Pénteki Öröm Parádé (1)

Múlt héten Szanik blogján járva találkoztam ezzel a tök jó ötlettel, amit utólagos engedelmével én is állandó rovattá alakítanék itt a blogomon Pénteki Öröm Parádé címen. Meg még valamit szeretnék importálni magamhoz, részben azt is az ő blogja alapján, remélem nem haragszik meg érte :)

A Pénteki Öröm Parádé, bár állandó rovatnak szánom, nem biztos, hogy minden héten lesz, de azért majd igyekezni fogok. Egyébként annyi a lényege, hogy 5 olyan jó dologról fogok beszámolni minden egyes alkalommal, ami adott hét folyamán történt velem és valami minimális (vagy éppen maximális) örömet csempészett az életembe. Nem feltétlenül nagy dolgokról van szó lehet egy apróság is, ami mosolyt csal az arcomra.

Szóval a heti ötösfogat a következő összetevőkből áll:

1. I am number four, avagy a könyvmániám újabb áldozata

Nagyon - nagyon ki voltam már éhezve a fent nevezett könyvre. Hetekkel ezelőtt  (egészen pontosan 3 hete) megrendeltem és egészen kétségbe voltam esve, hogy már nem is fogom megkapni, hiszen ennyi idő alatt már régen ide kellett volna érnie.Aztán hétfőn, mikor már gyakorlatilag teljesen lemondtam róla,  varázsütésre itt termett az asztalomon mire hazaértem. Gyanítom a postának nagy szerepe volt a késésben, de nem haragszom rájuk :) Az a lényeg, hogy megjött és egész nap ölelgettem, mint egy elmeháborodott :) De persze még kínzom magam egy kicsit, mert előbb be akarom fejezni azokat a könyveket, amiket most olvasok, nem szeretnék egy negyediket is elkezdeni. Bár stílusos lenne A negyediket olvasni negyedikként. Na jó, megkíméllek titeket a borzalmas poénjaimtól, és tovább lépek a következő pontra.

2.Tavasz van =olvassunk a szabadban

El nem tudom mondani mekkora öröm volt, hogy kedden végre ki tudtam ülni egy szál pulcsiban a napra olvasni. Tavaly szeptember óta erre vártam. Nyaranta egy - egy nehéz napon az éltet, hogy ha hazajutok, kiülhetek olvasni. Most sem volt ez másképpen. Szinte minden sejtem erre vágyott, és annyira nagyon jó volt, hogy azt el nem lehet mondani. Még az sem szegte kedvem, hogy a kutya néha keresztül gyalogolt rajtam, ahogy feküdtem a földön, meg felrúgta a rádiómat.:) Az volt a lényeg, hogy kint voltam a kertben és (majdnem ) zavartalanul olvashattam a szikrázó napsütésben.

3. Levelet hozott a posta

Az egyik barátnőmnek, akivel különböző okok miatt nem igazán tudtam mostanában élőben beszélni, levelet írtam pár hete. Tudtam, hogy fog válaszolni valamikor, de azt nem tudtam , hogy mikor. Örömmel vettem, mikor egyik nap a munkából hazaérvén, hogy megérkezett a válasz. Jó volt hallani felőle és bearanyozta a napomat. Erre mondják, hogy az élet apró örömei, azt hiszem.:)

4. Milo, a hős

Milo Ventimiglia neve már alapból is örömforrás azok számára, akik szeretik a színészt valamilyen okból. Már a Gilmore Girlsben (aka Szívek Szállodája) is nagyon szerettem, sajnáltam, hogy viszonylag keveset szerepelt. Viszont rájöttem, hogy bizony van még egy sorozat, amiben szerepel főszereplőként, és én azt még eddig nem láttam. Úgyhogy rávetettem magam a Hősök című sorozatra. Túl vagyok az első évadon, a héten kezdtem a másodikat. Az első évadban még olyan jó kisfiús szerepe van, aztán a második évadra megtörik szerencsétlen, és ilyen megkeseredett, rosszfiú lesz belőle (pontosan az a típus, akiért odáig tudok lenni :D ) Szóval most ezt a sorozatot nézem, amikor csak van időm, és mindig szerez egy két kellemes percet.

5. The Unforgiving

A végére hagytam a legjobbat. Aki egy picikét is ismer, tudja, hogy a zene a mindenem, folyton szól körülöttem  valamilyen formában. Az egyik kedvenc együttesem a Within Temptation, akik egy holland, szimfonikus rock irányzatot képviselő banda. A héten jött ki az új nagylemezük The unforgiving címmel. Egy picit eltértek az eddigi stílusuktól, és elúsztak a "sima" rock vonulat felé, de nem bánom. Ki merem jelenteni, hogy ez lett az eddigi legjobb albumuk. A régieket is nagyon szerettem, de ez a mostani felülmúlja őket.
Íme egy kis ízelítő:
Where is the edge és a Faster című számuk.

Ez lenne hát erre a hétre az öt boldogság morzsám.Remélem jövő héten is velem tartotok. :)
 Ja és a másik importálni való, amit a bejegyzés elején említettem. Ezt minden poszt végére tervezem ezentúl, aztán majd meglátjuk mennyire állja meg a helyét.

Zene: Safetysuit - What if
Hangulat: Nyugodt
Ital:   Mangós zöld tea

Mozi

Hosszú, hosszú idő után végre ismét eljutottam moziba. Nem vagyok sűrűn mozizós típus, évente egyszer, ha eljutok.

De most muszáj volt, 2 okból is. Egyrészt, mert anyának megígértem, hogy elviszem őt egyszer (ő még régebben volt, mint én), másrészt meg ezt a filmet moziban kellett látni. Hogy melyikről is van szó? Hát A negyedikről.

