Nappal volt -15 fok körül a hőmérséklet. Az nem tudom, hogy a mostani télen is lesznek - e ennyire hidegek, de a tavalyinál lejjebb is csúszik majd a hőmérő higanyszála. És hogy honnan tudom ezt ennyire biztosan?  Súg a kutyám nózija. Minél inkább rózsaszín, annál hidegebb lesz a tél. Ezt már sikerült kitapasztalni az nálunk eltöltött 4 éve alatt. És idén jóval rózsaszínűbb az orra, mint az ezt megelőző években.

Tavasszal, egészen pontosan április 25-én mentünk érte és hoztuk őt haza 4 évvel ezelőtt.  Mire elérkezett a november, addigra már hatalmasat nőtt, stramm "kis" kamasz kutya lett belőle. Egy reggel azonban azt vettük észre , hogy kifakulni látszik az alapjáraton gyönyörű fekete orra. Emlékszem kétségbeesve hívtuk fel a tenyésztőt, akitől vettük, hogy vajon mi lehet a probléma vele. Nevetve küldött át egy fényképet az ő kutyusáról(nem mellesleg a mi kutyánk anyukája), akinek ugyanígy ki volt fakulva a nózija.  Megnyugtatott , hogy egy a fajta velejárója. Télre eltűnnek a sötét pigmentek a bőréből , ezért lesz rózsaszín, minél hidegebb várható, annál kevesebb színpigment marad. Hát nem édes? Úgyhogy azóta ő a mi kis időjárás jelentőnk legalábbis a tél közeledtével. 

És ha ő azt mondja, hogy hideg lesz, akkor bizony az lesz. Aminek én alapjáraton örülök, mert bizony a tél azért van, hogy akkor hideg legyen és hó. Végre jó lenne egy olyan év, amikor fehér lesz a karácsony. Mert valljuk be őszíntén, azért a napsütéses karácsony nem az igazi, még akkor sem, ha hideg van. Karácsonykor szeretem, ha nagy pelyhekben hull a hó, öröm kinézni a meleg szobából, aztán délután, mikor már sok esett, lehet kimenni ugrálni egy kicsit a friss hóban (meg el is lehet lapátolni). Olyankor én is egy kicsit újra gyerekké válok, aki fekszik a szép tiszta hóban és hóangyalkát gyárt, és próbálja elkerülni, hogy a kutya közben lendületből ráugorjon és elrontsa a nagy művet. Ha a hóangyalka készítésen túl vagyok, jöhet a hóember, amit persze a kutya ismételten lerombol. De nem is azért építem, hogy napokig gyönyörködhessek benne,(mert úgysem tudok 5 percnél tovább, hisz Manónak addig tart kb. ledönteni az egészet), hanem azért, mert nagyon jó a hangulat közben. Az egész család kivonul ilyenkor a kertbe és mindenki nevet, boldog, és kicsit elfeledkezik a gondokról és problémákról.  Ez a része nagyon hiányozna a télnek ha nem lenne.
Szóval sálakat, sapkákat, kesztyűket, nagykabátokat elő, mert bizony fázni fogunk. Én szóltam. ;)

A virágok földjén

Szombaton reggel drága jó szüleim elutaztak Sopronba, úgyhogy gyakorlatilag egész nap enyém volt a lakás. Az más kérdés , hogy azért maradtam itthon, mert kell, hogy legyen valaki a kutyával, elvégre nem lehet őt itt hagyni egy egész napra, egyedül...

Ezen átlépve kihasználtam, hogy egyedül voltam. Személyiségemnél fogva olyan típus vagyok, akinek néha  kimondottan szüksége van az egyedüllétre. Emellett szeretem, hogy nem botlok bele valakibe minden egyes percben, mikor például elindulok a nappaliba, vagy éppen a konyhába , hogy berakjak egy bögre vizet a mikrohullámú sütőbe, azért, hogy teát csinálja magamnak.

Félre ne értsetek. Nagyon szeretek anyuékkal lakni, hála annak a jó égnek,  az év nagy részében teljesen zökkenőmentesen megvagyunk, kisebb viták meg szerintem minden családban vannak.  De mikor reggelente rohannék dolgozni, ők meg valahogy mindig keresztezik az utamat vagy a konyhában vagy a fürdőszobában, az rettentő rossz hatással tud lenni a lelki nyugalmamra. Bár azért ez nem sokszor fordul elő, mert elég különböző időpontokban járunk dolgozni, néha mégis sikerült összehozni egy kis tumultust.

Azonban most szombaton erről szó sem volt, így sikerült megvalósítanom egy ideális szombat reggelt. Nyugodt tempóban tudtam elvégezni a szombati rituálékat, anélkül, hogy valaki beleszólt volna abba, hogy mit és miért csinálok. Az sem zavart senkit, hogy délelőtt 10 - kor még pizsamában ültem le a géphez a reggeli kávémat szürcsölgetve. Amíg a gép beindította magát, körbesétáltam a szobámban és minden alaposan szemügyre vettem úgy, mintha eddig még nem láttam volna reggeli napsütésben. Bár az kérdéses, hogy a 10 órási napsütés mennyibe számít reggelinek :)

A virágokat is megnézegettem , mind a 2o darabot (ami egyébként kevésnek számít esetemben, tavaly 28 darab szépség kapott helyet az én kis birodalmamban), megbeszéltem velük, hogy mi újság a virágok földjén. Igen, mert én ilyen lökött vagyok és beszélgetek a virágokkal.  Akár hiszitek, akár nem , értékelik. Ezért ilyen szépek. Sőt örömmel fedeztem fel, hogy rendszeres gügyögésem meghozta gyümölcsét és az egyik növénykém hozott egy új hajtást is. Annyira büszke voltam rá. Sokat nőtt mióta megkaptam, de teljesen új hajtást nem hozott eddig, és hogy most mégis megjelent egy kis kezdemény, az nagy boldogsággal töltött el.

