Szemüveg és egyéb katasztrófák :)

Hát igen, tegnap nekiindultam szemüveget csináltatni, de nem is olyan egyszerű, mint, ahogyan én azt elképzeltem.

Gondoltam odamegyek, megmondom, hogy szeretnék egy új szemcsit, megkuksizom a betűs táblát, hogy kiderüljön mennyire vagyok vaksi, aztán 2-3 nap és már villogok is az új szemüvegemmel. Na persze, ahogy én azt elképzeltem....

A néni az üzletben megkérdezte, hogy tudjuk- e a dioptriát. Mondtam neki, hogy tudjuk, de csak a 6 évvel ezelőtti adatokat. Erre kitalálta, hogy az egy kicsit már régi, úgyhogy kell új, de hogy a doki most nincs ott, csak hétfőn fél 6-ra tud időpontot adni. Mondtam neki, hogy az is jó lesz. Aztán közölte, hogy 6 év telt el az előző teljes vizsgálat óta, tehát időszerű lenne egy teljes vizsgálat is egyben.

Tehát annyit sikerült intéznem, hogy hétfőn mehetek teljes szemvizsgálatra, és jobb esetben péntrekre meglesz az új szemcsim. De már előre félek az árától. És maradjuk annyiban, hogy nem a lencse lesz a drága benne, hanem a keret.

Nézelődtem az interneten, hogy kb. milyen keretet szeretnék és mennyibe fog ez nekem kerülni. Horribilis árak vannak. De hogy legyen némi vigaszom van már Hello Kitty nevével fémjelzett  szemüvegkeret, Hannah Montana-s, és még sorolhatnám. Nem is tudom mit akarhatnék még egy szemüvegtől.... De most komolyan. Van olyan ember aki felnőtt létére Hello Kitty-s szemüvegkeretet vesz magának?????????? Merthogy ezek felnőtt szemüvegkeretek...

Mert egy Calvin Klein vagy Armani vagy a nagyobb divattervezők nevével ellátott az még oké. Na, de Hello Kitty? És drágább, mint egy Armani? Efelett nem igazán tudok napirendre térni...

Nem lesz egy egyszerű menet az biztos.

Lógás

Ma hivatalosan, na jó, csak félig hivatalosan, lógtam a munkából. :) Azért csak félig hivatalosan, mert a közvetlen főnököm tudott róla. A fő-főnök nem. De nem is kell neki mindenről tudnia :)
És megértem, hogy a melóból sem telefonáltak rám egyszer sem. Hurrá. Esküszöm felírom a naptárba. Ilyen is ritkán történik :)
Na, és mit csinál, akinek van egy szabadnapja, és az idő is csodálatos? Természetesen kültéri programot( de csak miután a délelőttöt az ágyikóban heverészve töltötte- most lehet nagyon utálni) Ennek jegyében nekiálltam és lemostam a kocsit, meg kitakarítani belülről is.Aztán megfuttattam a drága jó kutyuskámat ( vagy inkább ő engem). :)
Édes egy pofa egyébként. Valamelyik nap megint fogott egy sünit. Szerintem már nem nagyon van süni a környéken, amelyik ne találkozott volna már vele. (főleg, mivel többnyire nem nagyon élik túl ezeket a találkozókat).

Lényeg a lényeg, ez a drága lélek azt a szokást vette fel, hogy a szájába kapja a sünit, kinéz magának valakit a családból, odaviszi neki és dicsekvésképpen odanyomja a sünt a szerencsés ember lábához. Annyira kellemes, amikor azt a szúrós állatkát odatuszkolja az emberhez... és nem lehet neki azt mondani, hogy nem szabad. Annál inkább jön és nyomja azt a szúrós gombócot. Tök tántoríthatatlan, mert annyira büszke magára, hogy megfogta. Az egyetlen ellenszere, ha elfutunk előle. (Én ezt szoktam,bár nem sok sikerrel, mert még sünivel a szájában is gyorsabb, mint én). De annyira érzékeny a lelke, hogy ha elfutok előle olyan szomorúan néz rám, hogy muszáj visszamenni hozzá és megnézni a sünikéjét, mert megszakad a szívem, ha rám néz azokkal a szemekkel. És még mondja valaki, hogy a kutyának nincs lelke....