Anya becsületére legyen szólva, attól sem riadt vissza, hogy sci-fi és feliratos. Hősiesen végigülte a több, mint 2 órát (reklámmal meg mindennel együtt), ráadásul azt mondta a végén, hogy nem is volt rossz. Ez tőle hatalmas elismerés, főleg, hogy nem az ő műfaja. De kinevetett, mert mondtam neki előző nap, hogy igyekezzen haza a munkából, hogy időben odaérjünk, mert különben nem lesz jegyünk. Erre összesen 8-an voltunk a teremben. A mai napig hallgatom, hogy minek kellett ennyire sietni, meg idegeskedni. :)

Azt, hogy nekem mennyire tetszett, szerintem nehéz lenne szavakba önteni. A könyvre, amiből az adaptáció készül, már korábban felfigyeltem. Amikor megtudtam, hogy Alex Pettyfer meg Timothy Olyphant játszik a filmben, nem bírtam magammal. Tudtam, hogy látnom kell moziban, nagy vásznon, bármi áron. Úgy voltam vele, ha kell, akkor bevállalom, hogy egyedül elmegyek és megnézem, de hála az égnek, erre nem került sor, mert hülyét kaptam volna a végére. Volt benne 1-2 olyan jelenet amitől igencsak megugrottam, részben a hirtelen történések, részben az azt kísérő dobhártyaszaggató hangzás okán.

Voltam már moziban, tudom milyen hangos, de ez most még a megszokottnál is hangosabb volt. Főleg a végén, mikor minden robbant meg égett.

Maga a történet nagyon tetszett, ismerősökkel, akik szintén látták a filmet, arról beszélgettünk, hogy szívesen néztük volna még tovább. Sebaj, lesz folytatás. Addig meg olvasgatom a könyvet, meg ha megjelenik a DVD, akkor beszerzem és azt fogom nézni sokszor, nagyon sokszor.

A legédesebb a kutya volt az egész filmben, neki nagyon szurkoltam. :) Jó persze szurkoltam John Smithnek (Alex Pettyfer) is, de kutyusnak jobban, tök jó fej volt. Egyébként ahhoz képest, hogy sci-fi, szerintem tök jó film volt. Volt akció, szerelem, humor. Néha olyan jókat mosolyogtam, főleg a srácon, aki segített John-nak.:)

A filmzene is igencsak jóra sikeredett. Így végezetül be is linkelem az egyik kedvencemet belőle:

Meg még egyet, mert nem bírom ki. Imádom a azámokat:)

Vegyeske

Te jó ég!  Szégyellem magam, hogy milyen rég jártam erre utoljára. De komolyan. Pedig nincs rá kimondottan okom, hogy ennyi ideig hanyagoltam. Talán annyi, hogy lusta vagyok. Vagy inkább fáradt. Sokszor hazaérek este és csak nézek ki a fejemből. Átnyálazom gyorsan az emailjeimet, ha valami hivatalos van arra gyorsan válaszolok (ha tudok), aztán már be is dőlök az ágyba egy könyvvel, de nem kimondottan megyek sokra vele, mert 1 oldal után elalszom könyvvel a kezemben. Pedig lenne mit olvasnom bőven. Jobbnál jobb könyvek.
Szegény barátaimnak meg csak a hétvégéken tudok írni. Van, hogy a szombati napom arra megy rá, hogy a barátoknak meg ismerősöknek meg a többieknek válaszolok. Ami nem baj, mert imádok emaileket kapni, meg válaszolni is, csak sokszor kínos, és kellemetlen hogy nem jutok hozzá előbb, mint szombat. Szóval innen is bocsánatot kérek azoktól, akinek esetleg nem válaszoltam még valamilyen emailre, nincs elfelejtve. :)) Amint befejeztem ezt a posztot, azonnal nekiállok, most legalább van időm így, hogy székhez vagyok kötve. Merthogy bizony székhez vagyok kötve, 2 napja éjjel arra ébredtem, hogy ,ahogyan fordultam, olyan éles fájdalom nyilallt a térdembe, mintha kést szúrtak volna bele. Alig tudtam tőle aludni. És ez azóta így megy. Menni tudok vele, akkor nem fáj (bár gondolom nem kimondottan tesz jót neki, de muszáj dolgozni), de felállni, meg leülni, már nagyon nem kellemes, mintha szurkálnák. Szóval ma mivel délután nem volt semmi extra tennivalóm, pihentetem, borogatom, kenegetem, meg mindent csinálok vele, hogy jó legyen.
És végezetül, most ismét felsorolom, hogy milyen filmeket szándékozom megnézni a közeljövőben (hogy ne feljtsem el őket). Ha valaki kedvet érez, hogy elkísérjen valamelyikre, csak nyugodtan jelezze :))))

Először is lesz nekünk itt egy I am number four a jövő héten, ismertebb, magyar nevén A negyedik.



Aztán márciusban (itthon csak júliusban) lesz nekünk egy Beastly (Szépséges szörnyeteg a magyar címe, ha jól tudom):



Igen, tudom, hogy ezt már linkeltem, de még azóta is tologatják a filmet, a legnagyobb bánatomra.

Aztán jön még a Halálos iramban 5. része is. Most mit mondhatnék? Guilty pleasure :)) Imádom Paul Walkert és Vin Dieselt. Ez van .:))



Pont az imént láttam, hogy lesz Sikoly 4 is áprilisban, nem is akármilyen nevekkel.


És végül de nem utolsósorban a Karib - tenger kalózai 4. része, ami már csak Johnny Depp miatt is kötelező darab. :)



És mára vége a moziajánlónak :)

Új év.... elvileg

De csak elvileg. Minden ugyanúgy folytatódik tovább.

Szánom - bánom, hogy eddig nem írtam, de egyrészt a "téli szünet" alatt egy picikét ellustultam, másrészt iszonyat sok mindent akarok csinálni egyszerre az utóbbi időben és nem mindig jön össze, harmadrészt pedig beindítottam egy új blogot, ahová angolul írogatok gyakorlásképpen és a napokban inkább ott garázdálkodtam.

Hangulatilag nem vagyok valami fényesen mostanában, de mondjuk, hozzá vagyok szokva, hogy a január meg a február nálam minden évben ilyen "szenvedős hónapok". Nem lenne semmi gondom, ha esne a hó, hiszen tél van, az a dolga. De ezt a locspocs, langyi időt nem szeretem. Vagy legyen normálisan tél, vagy akkor ha már nem akar tél lenni (ezt mennyire gyönyörűen megfogalmaztam), akkor legyen tavasz (bár az még egy picit odébb van). Szóval akkor inkább a hó. 

Kicsit megvisel ez a folytonos időváltozás...

De ennek ellenére örülök, hogy van mit csinálnom, elfoglalom magam. Olvasok, tanítok, tanulok :) Meg ábrándozom. :) Csak a szokásos.