Bármennyire is hülyén hangzik, a virágoknak is van lelke, és ha az ember szereti őket, azt megérzik.Már csak azt kell kiokoskodnom, hogy miért van az, hogy egyes növények képtelenek megmaradni a szobámban, holott évekig itt éltek. De beszélgetek velük tovább a nappaliban (ahová át lettek költöztetve rehabilitáció céljából), hátha megsúgják, mi nem tetszett nekik itt nálam.

Halloween

Egy pár évvel ezelőtt kezdődött. Halottak napja előtt 1-2 héttel, kezdetben csak a virágüzletekben, azután szépen a többi üzletben is felbukkantak a  fura töklámpákat, boszorkányokat ábrázoló díszítő motívumok, dekorációs kellékek. Kis hazánkba is bekúszott a tipikusan amerikainak elkönyvelt ünnep. Azonban 10 emberből talán jó, ha 3 tudja, hogy hová vezetnek vissza ennek a napnak a gyökerei vagy, hogy egyáltalán mit is ünneplünk. Pedig azért a külsőségek mellett néha érdekességként érdemes utánaolvasni az okoknak is. Ártani nem árthat.

A Halloween eredete

Ez az USA-ból átvett, minden évben október 31.-re eső esemény tulajdonképpen kelta eredetű, a mai Skócia, Wales és Írország területén élő kelták ekkor ünnepelték az újévet ("Samhain") hatalmas tüzek kíséretében. Úgy tartották, ekkor az élők és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak lelke visszatér az élők közé és megpróbálják megkeresni volt otthonukat. Az emberek  nagy tüzeket raktak, hogy távol tartsák őket a háztól és áldozatokat mutattak be, hogy ezzel segítsenek a lelkeknek nyugovóra térni.

A Halloween szó a az All Hallows Evening kifejezésből származik (Minden szentek éjszakája).

Halloween-i szokások és történetük

Több szokás is kapcsolódik ehhez a naphoz,melyek közül minden korosztály megtalálhatja  a magának valót. Amerikában ( mert mára főleg az ő ünnepüknek számít) szinte nincs ember, aki valamilyen formában ne venne részt az ünneplésben ezen a napon, legyen akár szó csak egyetlen töklámpás készítéséről.

Meg kell hagyni nagyon látványos esemény. Szívesen megnézném egyszer élőben. Biztosan lélegzetelállító látványt nyújthat egy kertvárosi részen (a nagyvárosokban nem tudom mennyire kivitelezhető) a feldíszített , narancssárga színekben pompázó házak egymásutánja.

Ugyanis az egyik hagyománya házak dekorálása, égősorokkal faragott töklámpásokkal és különböző ijesztőbbnél ijesztőbb figurákkal.

A kezdetek kezdetén a kelták a lámpásokat a lelkek távol tartására használták. Gyanítom,   a napjainkban a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt egyre népszerűbbé váló álarcos bálok (vagy legalábbis az ijesztő kosztümök) is ezt a célt szolgálták, bár erre vonatkozóan semmi konkrét információt nem találtam. Az azonban biztos, hogy ez a része nálunk is egyre népszerűbb. egyre több szórakozóhelyen szerveznek tematikus bulikat, sőt egyre több a halloween-i házibulit is beöltözéssel meg mindennel. Egyébként az első  úgynevezett álarcosbál a 19. század elejére tehető, az USA-ban azonban csak a 20. század elején honosodott meg. A legkedveltebb maskarák:  vámpír, szellem, csontváz, boszorkány és ördög.

Ha a gyerekeket megkérdeznénk, hogy mit szeretnek a Halloween-ben a legjobban, valószínűleg egyöntetűen azt válaszolnák, hogy a  cukorkagyűjtést, eredeti nevén"Trick or Treat". Ilyenkor beöltözve járják végig a gyerkőcök a szomszédság házait, mindenhová bekopogtatván. Ahol a lakók ajtót nyitnak, azonnal a névadó Trick or Treat kérdéssel találják szemben magukat, melyre válaszul cukorral kínálják a kis látogatókat (Trick). Ha a lakók nem hajlanak az azonnali cukorosztogatásra, akkor a gyerekek énekléssel, vagy horrortörténetek mesélésével érdemelhetik ki (Treat) a finomabbnál finomabb nyalánkságokat.

Akár hisszük, akár nem, ennek is régre visszanyúlik az eredete, mégpedig egészen a középkorig. Akkoriban a szegény emberek szintén házról - házra jártak a és némi eleségért cserébe ez elhunyt rokonokért imádkoztak, hgy a lelkük megnyugodhasson.