Édes semmittevés

Mától szabin vagyok. Hurrá. De tényleg. Olyan jó egy kicsit kikapcsolni a munkával kapcsolatos dolgokat. Persze nem tudom teljesen kizárni a dolgos hétköznapokat, mert sokszor keresnek telefonon bentről a melóból, és így azért nem az igazi. De azért próbálkozom. Kezdve azzal, hogy a mobilomat kikapcsoltam. Aki nagyon el akar érni, az úgyis megtalálja a módját.
Viszont ma tudtam sokáig aludni. Ezért már megérte.Aztán egész nap tettem - vettem, rendet raktam magam körül, nyugodtan, lassan, nem kapkodva.
Holnap meg mennem kellene szemüveget csináltatni, mert a mostani már annyira karcos, hogy nem látom vele rendesen a tv-t. Még jó, hogy csak ahhoz használom.
Aztán vasárnap meg óraállítás. Kíváncsi vagyok hétfőn hányan fognak elkésni.:) Biztos lesznek egy páran, akik elfelejtik átállítani, annak ellenére, hogy a médiában mindenhol ez fog folyni: tv-ben, rádióban, újságban... Most vasárnaphoz 2 hónapra pedig karácsony. Azt hiszem el kéne kezdeni legalább elméletben megtervezni, hogy kinek mit hoz a Jézuska :). Nem szeretek az utolsó pillanatban rohangálni az ajándékokért. Az az egy biztos, hogy már tudom, hogy én mit kapok saját magamtól.:) (nehéz is lenne eltitkolni).
Ebből megint mi a tanulság? Rohan az idő. De most komolyan. Biztosan gyorsabban telik, mint eddig. Ha csak abba belegondolok, hogy 10 évvel ezelőtt mennyi minden belefért egy napba, most meg...... Vagy csak én érzem így?
Ja és még egy. Ha valaki gondolkozik azon, hogy megnézze - e a Csúf igazság c. filmet, akkor  határozott válaszom az , hogy igen. Nagyon jó. :)  Gerard Butler hihetetlen benne. Kicsit egyébként összeszedte magát, kikerekedett (bár lehet, hogy csak izmosabb lett, nem igazán tudtam eldönteni). de a szövege meg a gesztusai megmaradtak. Bírtam, hogy egy ilyen baromi laza, csajfaló pasit játszik, akinek baromi a jó a szövege. Nagyon illett hozzá ez a karakter. És iszonyatosan jó mozgása van. Nagyot alakított a táncparketten. :)
Butler rajongóknak kötelező darab. :)

Fejtágítás ( vagy inkább fejszűkítés?)

Most eszméltem, hogy már megint csütörtök van.. Annyira rohannak a napok. 2 hét múlva november. Megint lehet lassan visszaállítani az órát. Remek . Megint meg kell szokni egy új ütemet... Nem tudom, ki hogy van vele, de én nehezen viselem ezeket az óraállítgatásokat. Főleg ezt az őszit.

Mindegy nem erről akartam írni. Hanem a munkahelyi értekezletek agysejtgyilkoló hatásáról személyes tapasztalatok alapján.

Ugyanis ma ismételten (mint minden hónapban) volt szerencsém részt venni egy ilyen fejtágításon.Szabályszerűen lezsibbadt az agyam tőle. Ami a durva, az az, hogy, ha nem jegyzeteltem volna, mostanra fogalmam nem lenne miről volt szó. Komolyan úgy érzem, hogy mire vége lett az értekezletnek minimum 10 pontot zuhant az IQ-m. Pedig nem csináltunk semmit, csak hallgattuk a vezetőség mondanivalóját 2 órán keresztül. Az értekezlet alatt éreztem, ahogy sorra dőlnek ki az agysejtjeim, azt visítva, hogy ebből elég!!!

Komolyra fordítva a szót, mentálisan annyira egy nulla voltam utána, hogy el sem hiszem. Egész délután úgy mászkáltam, mint egy alvajáró. Hogy a fenébe tudja az embert ennyire kifárasztani a hallgatás? Mert ezenkívül csak mosolyogtam meg bólogattam, de nem hiszem, hogy abba fáradtam volna ennyire bele. Sőt biztos, hogy nem. Most még kivételesen nem is idegeskedtem, csak hallgattam és hallgattam és hallgattam.... Rosszabb, mint egy szombati napon az esti 7 órás filozófia volt a főiskolán, pedig nekem elhihetitek, az sem volt piskóta...