Bár jó lenne, ha nem zavarnának meg a kisebb - nagyobb rossz hírek. Azokra annyira nincs szükségem, amikor alapból is elég lehangolt vagyok. Persze, vannak emellett jók is, amiknek nagyon örülök :) De most valahogy az év első hetében a rosszak voltak túlsúlyban. Úgyhogy most már kérünk valami jóóóóóót is.:)

Évvége

Igen, az idei évnek is eljött a vége. Sok minden történt jó és rossz is, de mindegyikből kilábaltunk. Reméljük a jövő év jobb lesz minden szempontból.

Addig is minden kedves ismerősömnek nagyon boldog új évet kívánok! :)

free graphics

Boldog Karácsonyt!

Bár nagyon nehézkesen akar még mindig előkerülni a karácsonyi hangulatom, azért ezúton szeretnék mindenkinek 

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánni!

Kis Keserédes Karácsonyi Kínlódás

Nem tudom lesz - e füle -farka a mostani bejegyzésemnek, de muszáj magamból kiírnom azt az érzést, ami bennem motoszkál. Jövő héten karácsony, de eddig még nem szállt meg az izgalom, a várakozás, ami évekkel ezelőtt már a szónak a hallatán is átjárt.. Amikor is felvillantak lelki szemeim előtt az illatok, az ízek, és az ezeket kísérő érzések, és annak ellenére, hogy nem voltak kézzelfoghatóak, tudtam , hogy léteznek.

Bármennyire is próbáltam tenni ellene, ezek az emlékek valahogy elhalványultak, és szinte alig - alig tudom felidézni őket mára.  Ezt pedig tragédiaként élem meg. Szörnyű az , hogy évek óta csak  egyre inkább átsuhanunk a karácsonyi ünnepeken, mert más dolgok prioritást kell, hogy élvezzenek.

Emlékszem, mikor még gimnáziumba jártam, már novemberben karácsonyi hangulatom volt, akár egy pici hótól is, hát még  a 20-25 cm-estől. Mostanra sajnos eljutottam arra a pontra, hogy ez sem segít a ráhangolódásban.

De tulajdonképen mit is várok, mikor mindenhol csak idegeskedő, kimerült, feszült embereket látok? Hiába akarok a megtestesült nyugalom és harmónia lenni, ha ennek az ellenkezője vesz körül, bárhová is megyek.

Gondolom sokak helyzetét az sem könnyíti meg, ahogy az enyémet sem, hogy nincs idő rákészülni igazából, ahogy illene, hiszen még 23-án is dolgozunk.

A karácsonynak nem olyan ünnepnek kellene lennie, amikor 24-én reggel átkapcsoljuk magunkat ünnepi üzemmódba, hamar túlesünk az ünnepi ebéden/vacsorán, mert az is csak gonddal jár, odaég a főfogás, rendetlenség marad a konyhában stb. Aztán a következő két napban letudjuk a kötelező köröket a rokonoknál, ismerősöknél, és már vége is az egésznek. Épp csak átélni, értékelni, élvezni felejtettük el. 

Mindezek ellenére hiszek abban, hogy igenis meg lehet még menteni a helyzetet. Sokszor a legkisebb gesztus elég lehet hozzá.

Tegnap előtt feladtam egy csomagot az egyik barátnőmnek 7 másik emberrel közösen. Mindegyikünket a könyvek hoztak össze, és "élőben" még nem láttuk egymást, de nem érzem, hogy számítana. Szóval közösen vettünk neki egy aprócska ajándékot, amit különböző okokból személyesen nem tudtunk átadni neki, így maradt a postai út (amiről szintúgy lehetne írni egy hosszabb bejegyzést, de talán majd máskor). A szerencsén múlott vagy talán a sors közbenjárt, de a csomag már oda is ért a tegnapi nap folyamán a címzetthez.Az internet számos hátránya mellett hálás voltam az egyik előnyének, mert így, bár nem voltam ott személyesen, azonnal hallottam, láttam, érzékeltem a reakcióját. És azt hiszem kijelenthetem, hogy ezek azok a pillanatok, amiért érdemes ajándékozni, és ezek azok az apró (másoknak talán óriási) dolgok, amik visszahozzák az ünnepbe vetett hitemet, azt, hogy igenis érdemes, és KELL tudni félretenni a rohanást és odafigyelni egymásra még akkor is, ha ez csak egy apró gesztust jelent a másik ember felé.

Eszembe jutott az a mára már üresnek tűnő frázis, hogy jobb adni mint kapni. A tegnapi napom kitűnő példája volt ennek. Az, hogy láttam, egy aprósággal sikerült sírásig meghatni valakit, szinte felbecsülhetetlen értékkel bír számomra. Ezzel én is kaptam egy ajándékot. Hogy mit? Magam sem tudom, nehéz megfogalmazni. Valami megfoghatatlan örömöt és egyben erőt. Ezen kívül azt a jóleső érzést, ami a karácsony összetéveszthetetlen velejárója. Ha csak ezt kapnám karácsonyra, már jó lenne. Nem tudom olvassa -e a blogomat, de ha igen akkor ezt a bejegyzést neki ajánlom. És köszönöm neki azt, hogy tudtán kívül sikerült elővarázsolnia a karácsonyi hangulatomat.

Végül pedig egy nagyon is igaz idézettel zárnám a bejegyzséemet:
"Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá." Charlotte Carpenter

Közeleg a karácsony

Minél kevesebb nap van karácsonyig, valahogy az embernek annyival több dolga akad hirtelen. Eddig mindig a december volt a legzsúfoltabb hónapom, és idén sincs ez másképp. 2 olyan dolog is bejött az életembe, amire nem is számítottam, de mindkettőnek nagyon örülök, mert mindkettő nagy lehetőség, de egyiket sem szeretném elkiabálni.

Azonban ez némileg módosítja a decemberi terveimet. Picit gatyába kell ráznom az időbeosztásomat, és nem hagyhatok mindent az utolsó pillanatra. Amire egyébként nagyon is hajlamos vagyok.

Már megvan, hogy ki mit kap karácsonyra, de még be kell szereznem őket, ami szintúgy nem egyszerű. A másik, hogy a munkahelyemen, most új módszert vezettünk be az ajándékozásra. Aki hoz ajándékot, az kap is.  De őszintén, hogy vesz valaki ajándékot, ha nem tudja, hogy ki kapja?  Ez nekem olyan fura.  Nem tudom ez hogyan fog működni a gyakorlatban. Mert nyilván mást veszel egy férfinak és mást egy nőnek.