A legjellegzetesebb (és számomra legkedvesebb) motívumról  szóló történetet hagytam legutoljára, a töklámpáét. Valamelyik nap a munkahelyemen a kolléganőim is csináltak egyet a gyerekeknek, de sajnos másnapra megadta magát. Nem éppen szobai dísznek van kitalálva,  mert többnyire csak a hidegben marad meg. De nézzük, honnan is származik az eredeti ötlet. Jacktől ( a lámpás eredeti neve Jack-O-Lantern ), egy iszákos kovácstól, aki megtréfálta az ördögöt. A történet úgy szól, hgy egy nap Jack találkozott az ördöggel, és elhatározta, hogy megtréfálja. Megkérte őt Jack, hogy segítsen neki gyümölcsöt szedni a fáról. Míg az ördög felmászott a fára, Jack egy keresztet vésett a fa törzsébe, csapdába ejtve így a gonoszt. A férfi megígértette vele, hogy ha leengedi őt a fáról, akkor békén hagyja a lelkét, és nem jut  a pokolba. Azonban mikor a részeges kovács számára eljött a vég, a mennybe sem fogadták be és a pokolba sem. Az ördög annyit tett, hogy a kezébe nyomott egy izzó fadarabot, hogy az örök sötétségben azzal világítson. Ezt a izzó darabkát Jack belerakta egy kivágott fekete retekbe (vagy répába,de  ez minden forrás szerint más), így jött létre a lámpás. A retekből pedig úgy lett tök, hogy ahhoz könnyebben hozzá lehetett jutni, nagyobb volt és egyszerűbben kezelhető.

Arról már nem is beszélve, hogy színben is jobban illik ehhez a naphoz. Ugyanis a 2 fő színe a fekete és a narancssárga. Előbbi az éjszaka sötétségét,  míg utóbbi a tüzeket a lámpásokat, és az ősz színeit szimbolizálja. 

Ennyi, amit dióhéjban érdemes tudni, október 31-ről. Akinek nincs lehetősége vagy kedve bulizni menni, és valamilyen rémisztő maskarát magára öltenie, az azzal is hódolhat az ünnepnek, hogy bekucorodik a tv elé  egy tál pattogatott kukoricával vagy egy nagy adag cukorkával, esetleg kandírozott almával (meg egy kispárnával, hogy legyen mi mögé bújni), és megnéz egy nagyon ijesztő horrorfilmet, például a  méltán híres Halloween filmek egyikét vagy a Supernatural (Odaát) című filmsorozat 4. évadának 7. részét. Garantált borzongás.

Egészségügy, avagy az egészség ügy?

Eredetileg nem akartam írni erről a témáról, de aztán egyre rosszabb lett a helyzet, elegem lett, és úgy határoztam mégiscsak kiadom magamból azt, ami a lelkemet nyomja.

Mivel gyermekek közelében / között dolgozom, minden évben meg kell csináltatnom az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot, amely egy tüdőszűrésből meg egy vérnyomásmérésből áll.

Mikor anno bevezették a vizitdíjat ,a tüdőszűrésért is  fizetni kellett. Ami meglepőbb, hogy nekem utána is fizetni kellett érte. Gyanútlanul mentem a vizsgálatra, és közölték velem, hogy ez bizony 2000 forintba fog nekem kerülni, akkor is, ha az egészségügyi könyvhöz kell. Kifizettem nagy morgások közepette, de számla ellenében a munkáltató visszatérítette. Ez megismétlődött még 2x. Aztán elérkeztünk az idei évhez.

Felkészítettem magamat és a pénztárcámat a következő vizsgálatra. Elindultam kedden, de félúton vissza is fordultam, mert elfelejtettem TAJ - kártyát vinni magammal. Márpedig anélkül nem csinálnak velem semmit, hiába vagyok benne az adatbázisban. Másnap ismét felkerekedtem, immár a taj- kártyám társaságában, melyre ránézett az asszisztens és csak annyit kérdezett, hogy beutaló? Hát persze, hogy nem volt nálam beutaló. Honnan is lett volna? Azt mondta a foglalkozás eü-s orvos ad, menjek át az SZTK-ba és kérjek. Ezen felül kedvesen hozzátette, hogy jó híre is van, mégpedig az, hogy nem kell 2000 forintot fizetnem, hanem csak 850-et. Hát nem csodálatos? Azt sem tudtam hová rohanjak örömömben...

Persze a doktornő következő nap csak  délelőtt rendelt, mikor én dolgoztam. Anya másnap pont arra járt és beugrott nekem beutalóért, amire azt a választ kapta, hogy a ők bizony nem adhatnak. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy miért nem, mikor neki kell a lelet ahhoz, hogy ki tudja adni az alkalmasságimat... Ezzel egy nap megint eltelt és nem jutottam egyről a kettőre.  Következő nap programja az volt, hogy meglátogattam a háziorvosomat, hogy ugyan már legyen szíves adni nekem egy beutalót, amivel meg tudom csináltatni a tüdőszűrőmet.  Természetesen kaptam, de kb 45 percet vártam egy papírfecnire.

Holnap megyek és megpróbálkozom ismét a lehetetlennel.  Mert ez már tényleg olyan, mint egy lehetetlen küldetés.