Még jó, hogy nem kellett okos válaszokat reprezentálni, mert arra szerintem a résztvevők egyike sem lett volna képes.

A főnökség még meg is dicsért minket, hogy nem tettünk fel a végén kérdéseket, mert ők ebből az szűrték le, hogy mindent tudunk és minden rendben van. A fenéket van rendben. Csak az agyi tevékenységünk annyira lecsökkent addigra, hogy képtelenek voltunk egy értelmes mondatot megfogalmazni, így inkább mindenki csendben maradt. :) Ennél még az is jobb, amikor annyi munkám van, hogy levegőt venni sincs idő. Akkor legalább érzem, hogy vagyok.

Munkaalkalmasság

Elég vicces egy dolog. Még jó, hogy egy évben csak egyszer kell végigcsinálni. Ma lementem a foglalkozáseü-re az SZTK-ba. 1 ember volt előttem (illetve kettő, de együtt mentek be). Aztán még jöttek hárman, és mindenki előttem ment be. Ott ültem másfél órán keresztül. Mindenkinek fontosabb volt az ügye. Kérdem én miért? Milyen alapon fontosabb egy villanyszerelőnek a munkaalkalmasságija, mint az enyém?

Ezen jól felszívtam magam és lassan kezdtem barátkozni a váróteremben az esernyőm hegyével(jó hegyes), mert már úgy voltam, hogyha még valaki bemegy előttem az isten bizony megbököm vele. De erre nem került sor, bár necces volt. Jött egy nő oltásra, de közöltem vele, hogy ne haragudjon, de nincs az az isten, hogy én őt előreengedem, miután már másfél órája ültem ott. Ő öt perce. Még ötöt kibírt.

Aztán bent jött a vicc. A doki kitalálta, hogy az oltásos hölgyet mégis előbbre KELL venni, mert aki oltásra vár, az elsőbbséget élvez. Aztán az asszisztens megmentette a helyzetet( valószínűleg látta az arckifejezésemen, hogy nem vagyok kimondottan mosolygós hangulatban), mondta, hogy már régóta várok, úgyhogy hadd következzek én. Meg különben is hétfőn nem kell előre venni az oltásosokat. Eszem megáll.

Ezután megmérte a vérnyomásomat. Képzelhetitek. 140/100. Azt mondja nekem, hogy ez egy kicsit magas. Kezdtem érzeni, hogy valami sűrű köd elborítja az agyamat. Gondoltam magamban, ha el merészel küldeni még valahová vizsgálatra valami nagyon csúnyát teszek. Belenézett a kis kartonomba, majd nyugtázta, hogy máskor is hasonló értékeket mért és még mindig itt vagyok. Közöltem vele, hogy sajnos ez a reakcióm az orvosokra. (egyébként tényleg, már általánosban is megmondta az orvos). Aztán megnyugtatásul közölte vicceskedve, hogy ettől még alkalmas vagyok, ne aggódjak. Köszi. Hát nem cukorfalat?

Meghagyta, hogy méregessem itthon is. Hazaértem és kíváncsiságból megmértem. Teljesen normális volt, meg sem közelítette azt  az értéket, amit ő mért.Ennyit a munkaalkalmasságról. Még jó , hogy legközelebb csak jövőre látom....

NAGYON szeretem a pénteket, a közelgő hideget azonban kevésbé

Hát úgy néz ki,  jövő héten megmutatja a tél, hogy közeledik. A tegnapi 27-28 fokhoz képest szerdán 20-szal lesz kevesebb. BRRRRRR. Nem szeretem. Ehhez még korán van. Majd decemberben legyen hideg.

Ezt a gondolatomat elűzi egyelőre az a tény, hogy péntek van. :) Már hétfőn ezt a napot vártam :)

Így már csak a jövő hetet kell kibírni meg még egy hétfőt és keddet, és jöhetek szabira. Megtoldottam a 23-i hosszú hétvégét 2 nappal, tehát azon a héten már szerdától szabin leszek. Jujjj , de nagyon várom már. :)

Beszéltem ma az egyik volt osztálytársammal. Olyan komoly lett. Gyakorlatilag egy infantilis kis hülyének éreztem magam miközben beszéltünk. Aranyos, de nagyon komoly. De ha ezt olvasná, most biztosan mosolyogna rajtam.:)

Emlékszem én még arra az időre, amikor még nem volt ilyen nagyon komoly, hanem eléggé illuminált állapotban kommandózott a fák között egy  buli alkalmával.:))) Túszul ejtve az arra járó embereket. (Na erről biztos, hogy lesz, aki ráismer...)