Azt is ki kellene találnom, hogy mit fogok sütni arra a bulira. Ez úgyszintén nem lesz egyszerű feladat tekintve, hogy az imént dobtam ki egy tepsi sütit, mert egyszerűen nem sikerült. Pedig már többször is megcsináltam előtte, de eddig nem volt vele gond. És ezt most hatalmas kudarcként éltem meg. Ezek után mit fogok kreálni? Valami sütés nélküli dolgot :D Amit nem tudok odaégetni, amit biztosan összeáll úgy, ahogy kell.

De hogy valami jó dolgot is írja, esett a hó. Nem is keveset, és nagyon imádom. Tegnap másfél órán keresztül rohangáltam a hóban a kutyával, mint egy óvodás. Annyira élveztem. 

Olyan jó lenne, ha a karácsony is fehér lenne. Annak nagyon - nagyon örülnék.

Hogy meghozzam a hangulatot, hétfőn feldíszítettem a lakást. De a várva várt hangulat még így sem érkezett meg, hiába vannak fent a díszek, és hiába van hó. Valahogy nem érzem. Mondjuk ez évek óta így van sajnos. Egyre nehezebben hangolódom rá, de nem tudom miért van ez. Veletek nincs ilyen?

A rózsaszín orr tulajdonosa

Íme, itt az ígért kép Manóról és  rózsaszín nózijáról. Sajnos ez a fotó közel sem adja vissza azt a színt, amilyen jelenleg valójában, de csak ezt sikerült csinálnom. Nem egyszerű egy ilyen izgő - mozgó állatot leültetni egy helyre, úgy, hogy 20 másodpercre nem mozduljon meg még a szeme sem. :) Ő meg nem kimondottan az  a nyugodt típus.:)

A második képet is csak úgy sikerült ellőnöm,  hogy egy legyet fixírozott az ablakon, ez lekötötte 20 másodpercre. Azonban, ahogy elkattant a gép, ő már ugrott is a légy után. Innentől fogva teljesen esélytelen volt, hogy akár még egy fotó erejéig is meg tudom őt állítani egy helyben. :)

"Megjött a tél, hisz itt a jel"

A címbéli idézet Mentovics Éva: A téli vad sóhaja című vers nyitósora. 
Hetek óta úton - útfélen botlok olyan, a téli időszakra szóló előrejelzésekben, melyek azt állítják, hogy nagyon kemény, hideg telünk lesz. Évek óta nem volt igazán hideg. Legutoljára a gimis végzős évemben volt nagyon - nagyon alacsony a hőmérséklet, pont mikor a szalagavatóra készültünk januárban. Nappal volt -15 fok körül a hőmérséklet. Az nem tudom, hogy a mostani télen is lesznek - e ennyire hidegek, de a tavalyinál lejjebb is csúszik majd a hőmérő higanyszála. És hogy honnan tudom ezt ennyire biztosan?  Súg a kutyám nózija. Minél inkább rózsaszín, annál hidegebb lesz a tél. Ezt már sikerült kitapasztalni az nálunk eltöltött 4 éve alatt. És idén jóval rózsaszínűbb az orra, mint az ezt megelőző években.

Tavasszal, egészen pontosan április 25-én mentünk érte és hoztuk őt haza 4 évvel ezelőtt.  Mire elérkezett a november, addigra már hatalmasat nőtt, stramm "kis" kamasz kutya lett belőle. Egy reggel azonban azt vettük észre , hogy kifakulni látszik az alapjáraton gyönyörű fekete orra. Emlékszem kétségbeesve hívtuk fel a tenyésztőt, akitől vettük, hogy vajon mi lehet a probléma vele. Nevetve küldött át egy fényképet az ő kutyusáról(nem mellesleg a mi kutyánk anyukája), akinek ugyanígy ki volt fakulva a nózija.  Megnyugtatott , hogy egy a fajta velejárója. Télre eltűnnek a sötét pigmentek a bőréből , ezért lesz rózsaszín, minél hidegebb várható, annál kevesebb színpigment marad. Hát nem édes? Úgyhogy azóta ő a mi kis időjárás jelentőnk legalábbis a tél közeledtével. 

És ha ő azt mondja, hogy hideg lesz, akkor bizony az lesz. Aminek én alapjáraton örülök, mert bizony a tél azért van, hogy akkor hideg legyen és hó. Végre jó lenne egy olyan év, amikor fehér lesz a karácsony. Mert valljuk be őszíntén, azért a napsütéses karácsony nem az igazi, még akkor sem, ha hideg van. Karácsonykor szeretem, ha nagy pelyhekben hull a hó, öröm kinézni a meleg szobából, aztán délután, mikor már sok esett, lehet kimenni ugrálni egy kicsit a friss hóban (meg el is lehet lapátolni). Olyankor én is egy kicsit újra gyerekké válok, aki fekszik a szép tiszta hóban és hóangyalkát gyárt, és próbálja elkerülni, hogy a kutya közben lendületből ráugorjon és elrontsa a nagy művet. Ha a hóangyalka készítésen túl vagyok, jöhet a hóember, amit persze a kutya ismételten lerombol. De nem is azért építem, hogy napokig gyönyörködhessek benne,(mert úgysem tudok 5 percnél tovább, hisz Manónak addig tart kb. ledönteni az egészet), hanem azért, mert nagyon jó a hangulat közben. Az egész család kivonul ilyenkor a kertbe és mindenki nevet, boldog, és kicsit elfeledkezik a gondokról és problémákról.  Ez a része nagyon hiányozna a télnek ha nem lenne.
Szóval sálakat, sapkákat, kesztyűket, nagykabátokat elő, mert bizony fázni fogunk. Én szóltam. ;)

A virágok földjén

Szombaton reggel drága jó szüleim elutaztak Sopronba, úgyhogy gyakorlatilag egész nap enyém volt a lakás. Az más kérdés , hogy azért maradtam itthon, mert kell, hogy legyen valaki a kutyával, elvégre nem lehet őt itt hagyni egy egész napra, egyedül...