Ami igazán kiborít az egészben, az az, hogy mindezt a tortúrát azért kell végigcsinálnom, mert nem vagyok még 30 éves.  Kérdem én naívan, tehetek én erről? Miért kell engem kínozni, annak okán, hogy túl fiatal vagyok? Vagy akkor miért kell minden évben megcsináltatni a vizsgálatot, ha nem vagyok a veszélyeztetett korcsoportban?  Meg ennek egy kicsit az az üzenete a számomra, hogy vesszen a fiatalság. Ha meg akarja magát vizsgáltatni, fizessen. De az egészségügynek nem ez lenne a lényege. Nem hiszen, hogy az emberek azért járnak tüdőszűrésre, mert nincs jobb dolguk. Abban egyet értek azokkal, akik kitalálták a rendszert, hogy ok nélkül ne menjenek az emberek. De akinek oka van rá, mert az orvosa elrendeli, vagy , mert eü könyvhöz kell, azt ne hátráltassuk már könyörgöm.

Tudom, hogy ezzel, hogy mindezt elregéltem, nem sokat fog változni a helyzet, de azért jó volt kiírni magamból.

Ez megér egy bejegyzést

A cím alapján akár valami nagy bejelentést is tehetnék, de nem fogok. :)

Igazából semmi nagy dolog nem történt, csak az, hogy van  sálam. És lila .:) Ez megér egy bejegyést.

Anyu volt ma vásárolni, meglátta és tudta, hogy haza kell hoznia nekem, ha másért nem is, azért, mert lila. :)

Jó nagy, bőségesen a nyakam köré tudom tekerni. Bár a fenti képeken nem igazán látszik, de lila - fekete kockás. A kockákat pedig ilyen ezüstösen csillogó csíkok határolják.

Imádom, de ez még mindig nem "A" sál. De az biztos, hogy amíg "A" sálat nem találom meg, addig ez lesz a nyakamban. :)

Kretívitás

Az a megtiszteltetés ért, hogy Szanik jóvoltából a személyes blogom is díjat kapott. Aminek azért örülök különösen, mert ezt a blogot csak magamnak indítottam, és mégis mások is érdekesnek találják. ez kimondottan büszkévé tesz. :)

Próbálok ezentúl is életem a nagyközönség számára érdektelenebb szösszenetei közé, az olvasók számára érdekesebb témákat is becsempészni. :)

Füstjelek

Ezúton jelezném füstjelekkel, hogy élek.  Megvagyok , csak egyszerűen nehezebb besűrítenem a programokat a nap 24 órájába, mint eddig. Ráadásul valami  nyavalyát is elkaphattam a gyerkőcöktől az oviban, mert 2 napja olyan csúnyán köhögök, hogy azt még hallgatni is rossz. Ezt leszámítva, azonban minden rendben. Ma egy picit hamarabb hazaértem, úgyhogy pihenésképpen gondoltam lepötyögök egy pár sort. Mielőtt azonban nekiálltam ezt begépelni, rátaláltam egy új sablonra és  gyorsan fel is raktam, Valahogy ebben a hűvös , szeles őszi időben nem éreztem helyén valónak a nyári sablont. Igaz, amíg süt a nap, addig nincs semmi gond. Azt az időt szeretem. Lassan azért lehet előszedem a sálakat, sapkákat. Évekkel ezelőtt erőszakkal sem lehetett volna sapkát rám adni. Tavaly azonban sikerül egy nagyon szép kis együttest (sál + sapka) találnom, sötét lila színben ( a lila szín a gyengém), strasszokkal díszítve.  Azt le sem lehetett szedni a fejemről és a nyakamból. Elhatároztam, hogy ha idén is találok valami csinosat, azt gondolkodás nélkül megveszem. Nálam pedig ez nagyon nagy szó. :)
De vissza a bloghoz. Annyiban változott még a kinézet, hogy az oldalsávon kiéltem a pillangó - mániámat, és berakosgattam olyan pillangós képeket, amibe első látásra beleszerettem. Szeretném majd az oldalon található zenéket is frissíteni, berakni az új kedvenceket, és leszedni a már kevésbé kedvelt számokat. Erre azonban csak hétvégén lesz alkalmam. Legalábbis megpróbálom besűríteni valahová. :)

Mikor úgy indul a nap, hogy legszívesebben visszafeküdnél aludni...