Érdekes látni, hogy mi lesz egyes emberekből.Mennyit változnak, mialatt nem találkozunk velük.

Az egyik családot alapít, boldog és megvan majdnem mindene, miközben a másiknak egyik napról a másikra összedől mindene amit az évek során felépített, és mindez nem pont az ő hibájából...

Néha igazságtalan tud lenni az élet. Pont azokkal, akik nem érdemlik meg. De ki vagyok én, hogy megítéljem ki mit érdemel? Ez csak egy észrevétel volt.

Na jó. Azt hiszem mára elég lesz ennyi. Ahhoz képest, hogy örülnöm kellene a hétvégének, ez elég lehangolóra sikeredett.

Említettem már, hogy uuuuuuuutttttttáááálooom a hétfőt???

Komolyan nem tudom mi van a hétfői napokban, de egyszerűen borzalmasak. Ma minden apróbb dologgal úgy fel tudott húzni akárki, hogy azonnal robbantam. Nem elég, hogy egy órával előbb kellett mennem dolgozni, és 2 órával később jöttel el a melóból, mint szoktam, de ráadásul olyan fejfájással, hogy azt hittem, soha nem érek haza.

Lehet, hogy azért ilyen szörnyűek a hétfők, mert bebeszélem magamnak (vonzás törvénye)?

De most komolyan. Megtalált a múlt héten egy pénzügyi tanácsadó is. Én hülye, megadtam neki a mobilszámomat. Mivel a mobilomat nem vettem fel, ma felhívott a munkahelyemen, ráadásul akkor, amikor 4 emberke állt nálam sorba. Normális az ilyen ember? Komolyan némelyik "ügynök" olyan, mint a pióca. Nem lehet őket levakarni. Majd csak észreveszi magát, ha nem veszem fel a telefont....

Mindegy. Viszont, azért történt velem jó dolog is. Megtettem az első lépést a jogsi felé. Jelentkeztem a tanfolyamra. :) Kíváncsi leszek milyen lesz. Már jó lenne vezetni. :) ( Hahaha. Örülök majd, ha el tudok indulni az autóval) :) Úgyhogy, ha meglesz a jogsim, reszkessenek az ismerőseim, mert sokszor fogom őket elcipelni autókázni. :)) A többi autós meg alapból reszkessen és vigyázzanak, hogy ne nagyon ingereljenek fel, mert akkor harapok :)) Tudom magamról, hogy hamar felkapom a vizet egyes közlekedési helyzetekben az anyósülésen is, mi lesz akkor a vezetőülésben? :) Majd felszerelek az autóra egy "Vigyázat a sofőr harap" táblát.

Egyébként belekukkantottam a KRESZ vizsga kérdéseibe és jókat derültem. Olyan jó válaszlehetőségek vannak némelyik kérdésnél:) Pl. (nem pontosan idézem) Mi a teendő gyalogátkelőhely előtt? Az egyik válaszlehetőség: Megijeszteni a gyalogost. :) Gyönyörű. És akkor csodálkoznak, hogy honnan jut eszükbe a sofőröknek a sok hülyeség...

Ezek után lesz olyan ember, aki be mer majd ülni mellém az autóba? :)

A ijesztgetésről jut eszembe. Hétvégén láttam egy filmet, a címe magyarul azt hiszem Az esemény (The happening). Hirtelen valami egyik pillanatról a másikra Amerika keleti partvidékén megbénítja az embereket és arra ösztökéli őket, hogy kárt tegyenek magukban... Túlélésre csak kis csoportokban van esély. 