Ezen átlépve kihasználtam, hogy egyedül voltam. Személyiségemnél fogva olyan típus vagyok, akinek néha  kimondottan szüksége van az egyedüllétre. Emellett szeretem, hogy nem botlok bele valakibe minden egyes percben, mikor például elindulok a nappaliba, vagy éppen a konyhába , hogy berakjak egy bögre vizet a mikrohullámú sütőbe, azért, hogy teát csinálja magamnak.

Félre ne értsetek. Nagyon szeretek anyuékkal lakni, hála annak a jó égnek,  az év nagy részében teljesen zökkenőmentesen megvagyunk, kisebb viták meg szerintem minden családban vannak.  De mikor reggelente rohannék dolgozni, ők meg valahogy mindig keresztezik az utamat vagy a konyhában vagy a fürdőszobában, az rettentő rossz hatással tud lenni a lelki nyugalmamra. Bár azért ez nem sokszor fordul elő, mert elég különböző időpontokban járunk dolgozni, néha mégis sikerült összehozni egy kis tumultust.

Azonban most szombaton erről szó sem volt, így sikerült megvalósítanom egy ideális szombat reggelt. Nyugodt tempóban tudtam elvégezni a szombati rituálékat, anélkül, hogy valaki beleszólt volna abba, hogy mit és miért csinálok. Az sem zavart senkit, hogy délelőtt 10 - kor még pizsamában ültem le a géphez a reggeli kávémat szürcsölgetve. Amíg a gép beindította magát, körbesétáltam a szobámban és minden alaposan szemügyre vettem úgy, mintha eddig még nem láttam volna reggeli napsütésben. Bár az kérdéses, hogy a 10 órási napsütés mennyibe számít reggelinek :)

A virágokat is megnézegettem , mind a 2o darabot (ami egyébként kevésnek számít esetemben, tavaly 28 darab szépség kapott helyet az én kis birodalmamban), megbeszéltem velük, hogy mi újság a virágok földjén. Igen, mert én ilyen lökött vagyok és beszélgetek a virágokkal.  Akár hiszitek, akár nem , értékelik. Ezért ilyen szépek. Sőt örömmel fedeztem fel, hogy rendszeres gügyögésem meghozta gyümölcsét és az egyik növénykém hozott egy új hajtást is. Annyira büszke voltam rá. Sokat nőtt mióta megkaptam, de teljesen új hajtást nem hozott eddig, és hogy most mégis megjelent egy kis kezdemény, az nagy boldogsággal töltött el.

Bármennyire is hülyén hangzik, a virágoknak is van lelke, és ha az ember szereti őket, azt megérzik.Már csak azt kell kiokoskodnom, hogy miért van az, hogy egyes növények képtelenek megmaradni a szobámban, holott évekig itt éltek. De beszélgetek velük tovább a nappaliban (ahová át lettek költöztetve rehabilitáció céljából), hátha megsúgják, mi nem tetszett nekik itt nálam.

Halloween

Egy pár évvel ezelőtt kezdődött. Halottak napja előtt 1-2 héttel, kezdetben csak a virágüzletekben, azután szépen a többi üzletben is felbukkantak a  fura töklámpákat, boszorkányokat ábrázoló díszítő motívumok, dekorációs kellékek. Kis hazánkba is bekúszott a tipikusan amerikainak elkönyvelt ünnep. Azonban 10 emberből talán jó, ha 3 tudja, hogy hová vezetnek vissza ennek a napnak a gyökerei vagy, hogy egyáltalán mit is ünneplünk. Pedig azért a külsőségek mellett néha érdekességként érdemes utánaolvasni az okoknak is. Ártani nem árthat.

A Halloween eredete

Ez az USA-ból átvett, minden évben október 31.-re eső esemény tulajdonképpen kelta eredetű, a mai Skócia, Wales és Írország területén élő kelták ekkor ünnepelték az újévet ("Samhain") hatalmas tüzek kíséretében. Úgy tartották, ekkor az élők és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak lelke visszatér az élők közé és megpróbálják megkeresni volt otthonukat. Az emberek  nagy tüzeket raktak, hogy távol tartsák őket a háztól és áldozatokat mutattak be, hogy ezzel segítsenek a lelkeknek nyugovóra térni.

A Halloween szó a az All Hallows Evening kifejezésből származik (Minden szentek éjszakája).

Halloween-i szokások és történetük

Több szokás is kapcsolódik ehhez a naphoz,melyek közül minden korosztály megtalálhatja  a magának valót. Amerikában ( mert mára főleg az ő ünnepüknek számít) szinte nincs ember, aki valamilyen formában ne venne részt az ünneplésben ezen a napon, legyen akár szó csak egyetlen töklámpás készítéséről.

Meg kell hagyni nagyon látványos esemény. Szívesen megnézném egyszer élőben. Biztosan lélegzetelállító látványt nyújthat egy kertvárosi részen (a nagyvárosokban nem tudom mennyire kivitelezhető) a feldíszített , narancssárga színekben pompázó házak egymásutánja.

Ugyanis az egyik hagyománya házak dekorálása, égősorokkal faragott töklámpásokkal és különböző ijesztőbbnél ijesztőbb figurákkal.

A kezdetek kezdetén a kelták a lámpásokat a lelkek távol tartására használták. Gyanítom,   a napjainkban a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt egyre népszerűbbé váló álarcos bálok (vagy legalábbis az ijesztő kosztümök) is ezt a célt szolgálták, bár erre vonatkozóan semmi konkrét információt nem találtam. Az azonban biztos, hogy ez a része nálunk is egyre népszerűbb. egyre több szórakozóhelyen szerveznek tematikus bulikat, sőt egyre több a halloween-i házibulit is beöltözéssel meg mindennel. Egyébként az első  úgynevezett álarcosbál a 19. század elejére tehető, az USA-ban azonban csak a 20. század elején honosodott meg. A legkedveltebb maskarák:  vámpír, szellem, csontváz, boszorkány és ördög.

Ha a gyerekeket megkérdeznénk, hogy mit szeretnek a Halloween-ben a legjobban, valószínűleg egyöntetűen azt válaszolnák, hogy a  cukorkagyűjtést, eredeti nevén"Trick or Treat". Ilyenkor beöltözve járják végig a gyerkőcök a szomszédság házait, mindenhová bekopogtatván. Ahol a lakók ajtót nyitnak, azonnal a névadó Trick or Treat kérdéssel találják szemben magukat, melyre válaszul cukorral kínálják a kis látogatókat (Trick). Ha a lakók nem hajlanak az azonnali cukorosztogatásra, akkor a gyerekek énekléssel, vagy horrortörténetek mesélésével érdemelhetik ki (Treat) a finomabbnál finomabb nyalánkságokat.