Hétfőn reggel készülődtem dolgozni menetrendszerűen. Már éppen indulni készültem, amikor felhívtak telefonon a munkahelyemről, hogy a másik telephelyen be kellene ugranom a kolléganőm helyett. Szegényt baleset érte, és  a többiek nem igazán tudtak mit kezdeni a munkájával. Természetesen igent mondtam. Hozzájuk jártam gyakorlatra, náluk kezdtem dolgozni, egyértelmű volt, hogy kisegítem őket és beugrom egy fél napra. Mire beértem, addigra már nem csak fél napról volt szó. Most ott tartunk hogy nov 30-ig elvállaltam a dupla munkavégzést. Tovább nem vagyok hajlandó. Ez a másfél hónap is bőven elég lesz. Addigra  a vezetőség meg keressen valaki mást arra a posztra. Amit szerény véleményem szerint már most is megtehettek volna. Szóval most 2 melóhelyen "bulizok" 2 és fél hónapig. De már 2 nap után érzem, hogy nem vagyok normális, amiért elvállaltam. Mondjuk az is igaz, hogy nem akarom őket cserbe hagyni, mert ők is mindig rendesek voltak velem.
Úgyhogy, ha az elkövetkezendő 2 és fél hónapban eltűnnék, valakinek nem válaszolnék valamilyen üzenetére (sms, email, postagalamb, telefon, bármi), vagy elfelejtenék valami, amit megígértem,  akkor előre is elnézést kérek. Mindenkit kárpótolok, amint felszabadulok. :)
Próbálok majd azért mindenki felé (már akit érdekel mi van velem), néha életjelet adni, de nem garantálok semmit. :)
Sajnos nagyon reális lett hirtelen a mondás, hogy a szükség törvényt bont.
De már számolom a napokat visszafelé. A blogon jobb oldalon a visszaszámlálás azt mutatja, hogy mennyit kell még duplán melóznom . :)

Borfesztivál, jubileum és szülinap - avagy hogyan vígad a família

Eseménydús egy hétvége volt az biztos. Először is, mert idén 50 éves a volt általános iskolám. Bár az ebből az alkalomból rendezett gálán nem voltam ott, kiderült, hogy benne vagyok a  jubileumi évkönyvben. Szereznem kell belőle egy példányt. :) Kíváncsi vagyok miért kerültem bele. Sőt állítólag még kép is van rólam, amiről azt sem tudtam, hogy elkészült. :)
Szombaton meg megtartottuk a szeptemberi szülinapokat meg névnapokat, amikor esedékesek :)

Az egyik torta az egyik szülinaposé volt, a másik a másiké :) A bal oldali Lúdláb, a jobb Eszterházy.
Meg kaptam ilyen szép rózsákat is:

Aztán voltunk borfesztiválozni is. Évek óta nem voltam. De most azért lenéztünk. A kirakodóvásáron egyszer végigmentünk, de csak nézelődtünk. Volt ahol kétszer olyan drágán árulták a dolgokat, mint egy normál napon. Azért volt egy - két érdekesség is. Volt nosztalgiavonat, zene zene hátán. De a leginkább az ökörsütés tetszett. Sokan brutálisnak tartják, de az illata isteni volt, annak ellenére, hogy nem eszem marhahúst.

A kép szerintem magáért beszél.
Hát így telt az eseménydús hétvégém. :)

Az utazás szépségei

Már szinte el is felejtettem miért jó BKV-val utazni.(ez a hátránya, ha az ember minden nap gyalog jár dolgozni) A busz végében ült egy csaj. Olyan 20-23 év közötti. Egy kicsit előrébb menetiránynak háttal (tehát a csajjal szemben) egy 16-18 éves forma , nagyon laza, nagyon menő (mert anyuci és apuci gazdagok) srác, aki úgy fixírozta a csajt, hogy majd' kiesett a szeme. A lány gondolom észrevette (pedig olvasott), és előrement a busz elejébe, mert valószínűleg idegesítette. A srác erre gyorsan átült egy olyan helyre, ahonnan továbbra is bámulni tudta a csajt. Úgy nézte, hogy gyakorlatilag tetőtől talpig megröntgenezte a tekintetével. :) A lányon meg látszott, hogy iszonyatosan idegesíti, hogy a gyerek ennyire nyáladzik rá. Olyan vicces volt látni, ahogy a srác erőlködött folyamatosan. Majdnem hangosan felröhögtem.:) Jó , hogy vannak ilyen lelkes, és elszánt, magabiztos fiatalok, akik az idősebb csajokra buknak, legalább nem unatkozom utazás közben, mert tudok min röhögni :) Valószínűleg én is így reagáltam volna rá, ha egy fiatalabb srác ennyire feltűnően csorgatta volna nyálát utánam :) Ez nekem már sok, de külső szemlélőként rettentően jó szórakoztam a jeleneten. :)

Egyébként nem is értem mire számított a gyerek. Gondolta, hogy a csaj az átható tekintet hatására ráugrik ott a buszon és magáévá teszi? Amikor egyértelműen látszott, hogy a csaj idősebb, mint ő.

Ha már az utazásnál tartunk, evezzünk egy picit távolabbi  vizekre is. Rájöttem , hogy Kanadába szeretnék menni.Tudom, hogy én sem vagyok normális, de akkor is szeretnék.:) Rájöttem, hogy szeretem az vízpartokat, ott pedig nagyon - nagyon - nagyon sok tavacska van, ha azt megunom, akkor meg ott a tenger. :) Szeretnék bálnalesre menni. Nem is lenne gond a szállás, mert meghúzódnék a rokonoknál akár a kutyaólban is, de azért ahhoz pénz kell, hogy ott kint éljek egy hónapig, úgy, hogy nincs munkám. Nem állíthatok be csak úgy hogy helló, megjöttem, és tartsatok el egy hónapig. Meg akkor a repülőjegyet még nem is említettem. Csak a repülőjegy 300 ezer forint felett van. Azt hiszem, sürgősen el kell kezdenem lottózni :) Mert ha törik, ha szakad, én bizony kimegyek Kanadába.:)