Maradjunk annyiban, hogy ismét egy olyan katasztrófafilm, ami "enyhe" túlzásnak tartok. Pánikkeltésre nagyszerű darab. Egyébként meg semmi extra. De az igazán érdekelne, hogy  egy ilyen ötlet hogyan pattan ki valakinek a fejéből. Az oké, hogy a globális felmelegedés, meg a környezetszennyezés következményeire akarta felhívni a szerző, író vagy akárki a figyelmet, de én személy szerint nem ezt a módot választottam volna. A film után szerintem egy - két ember legszívesebben odamenne a legközelebb eső szobanövényéhez és jól belerúgna vagy kirohanna a kertjébe és csak azért is kivágna egy bokrot vagy tövig nyírná a füvet.:) Ennél többet nem akarok mondani, mert akkor nem lenne értelme megnézni a filmet (már, ha egyáltalán van olyan, akit érdekel). Tény, hogy láttam már ennél jobb filmet is és még fogok is nézni jobbat.

"A szép őszi estében valami titokzatos és megható varázs van."

Október 1-je van. Röhej. Most volt május. Akarom vissza a nyarat. Most. Reggel mentem dolgozni, és tök sötét volt. Éjszakai sötét. Alapjáraton is problémáim vannak a korai keléssel, nem hogy ilyenkor amikor a tök feketeség van és villanyt kell oltani reggel....Ennek ellenére a horoszkópom azt mondta, hogy az október számomra jó hónap lesz, több előnyös változással. Úgy legyen. Terveim vannak, nem is akármilyenek. És ha rajtam múlik mindenképpen megvalósítom őket. :)

A címben szereplő idézet egyébként Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében c. verséből való. Az egyetlen idézet amit találtam az ősszel kapcsolatosan, és nem akarja felakasztani magát az ember a hangulatától. De most komolyan. Mondjatok már nekem olyan őszről szóló verset, amitől az ember nem lesz élből depressziós.

Jó, Petőfi Itt van az ősz c verse kivétel. Szeretem is. De a többi... Olyan lehangolóak, hogy az valami hihetetlen, az embernek mindentől elmegy a kedve. Pedig tud az ősz szép is lenni. Mondom ezt úgy, hogy nem ez a kedvenc  évszakom.

Ha már októbernél tartunk, valamelyik nap néztem, hogy 29-én jön a mozikban a Fűrész 6. Mit tudnak még kisajtolni ebből a sorozatból? A főszereplő, aki köré épül a történet már a 4.részben meghalt. Őszintén szólva még az 5. részt sem láttam... Végig kellene néznem sorban minden rész, hogy megértsem, mert a 4.-nél elakadtam. Azt is örömmel fedeztem fel, hogy lesz még idén egy - két ígéretes filmbemutató. Nagyon kíváncsi leszek a Csúf igazság c. filmre (bemutató ma -azaz okt. 1), mert Gerard Butler csípjük :) meg nagyon viccesnek is ígérkezik. Meg mondtam már , hogy Gerard Butler a főszereplő? :) 

Aztán jön az időutazó felesége, ami állítólag egy nagyon édes romantikus film, és néha ilyet is nézni kell. Meg mert annyira magasztalják a könyvet is, ami alapján a film készült.(Bemutató: okt 29)

November 5-én lesz a bemutatója a Páros mellékhatás c. filmnek, aminek a előzetese engem teljesen meggyőzött. Jó kis vígjátéknak ígérkezik. a főbb szerepekben: Vince Vaughn és  Kirstin David (Szex és New York Charlotte - ja) és még egy jó páran.

November 20-án meg Újhold. Ehhez nem szeretnék kommentárt fűzni :).

Hú, azért nem gyenge. Az őszről szóló versektől eljutottam a moziajánlókig. Ez teljesítmény... :)

Munkaalkalmasság és egyebek

Olyan nagyon hamar elszaladt ez a hét, hogy azt el sem hiszem. És mégis annyi minden történt. Ez a keddi osztálytalálkozó teljesen felforgatta az életemet, de mindenképpen jó értelemben. És ez még csak a kezdet. Legalábbis úgy érzem. Egyébként rájöttem miért nem tudtam aznap este aludni. Hát mert megittam 2 capuccinot a vendéglőben, ahol voltunk. Jó, persze, biztosan az élmények is dolgoztak bennem, de a 2 capuccino is segített az átmeneti álmatlanságom előidézésében, mert ez nem olyan kis gyenge litty-lötty volt...:)  És meglepő, de 3,5 óra alvás után másnap óracsörgés előtt, frissen , fitten ugrottam ki az ágyból, és egész nap éberebb voltam, mint 8-9 óra alvás után. Ha ilyen jó hatással vannak rám az ilyen hétköznapi összeröffenések, akkor minden héten akarok egyet- kettőt :))). Bár lehet, hogy egy idő után igencsak visszaütne a dorbézolás.:)