Akár hisszük, akár nem, ennek is régre visszanyúlik az eredete, mégpedig egészen a középkorig. Akkoriban a szegény emberek szintén házról - házra jártak a és némi eleségért cserébe ez elhunyt rokonokért imádkoztak, hgy a lelkük megnyugodhasson.

A legjellegzetesebb (és számomra legkedvesebb) motívumról  szóló történetet hagytam legutoljára, a töklámpáét. Valamelyik nap a munkahelyemen a kolléganőim is csináltak egyet a gyerekeknek, de sajnos másnapra megadta magát. Nem éppen szobai dísznek van kitalálva,  mert többnyire csak a hidegben marad meg. De nézzük, honnan is származik az eredeti ötlet. Jacktől ( a lámpás eredeti neve Jack-O-Lantern ), egy iszákos kovácstól, aki megtréfálta az ördögöt. A történet úgy szól, hgy egy nap Jack találkozott az ördöggel, és elhatározta, hogy megtréfálja. Megkérte őt Jack, hogy segítsen neki gyümölcsöt szedni a fáról. Míg az ördög felmászott a fára, Jack egy keresztet vésett a fa törzsébe, csapdába ejtve így a gonoszt. A férfi megígértette vele, hogy ha leengedi őt a fáról, akkor békén hagyja a lelkét, és nem jut  a pokolba. Azonban mikor a részeges kovács számára eljött a vég, a mennybe sem fogadták be és a pokolba sem. Az ördög annyit tett, hogy a kezébe nyomott egy izzó fadarabot, hogy az örök sötétségben azzal világítson. Ezt a izzó darabkát Jack belerakta egy kivágott fekete retekbe (vagy répába,de  ez minden forrás szerint más), így jött létre a lámpás. A retekből pedig úgy lett tök, hogy ahhoz könnyebben hozzá lehetett jutni, nagyobb volt és egyszerűbben kezelhető.

Arról már nem is beszélve, hogy színben is jobban illik ehhez a naphoz. Ugyanis a 2 fő színe a fekete és a narancssárga. Előbbi az éjszaka sötétségét,  míg utóbbi a tüzeket a lámpásokat, és az ősz színeit szimbolizálja. 

Ennyi, amit dióhéjban érdemes tudni, október 31-ről. Akinek nincs lehetősége vagy kedve bulizni menni, és valamilyen rémisztő maskarát magára öltenie, az azzal is hódolhat az ünnepnek, hogy bekucorodik a tv elé  egy tál pattogatott kukoricával vagy egy nagy adag cukorkával, esetleg kandírozott almával (meg egy kispárnával, hogy legyen mi mögé bújni), és megnéz egy nagyon ijesztő horrorfilmet, például a  méltán híres Halloween filmek egyikét vagy a Supernatural (Odaát) című filmsorozat 4. évadának 7. részét. Garantált borzongás.

Egészségügy, avagy az egészség ügy?

Eredetileg nem akartam írni erről a témáról, de aztán egyre rosszabb lett a helyzet, elegem lett, és úgy határoztam mégiscsak kiadom magamból azt, ami a lelkemet nyomja.

Mivel gyermekek közelében / között dolgozom, minden évben meg kell csináltatnom az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot, amely egy tüdőszűrésből meg egy vérnyomásmérésből áll.

Mikor anno bevezették a vizitdíjat ,a tüdőszűrésért is  fizetni kellett. Ami meglepőbb, hogy nekem utána is fizetni kellett érte. Gyanútlanul mentem a vizsgálatra, és közölték velem, hogy ez bizony 2000 forintba fog nekem kerülni, akkor is, ha az egészségügyi könyvhöz kell. Kifizettem nagy morgások közepette, de számla ellenében a munkáltató visszatérítette. Ez megismétlődött még 2x. Aztán elérkeztünk az idei évhez.

Felkészítettem magamat és a pénztárcámat a következő vizsgálatra. Elindultam kedden, de félúton vissza is fordultam, mert elfelejtettem TAJ - kártyát vinni magammal. Márpedig anélkül nem csinálnak velem semmit, hiába vagyok benne az adatbázisban. Másnap ismét felkerekedtem, immár a taj- kártyám társaságában, melyre ránézett az asszisztens és csak annyit kérdezett, hogy beutaló? Hát persze, hogy nem volt nálam beutaló. Honnan is lett volna? Azt mondta a foglalkozás eü-s orvos ad, menjek át az SZTK-ba és kérjek. Ezen felül kedvesen hozzátette, hogy jó híre is van, mégpedig az, hogy nem kell 2000 forintot fizetnem, hanem csak 850-et. Hát nem csodálatos? Azt sem tudtam hová rohanjak örömömben...

Persze a doktornő következő nap csak  délelőtt rendelt, mikor én dolgoztam. Anya másnap pont arra járt és beugrott nekem beutalóért, amire azt a választ kapta, hogy a ők bizony nem adhatnak. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy miért nem, mikor neki kell a lelet ahhoz, hogy ki tudja adni az alkalmasságimat... Ezzel egy nap megint eltelt és nem jutottam egyről a kettőre.  Következő nap programja az volt, hogy meglátogattam a háziorvosomat, hogy ugyan már legyen szíves adni nekem egy beutalót, amivel meg tudom csináltatni a tüdőszűrőmet.  Természetesen kaptam, de kb 45 percet vártam egy papírfecnire.

Holnap megyek és megpróbálkozom ismét a lehetetlennel.  Mert ez már tényleg olyan, mint egy lehetetlen küldetés.

Ami igazán kiborít az egészben, az az, hogy mindezt a tortúrát azért kell végigcsinálnom, mert nem vagyok még 30 éves.  Kérdem én naívan, tehetek én erről? Miért kell engem kínozni, annak okán, hogy túl fiatal vagyok? Vagy akkor miért kell minden évben megcsináltatni a vizsgálatot, ha nem vagyok a veszélyeztetett korcsoportban?  Meg ennek egy kicsit az az üzenete a számomra, hogy vesszen a fiatalság. Ha meg akarja magát vizsgáltatni, fizessen. De az egészségügynek nem ez lenne a lényege. Nem hiszen, hogy az emberek azért járnak tüdőszűrésre, mert nincs jobb dolguk. Abban egyet értek azokkal, akik kitalálták a rendszert, hogy ok nélkül ne menjenek az emberek. De akinek oka van rá, mert az orvosa elrendeli, vagy , mert eü könyvhöz kell, azt ne hátráltassuk már könyörgöm.