Utazási rovatunkat hallották. Köszönjük a figyelmet, várjuk Önöket máskor is. :)

Komolyra fordítva a szót, terveknek nem vagyok híján :) Megyek is tovább tervezgetni.:)

Képek kommentár nélkül :

Utazás az ismeretlenbe

Ma bejártuk a fél világot. Na jó, nem a fél világot, csak fél Pest megyét. :) Pomázra menet általában elhaladunk a Hajógyári sziget bejárata előtt. Szeretek arra autózni, mert imádom a Duna látványát. Az egyik kedvenc útszakaszom a rakpart. De ma "ismerd meg hazád" mozgalom volt, mert a Hajógyári sziget bejáratánál eltorlaszolták az utat és el volt terelve a forgalom. Sárga szalagokkal elkerítve a járda meg minden. A híd bejáratánál meg egy pénzszállító tárva - nyitva. Anyu mindjárt rácuppant az alkalomra, hogy "Jaj, biztos kirabolták a pénzszállítót". Hát ige. Lehet, hogy kicsit túl sok akciófilmet néz. :D Egyébként rájöttünk, hogy azért volt ennyire elbarikádozva  a hely, mert hamarosan kezdődik a Sziget. Egészen pontosan 11-én. Én még kicsit korainak,találom az ekkora lezárást, de ők tudják. A másik meglepi Pomázról Zsámbék felé menet ért. Tudni kell, hogy ilyen iszonyatosan kihalt, rettenetesen kacskaringós út vezet egyik helyről a másikra. Volt ahol hirtelen derékszögű kanyar ugrott elénk. Olyan kanyar is volt, ami nem sikerült annyira élesre viszont annál hosszabbra lett tervezve és nem igazán lehetett látni a végét. Kemény. Utasként élveztem, mert még sosem jártam ezeken az utakon, de vezetni nem mertem volna. Lényeg a lényeg, az egyik kanyar urán kinéztem balra és mit látok? ÜVEGTIGRIS! :D Akkora volt. Lelassítottunk,,mikor elmentünk mellette, de visszafordulni sajnos már nem tudtunk. De mekkora volt. Egyszer csak a semmiből ott termett :D Tök jó volt ilyen közelről, életnagyságban látni. Egy lélek nem volt egyébként  a környéken, pedig ha jól tudom, most forgatják a 3. részét a filmnek.

Bár lehet, hogy nem ott fog játszódni, bevallom ennek még nem néztem utána. De akkor is jó volt.

Meg útközben láttam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem központját is. Egyszerűen gyönyörű. Olyan jó lenne oda járni. D Egy iszonyatosan nagy kert ,tele szebbnél szebb épületekkel. Azonnal beleszerettem abba helybe. :D

Úgyhogy egészen tanulságos kis út volt ez a mai. Jó volt ennyi újdonságot (legalábbis számomra az volt) felfedezni. :D

Rövid post

Ez most tényleg rövid lesz, de muszáj beraknom ezt a kis videót (reklámot). Annyira imádom. Olyan édes :) Akárhányszor végig tudnám nézni, és soha nem unnám meg :) Ennyi.

Szomorú valóság

Sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak - e erről itt a blogon. Hogy miért szántam rá magam? Azért , mert tudom, hogy úgyis csak azok olvassák, akikre számíthatok, akik nagyjából tudják, hogy mi a helyzet a nővéremmel. Bár még így is olyan nehéz erről írni. Meg az az igazság, hogy nem nagyon szokta róla beszélni sem. Valahogy mintha ettől könnyebb lenne elviselni. Pedig csak tologatom az elkerülhetetlent. Mert a tények ettől még tények maradnak. 

Eddig is tudtuk, hogy mivel jár ez a betegség, meg mire számíthatunk az idő előrehaladtával. De mikor az emberrel ezt az orvos is közli, az annyira...kegyetlen. Igen az  hiszem ez a jó szó.

Már rég nem voltam anyuékkal látogatni. Egyszerűen képtelen vagyok. Tudom, hogy attól, hogy nem veszek róla tudomást, attól minden változatlan marad. Lehet kegyetlennek vagy akár érzéketlennek is nevezni, hogy nem megyek látogatni, de tényleg képtelen vagyok rá. Nehezemre esik szembesülni a tényekkel, az állapotával. Persze, azért tudom, hogy mi van vele, mert anyuék mindig elmesélik.

Őszintén szólva szeretném olyannak megtartani őt az emlékezetemben, milyen pár hónappal ezelőtt volt, avagy amilyen a múlt hónapban. De ez nem megy, ha én is elmegyek hozzá.

Meg őszintén, mi értelme lenne, azon kívül, hogy nem lenne lelkiismeret furdalásom?  Hiszen alig - alig reagál valamire, az sem biztos , hogy felismer. Egyáltalán nem szól egy szót sem.

Olyan nehéz ez az egész helyzet, és sajnos nem lesz könnyebb.

Hőség

Hőség. Úgy hangzik, mint egy regénycím. Egyébként tényleg van ilyen címmel könyv, ha jól emlékszem a szerzője Arthur Herzog. De nem tudom miről szól, mert nem olvastam.