Aztán csütörtökön elmentem tüdőszűrőre, mert kell az éves munkaalkalmassági vizsgálathoz. Legomboltak rólam 2000 forintot a vizsgálatért. Felháborítónak tartom. Fizetem a TB-t meg minden és akkor még fizessek is több ezer forintot egy olyan vizsgálatért, ami kötelező, mert enélkül nem dolgozhatok. Ez milyen már? Jó, hogy a munkahely számla ellenében megtéríti nekem ezt az összeget, de hát akkor is... És az a legundorítóbb a dologban, hogy akkor is fizetnem kellene, ha lenne hozzá beutalóm, mert még nem múltam el 30 éves. A új szlogenjük lehetne a tüdőgondozóban hogy: "Vesszen a fiatalság". 30 év alattiaknak nem támogatja az állam a vizsgálatot, ezért ha kötelező, ha nem, ha beutalóval megy valaki oda, ha anélkül, mindenképpen fizetnie kell. Na jó, nem hergelem magam ilyen apróságok miatt, mert ez volt az egyetlen "fekete foltja" a hétnek.

Ha a reményeim szerint alakulnak a dolgok és márpedig úgy fognak alakulni, akkor a következő hetem is ilyen jó hangulatban fog eltelni. :)

Folytatás

Bár megígértem, hogy folytatom a beszámolót az osztálytalálkozóról, de meg kell szegnem az ígéretemet. Úgy érzem szócséplés lenne még többet írni. Hitelesen úgysem fogom tudni leírni azt, ami ott volt, és azt az érzést, ami követte. Szóval ennyire futotta beszámoló gyanánt. Ha valaki netán ég a vágytól, hogy belemenjek a részletekbe, szóljon, nagyon szíves megosztom vele privátban. :) Most csak ennyit akartam.

Másnap (éjjel vagy reggel)

Másnap van olyan szempontból, hogy hajnali fél egy az idő , amikor írok. És kb. fél óra múlt el az előző jelentkezésem óta. Azóta eltettem magam már egyszer holnapra (azaz mára, bár tegnap még holnapra volt). De egyszerűen nem bírok aludni. Fel vagyok húzva, mint egy duracell nyúl, akit nem lehet lelőni. :) Folyamatosan jár az agyam, pörgetem a képeket az lelki szemeim előtt. Ha már megunom, és aludnék, a képek akkor is pörögnek, úgyhogy felkeltem, mert feküdni sem tudok nyugodtan. Dobálom magam az ágyba  össze-vissza. Mondjuk ez a holnapi reggel szempontjából nem biztos, hogy annyira jó ötlet. Mármint az, hogy hajnali fél egykor még itt tivornyázok a szobámban. Viszont értelmes dologba (lásd olvasás) sincs kedvem belekezdeni, de gyanítom nem is lennék képes rá..... Folyton azon venném észre magam , hogy már tizedszerre olvasom el ugyanazt a mondatot.

De őszintén bevallom, nem izgat a holnap. Most most van. Illetve a ma délelőtt (reggel) miatt meg majd stresszelek akkor. Fáradt vagyok, de aludni nem tudok. Utoljára akkor voltam ilyen, amikor a szakdogámat írtam, meg az államvizsgámra készültem. Annyi különbséggel, hogy akkor másnap reggel nem mentem dolgozni.

Viszont ha már itt vagyok, akkor mesélek egy kicsit bővebben az osztálytalálkozóról.

Jó volt látni, hogy mindenki elfelejtette azokat az ellenségeskedéseket, amik 10 évvel ezelőtt voltak. De mégis olyan volt, mintha 10 évet visszamentem volna az időben, csak a viták hajtépések, veszekedések maradtak ki. :) Mindenki tényleg őszinte kíváncsisággal fordult a másik felé. Folyt.köv.