Tudom, hogy ezzel, hogy mindezt elregéltem, nem sokat fog változni a helyzet, de azért jó volt kiírni magamból.

Ez megér egy bejegyzést

A cím alapján akár valami nagy bejelentést is tehetnék, de nem fogok. :)

Igazából semmi nagy dolog nem történt, csak az, hogy van  sálam. És lila .:) Ez megér egy bejegyést.

Anyu volt ma vásárolni, meglátta és tudta, hogy haza kell hoznia nekem, ha másért nem is, azért, mert lila. :)

Jó nagy, bőségesen a nyakam köré tudom tekerni. Bár a fenti képeken nem igazán látszik, de lila - fekete kockás. A kockákat pedig ilyen ezüstösen csillogó csíkok határolják.

Imádom, de ez még mindig nem "A" sál. De az biztos, hogy amíg "A" sálat nem találom meg, addig ez lesz a nyakamban. :)

Kretívitás

Az a megtiszteltetés ért, hogy Szanik jóvoltából a személyes blogom is díjat kapott. Aminek azért örülök különösen, mert ezt a blogot csak magamnak indítottam, és mégis mások is érdekesnek találják. ez kimondottan büszkévé tesz. :)

Próbálok ezentúl is életem a nagyközönség számára érdektelenebb szösszenetei közé, az olvasók számára érdekesebb témákat is becsempészni. :)

Füstjelek

Ezúton jelezném füstjelekkel, hogy élek.  Megvagyok , csak egyszerűen nehezebb besűrítenem a programokat a nap 24 órájába, mint eddig. Ráadásul valami  nyavalyát is elkaphattam a gyerkőcöktől az oviban, mert 2 napja olyan csúnyán köhögök, hogy azt még hallgatni is rossz. Ezt leszámítva, azonban minden rendben. Ma egy picit hamarabb hazaértem, úgyhogy pihenésképpen gondoltam lepötyögök egy pár sort. Mielőtt azonban nekiálltam ezt begépelni, rátaláltam egy új sablonra és  gyorsan fel is raktam, Valahogy ebben a hűvös , szeles őszi időben nem éreztem helyén valónak a nyári sablont. Igaz, amíg süt a nap, addig nincs semmi gond. Azt az időt szeretem. Lassan azért lehet előszedem a sálakat, sapkákat. Évekkel ezelőtt erőszakkal sem lehetett volna sapkát rám adni. Tavaly azonban sikerül egy nagyon szép kis együttest (sál + sapka) találnom, sötét lila színben ( a lila szín a gyengém), strasszokkal díszítve.  Azt le sem lehetett szedni a fejemről és a nyakamból. Elhatároztam, hogy ha idén is találok valami csinosat, azt gondolkodás nélkül megveszem. Nálam pedig ez nagyon nagy szó. :)
De vissza a bloghoz. Annyiban változott még a kinézet, hogy az oldalsávon kiéltem a pillangó - mániámat, és berakosgattam olyan pillangós képeket, amibe első látásra beleszerettem. Szeretném majd az oldalon található zenéket is frissíteni, berakni az új kedvenceket, és leszedni a már kevésbé kedvelt számokat. Erre azonban csak hétvégén lesz alkalmam. Legalábbis megpróbálom besűríteni valahová. :)

Mikor úgy indul a nap, hogy legszívesebben visszafeküdnél aludni...

Hétfőn reggel készülődtem dolgozni menetrendszerűen. Már éppen indulni készültem, amikor felhívtak telefonon a munkahelyemről, hogy a másik telephelyen be kellene ugranom a kolléganőm helyett. Szegényt baleset érte, és  a többiek nem igazán tudtak mit kezdeni a munkájával. Természetesen igent mondtam. Hozzájuk jártam gyakorlatra, náluk kezdtem dolgozni, egyértelmű volt, hogy kisegítem őket és beugrom egy fél napra. Mire beértem, addigra már nem csak fél napról volt szó. Most ott tartunk hogy nov 30-ig elvállaltam a dupla munkavégzést. Tovább nem vagyok hajlandó. Ez a másfél hónap is bőven elég lesz. Addigra  a vezetőség meg keressen valaki mást arra a posztra. Amit szerény véleményem szerint már most is megtehettek volna. Szóval most 2 melóhelyen "bulizok" 2 és fél hónapig. De már 2 nap után érzem, hogy nem vagyok normális, amiért elvállaltam. Mondjuk az is igaz, hogy nem akarom őket cserbe hagyni, mert ők is mindig rendesek voltak velem.
Úgyhogy, ha az elkövetkezendő 2 és fél hónapban eltűnnék, valakinek nem válaszolnék valamilyen üzenetére (sms, email, postagalamb, telefon, bármi), vagy elfelejtenék valami, amit megígértem,  akkor előre is elnézést kérek. Mindenkit kárpótolok, amint felszabadulok. :)
Próbálok majd azért mindenki felé (már akit érdekel mi van velem), néha életjelet adni, de nem garantálok semmit. :)
Sajnos nagyon reális lett hirtelen a mondás, hogy a szükség törvényt bont.
De már számolom a napokat visszafelé. A blogon jobb oldalon a visszaszámlálás azt mutatja, hogy mennyit kell még duplán melóznom . :)

Borfesztivál, jubileum és szülinap - avagy hogyan vígad a família

Eseménydús egy hétvége volt az biztos. Először is, mert idén 50 éves a volt általános iskolám. Bár az ebből az alkalomból rendezett gálán nem voltam ott, kiderült, hogy benne vagyok a  jubileumi évkönyvben. Szereznem kell belőle egy példányt. :) Kíváncsi vagyok miért kerültem bele. Sőt állítólag még kép is van rólam, amiről azt sem tudtam, hogy elkészült. :)
Szombaton meg megtartottuk a szeptemberi szülinapokat meg névnapokat, amikor esedékesek :)

Az egyik torta az egyik szülinaposé volt, a másik a másiké :) A bal oldali Lúdláb, a jobb Eszterházy.
Meg kaptam ilyen szép rózsákat is:

Aztán voltunk borfesztiválozni is. Évek óta nem voltam. De most azért lenéztünk. A kirakodóvásáron egyszer végigmentünk, de csak nézelődtünk. Volt ahol kétszer olyan drágán árulták a dolgokat, mint egy normál napon. Azért volt egy - két érdekesség is. Volt nosztalgiavonat, zene zene hátán. De a leginkább az ökörsütés tetszett. Sokan brutálisnak tartják, de az illata isteni volt, annak ellenére, hogy nem eszem marhahúst.