A mostani állapot azonban nem könyvbeli, hanem nagyon is valóságos. Sajnos. :S

Vagy nem sajnos? Milyen szeszélyes az ember. Amikor júniusban még kiskabátban mentem el itthonról, arra áhítoztam, hogy legyen már nagyon meleg, hogy lehessen medencézni meg napozni, meg egyébként is jó időben jobb az ember kedve. Vigyázzunk, mit kívánunk. Most bizony megkaptam az várva várt strandidőt. Csináljak vele , amit akarok. Oké. 2-3 napig még rendben van. Utána hűljön vissza aztán megint legyen egy kicsit meleg. Nem ez lenne a rendje a dolgoknak? De hát nekünk soha nem jó semmi. Ha hideg van , meleget akarunk. ha meleg van, hideget akarunk. Ha aszály van esőt akarunk, Ha sok eső van, a száraz időket hiányoljuk. Lesz valamikor is olyan időjárás, ami megfelel majd? Van olyan egyáltalán, hogy pont jó időjárás? És ha van, akkor meddig tart? 5 percig? 1 óráig? Netán egy napig? Annál tovább biztos nem, mert nem emlékszem olyanra az utóbbi időben, hogy egy napnál tovább ugyanolyan idő lett volna.Volt olyan, hogy óráról órára változtak a körülmények.

Lesz ennek az eszmefuttatásnak vajon végkifejlete? Nem sok remény fűzök hozzá, úgyhogy elég is volt. :)

Más téma. Az előző postomban már említettem, hogy filmeket szeretnék majd nézni.Elsőként a Beastly-t. Modern szépség és szörnyeteg. :) Aztán mondjuk Az utolsó dalt. A könyvet már olvastam és nagyon tetszett.Meg kellene néznem az Eclipse-t, hiszen a könyvben ez a kedvenc részem. Volt még egy. Mi is volt az, mi is volt az ? Jajaja, megvan a Szex és New York 2. :)Alapmű és pont. Ehhez nem kell több indok. :)

Jó hírek

Itt a jó idő megint. A jövő hét a szünet előtti utolsó munkahét, utána 1 hónap hawaii. Kell ennél több? :) Szerintem nem. Olyan jó lesz egy kicsit pihenni. :)

Nem kell majd korán kelni, meg ilyenek. :) Ennek örömére új kinézetet varázsoltam a blognak. Egy kicsit nyáriasabbat és vidámabbat. Remélem tetszik. :)

Úgy egyébiránt nem terveztem semmi különöset a szünetre. Majd meglátom mi adódik. Szeretnék sokat pancsolni a medencében, szeretnék kreativkodni egy kicsit, meg rettenetesen sokat olvasni. A listán van még, hogy végig tudjak nézni egy - két filmet megszakítás nélkül. Mert valljuk be őszintén, annak nincs sok élvezeti értéke, ha az embernek 5 percenként le kell állítani a dvd- lejátszót. Hogy mit fogok nézni, még nem tudom. Amit sikerül megszereznem így - vagy úgy. Akarok majd sorozatmaratont is tartani. Közben az angolomat is szinten szeretném tartani. Igen, ugyanis szembesültem azzal, hogy hiába olvasok angolul folyékonyan, és hiába nézek filmet, és értem azt meg angolul, attól még beszélni nem fogok tudni, mert a magyarról angolra fordításból valahogy kiestem. Úgyhogy pont kapóra jött egy ismerősöm, aki megkért, hogy fordítsam le a novelláit, amiket írt magyarról angolra. Már belekezdtem, és azt kell mondjam, nagyon élvezem. :) Jó újra aktívan használni a nyelvet, és azért sokszor észreveszem, hogy használ a sok angolul való olvasás, meg eredeti nyelven filmnézés. A szófordulatoknál mindenképpen.

Mi is akartam még? Ja igen. A lényeget!  Zsuzsuéknak innen is gratulálok, és nagyon sok boldog pillanatot, és egészséget kívánok Danihoz. :)  Aztán remélem, majd nemsokára személyesen is átadhatom a jókívánságaimat nekik. De addig is millió puszi küldök!!!!!!!!

Sündisznók és szúnyogok

Megint beindult a sündisznószezon. Valamelyik nap megint arra ébredtünk hajnali kettőkor, hogy a kutya teljesen be van vadulva. Nagy hirtelen magamra kaptam egy nacit meg a kabátomat, meg a kapucnit a fejemre (mintha legalább -20 fok lett volna kint a  + 20 fok helyett). A drága jó állat (Manó) addigra már be volt tekeredve a virágoskert drótkerítésébe, de még így is veszettül erőszakot alkalmazott a sünin. Ennek ellenére a süni túlélte (bár bizonyíték nincs rá), és viszonylag hamar el tudtuk venni tőle. A kert viszont romhalmaz lett,  mert körbeásta a sünt, és azt a kardvirágok bánták. 

A nehezebb része a szúnyogokkal való küzdelem volt. Hiába volt a fejemen a kapucni, hiába voltam úgy beöltözve, mint az eszkimó, így is megkajáltak. Az 5 perces sün menekítő akció alatt legalább 8 csípést ejtettek rajtam azona kb 5 négyzet-centiméteres területen, ami kilógott a kabátom alól (a kézfejem és az ujjaim). Eszméletlen, hogy este nem lehet kimenni, mert egyszerre legalább 10 darab vérszippancs repül rá az emberre zuhanórepülésben.

De hogy valami jó dolgot is mondjak, végre itt a jó idő, és 29 fokos a víz a medencébe. Szeressssssük nagyon. Holnap tuti fejest ugrok bele. :)

Vihar utáni csend

Remélem mindenki egészben a megúszta a pár nappal ezelőtt tomboló vihart. Hihetetlen volt és félelmetes. 5 perc alatt úgy besötétedett, mintha éjszaka lenne. Nemhogy sötét kék volt az ég, hanem egyenesen korom fekete. Komolyan, én ilyen az eddig leélt éveim alatt nem láttam. De azt mondta apu, hogy ő sem. Azonban azt mondhatom, hogy szerencsénk volt, mert itt felettünk kettényílt a nagy felhőtömb(valószínűleg azért, mert mi magasabban vagyunk a dombtetőn, és ez taszítja a felhőket). Tőlünk délre és északra viszont iszonyatosan nagy eső volt. Bár az én szobám így is beázott. Gyakorlatilag az ablak mellett ömlött be a víz. nem győztem törölgetni.
Csak remélni tudom, hogy egy jó darabig nem lesz ilyen vihar.
Végre kitört az iskolai nyári szünet. Ebből kifolyólag nálunk is sokkal nyugodtabb az élet. Jövő héten kezdhetem kipakolni az irodát, ugyanis felújítások lesznek. azt viszont nem tudom, hogy hogyan fogom megtalálni a papírjaimat, ha dobozokban lesznek.  Na, az még vicces jeleneteket fog okozni. Majd szerzek valahonnan vastag filcet és rávésem a dobozokra, hogy melyikben mi van.:)

Ismét pedagógus nap

Igen. Idén megint megrendezték. És nekünk megint kötelező volt. Szombaton. Nem munkaidőben. Hanem a szabadidőnkben, szombat délelőtt. Úgy, hogy nekem beleszólásom sem volt abba, hogy ki kapja a kitüntetést. Akkor hol van itt az igazság? Igazság nincs. Nem is volt és nem is lesz. A látvány, a kép , amit kifelé mutatunk, az sokkal, de sokkal fontosabb, mint az ember egyénisége, az személyes jogai... Erről ennyit. Viszont fel tudtam venni az új szoknyámat.  :) Ha másért nem, erre teljesen jó volt ez az összejövetel :)

Aztán délután felraktuk a medencét, hogy tudjunk majd fürödni a kánikulában. Erre nem megjött már a  rossz idő? Azért a szombati jó időt kihasználtuk rendesen. Én bent toporogtam a medencében, amíg töltöttük fel vízzel (az mellékes, hogy lefagyott a lában a 19 fokos vízben). Aztán a kutya is kedvet kapott , beugrott mellém és hozta a labdáját is. :)

De azért azt közöltem vele, hogy ebből nem csinálunk rendszert. Úgyhogy vettünk neki egy saját kis medencét. Abban annyit ugrál meg pancsol, amennyit akar. :) Mi sem vagyunk ám túlzottan állatbolondok, ugye? Medencét veszünk a kutyának. :)

Aztán bográcsoztunk is szombaton. Meg kihoztuk a tv-t és a kertben, főzés közben néztük a foci vb-t. :)

Ennek ellenére olyan volt a szombat, mintha nem is lett volna. Vasárnap tisztára olyan érzésem volt, mintha szombat lenne. Aztán este szembesültem vele, hogy bizony ma , azaz hétfőn dolgozni kell menni.  Annyira hiányzott az, hogy szombaton nem tudtam magam normálisan kialudni... Ma olyan voltam, mint, akit fejbe vágtak. De mindegy. Már csak egy hónap és szabadsáááááááááááááááááááág :) Nagyon várom....

Élmény

Mostanában annyira elfelejtek írni, hogy csak na. Nem csak írni felejtek el, hanem mást is. Rátaláltam egy ilyen könyves dühöngő - féleségre a neten és túl sok időt töltök ott. :) De élvezem , nagyon. :)
Azonban most nem ezért akartam írni, hanem azért, mert ma végre sikerült megszólalnom angolul. Olyan büszke voltam magamra. :)
Vártunk anyura a kocsiban, amikor odajött 2 biciklista.Angolul beszéltek. Eltévedtek. Megmutatta a papírt, hogy milyen utcát keres. És jól megbeszéltük, hogy fogalmam sincs róla, hogy hol lehet. :) De jó volt, hogy megértettem, és tudtam neki válaszolni, és ő is megértette, amit mondtam neki (legalábbis azt hiszem). :) És egy picit büszke voltam magamra. :) Jajj, és olyan szépen, érthetően beszélt. :) Öreg volt az ipse, de tényleg szépen beszélt. :) Na, jó abbahagyom, mert ez már beteges. :)
A másik, amiért picit büszke voltam magamra, hogy az egyik könyvkiadó betette az másik blogomat ( a könyveset) az egyik rendszeres hírlevelébe, mert az általuk kiadott könyvről írtam le a véleményem. Tök jó :)
Úgyhogy most a  fenti okokból kifolyólag nagyon örülök magamnak. :)