A kép szerintem magáért beszél.
Hát így telt az eseménydús hétvégém. :)

Az utazás szépségei

Már szinte el is felejtettem miért jó BKV-val utazni.(ez a hátránya, ha az ember minden nap gyalog jár dolgozni) A busz végében ült egy csaj. Olyan 20-23 év közötti. Egy kicsit előrébb menetiránynak háttal (tehát a csajjal szemben) egy 16-18 éves forma , nagyon laza, nagyon menő (mert anyuci és apuci gazdagok) srác, aki úgy fixírozta a csajt, hogy majd' kiesett a szeme. A lány gondolom észrevette (pedig olvasott), és előrement a busz elejébe, mert valószínűleg idegesítette. A srác erre gyorsan átült egy olyan helyre, ahonnan továbbra is bámulni tudta a csajt. Úgy nézte, hogy gyakorlatilag tetőtől talpig megröntgenezte a tekintetével. :) A lányon meg látszott, hogy iszonyatosan idegesíti, hogy a gyerek ennyire nyáladzik rá. Olyan vicces volt látni, ahogy a srác erőlködött folyamatosan. Majdnem hangosan felröhögtem.:) Jó , hogy vannak ilyen lelkes, és elszánt, magabiztos fiatalok, akik az idősebb csajokra buknak, legalább nem unatkozom utazás közben, mert tudok min röhögni :) Valószínűleg én is így reagáltam volna rá, ha egy fiatalabb srác ennyire feltűnően csorgatta volna nyálát utánam :) Ez nekem már sok, de külső szemlélőként rettentően jó szórakoztam a jeleneten. :)

Egyébként nem is értem mire számított a gyerek. Gondolta, hogy a csaj az átható tekintet hatására ráugrik ott a buszon és magáévá teszi? Amikor egyértelműen látszott, hogy a csaj idősebb, mint ő.

Ha már az utazásnál tartunk, evezzünk egy picit távolabbi  vizekre is. Rájöttem , hogy Kanadába szeretnék menni.Tudom, hogy én sem vagyok normális, de akkor is szeretnék.:) Rájöttem, hogy szeretem az vízpartokat, ott pedig nagyon - nagyon - nagyon sok tavacska van, ha azt megunom, akkor meg ott a tenger. :) Szeretnék bálnalesre menni. Nem is lenne gond a szállás, mert meghúzódnék a rokonoknál akár a kutyaólban is, de azért ahhoz pénz kell, hogy ott kint éljek egy hónapig, úgy, hogy nincs munkám. Nem állíthatok be csak úgy hogy helló, megjöttem, és tartsatok el egy hónapig. Meg akkor a repülőjegyet még nem is említettem. Csak a repülőjegy 300 ezer forint felett van. Azt hiszem, sürgősen el kell kezdenem lottózni :) Mert ha törik, ha szakad, én bizony kimegyek Kanadába.:)

Utazási rovatunkat hallották. Köszönjük a figyelmet, várjuk Önöket máskor is. :)

Komolyra fordítva a szót, terveknek nem vagyok híján :) Megyek is tovább tervezgetni.:)

Képek kommentár nélkül :

Utazás az ismeretlenbe

Ma bejártuk a fél világot. Na jó, nem a fél világot, csak fél Pest megyét. :) Pomázra menet általában elhaladunk a Hajógyári sziget bejárata előtt. Szeretek arra autózni, mert imádom a Duna látványát. Az egyik kedvenc útszakaszom a rakpart. De ma "ismerd meg hazád" mozgalom volt, mert a Hajógyári sziget bejáratánál eltorlaszolták az utat és el volt terelve a forgalom. Sárga szalagokkal elkerítve a járda meg minden. A híd bejáratánál meg egy pénzszállító tárva - nyitva. Anyu mindjárt rácuppant az alkalomra, hogy "Jaj, biztos kirabolták a pénzszállítót". Hát ige. Lehet, hogy kicsit túl sok akciófilmet néz. :D Egyébként rájöttünk, hogy azért volt ennyire elbarikádozva  a hely, mert hamarosan kezdődik a Sziget. Egészen pontosan 11-én. Én még kicsit korainak,találom az ekkora lezárást, de ők tudják. A másik meglepi Pomázról Zsámbék felé menet ért. Tudni kell, hogy ilyen iszonyatosan kihalt, rettenetesen kacskaringós út vezet egyik helyről a másikra. Volt ahol hirtelen derékszögű kanyar ugrott elénk. Olyan kanyar is volt, ami nem sikerült annyira élesre viszont annál hosszabbra lett tervezve és nem igazán lehetett látni a végét. Kemény. Utasként élveztem, mert még sosem jártam ezeken az utakon, de vezetni nem mertem volna. Lényeg a lényeg, az egyik kanyar urán kinéztem balra és mit látok? ÜVEGTIGRIS! :D Akkora volt. Lelassítottunk,,mikor elmentünk mellette, de visszafordulni sajnos már nem tudtunk. De mekkora volt. Egyszer csak a semmiből ott termett :D Tök jó volt ilyen közelről, életnagyságban látni. Egy lélek nem volt egyébként  a környéken, pedig ha jól tudom, most forgatják a 3. részét a filmnek.

Bár lehet, hogy nem ott fog játszódni, bevallom ennek még nem néztem utána. De akkor is jó volt.

Meg útközben láttam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem központját is. Egyszerűen gyönyörű. Olyan jó lenne oda járni. D Egy iszonyatosan nagy kert ,tele szebbnél szebb épületekkel. Azonnal beleszerettem abba helybe. :D

Úgyhogy egészen tanulságos kis út volt ez a mai. Jó volt ennyi újdonságot (legalábbis számomra az volt) felfedezni. :D