Osztálytalálkozó - Vol.4

Lehet, hogy ma nem nagyon fogok írni róla, mert nagyon nagyon friss az élmény. Ahhoz képest , hogy mennyire féltem tőle, meg ideges voltam előtte... El sem tudom  mondani mennyire jó volt. Hosszú idő után valahogy úgy érzem, hogy újra önmagam voltam egy este erejéig. Lehet, hogy ez a régi önmagam és nem a mostani, de akkor is megfizethetetlen este volt. És ezt innen köszönöm mindenkinek, aki ott volt. És pontosan azok az emberek voltak ott, akikre szükség volt a hangulathoz. És azokban csalódtam a legnagyobbat (természetesen kellemesen), akikre nem igazán számítottam. Akikről azt gondoltam, hogy az sem fog feltűnni nekik, hogy ott vagyok.

Annyi mindent tudnék még írni, de most egyszerűen nem tudom megfogalmazni a gondolataimat. És egyébként az álombéli visszatérő emberkémmel is találkoztam. A karmikus kapcsolatunkra nem igazán derült fény, hacsak nem abban merült ki a dolog, hogy végig szívatott,(szívattuk egymást kölcsönösen) és azt akarta, hogy olyan dolgokat valljak be, amik határozottan nem történtek meg. :) (egyébként nem mondtam neki, hogy szoktam vele álmodni, mert a fejébe szállt volna, és akkor ott nekem végem is lett volna). Különben valószínűleg pont időben jöttem el, mert még 1-2 pohár gin tonik után lehet, hogy bevallottam volna neki olyanokat is, amik meg sem történtek. Van meggyőző ereje... :)))))))))

Az jutott most eszembe, hogy miért tűnt el belőlem ez az énem. Miért nem tudok minden nap ilyen lenni, mint ma este? A társaság teszi?  Vagy az alkohol? (Nem mintha a gin-tonik annyira ütne) Ha minden napom ilyen lenne... akkor valószínűleg nem az lennék , aki most vagyok.  Ez baromi magvas gondolat lett :)

De most komolyan. És tudjátok mi a leglelombozóbb a dologban? Hogy holnap újra fejest kell ugrani a hétköznapokba.. De most éljen a régi énem, és élvezem ezt az érzést. Nagyon - nagyon. :)))))))))))

Ja, és még valami. Tiszta szívből remélem, hogy tényleg fogunk még a közeljövőben ilyen összeruccanást szervezni, és nem csak beszéltünk róla.  Tök jóóóóóóóóóóóóó:)))))))))))))))))))))))))))))))))

Az ágyvásárlás rejtelmei

Főleg akkor nehéz ha az ember úgy indul neki, hogy nem is igazán tudja konkrétan milyet szeretne. Azt azonban kitaláltam a mai délelőttön, hogy olyan kanapét vagy sarokgarnitúrát szeretnék, ami ággyá alakítható, így spórolván némi helyet a szobámban.(arról már nem is beszélve, hogy sima ágyban csak franciaágy jöhetett volna szóba, azt meg nem tudtuk volna felhozni az emeletre).

2 nagy budaörsi lakberendezési áruházban voltam nézelődni, ebből az egyik nem éppen bizonyult árban megfelelőnek, a másikban viszont már találtam kedvemre valót. De "A" tökéletesre még nem találtam rá. Ami tetszett színben (lila) és stílusban(modern,fiatalos), az picinek bizonyult (legalábbis nekem, mert a mostani ágyhoz viszonyítottam, ugyanis annál kisebbet nem nagyon szeretnék).

Néztem egy nagyon csinos kis sarokgarnitúrát, méretben, stílusban megfelelt volna, de nem volt, csak élénk pirosban. Az meg eléggé kilógott volna a többi bútor közül. Azt nagyon sajnáltam otthagyni, de pirosban akkor sem fogom megvenni.Viszont a nagy keresgélés közepette találtam magamnak lila ágyneműt.:) Azt nem hagytam ott. Muszáj volt megvenni. Bár lassan úgy érzem lila mérgezést fogok kapni. Remélem a legközelebbi " beszerző körúton" már szerencsésebb leszek és megtalálom a megfelelő fekhelyet. :)

Osztálytalálkozó - Vol.3.

Közeleg az időpont. És még sehogy sem állunk. Még azt sem tudjuk, hányan leszünk... Elég izgi. Most próbálom összevakarni az érintetteket, mert addig amíg nincs létszám, nem tudunk helyet foglalni az étteremben. Meg az egyik lelkes résztvevő sütne nekünk tortát, de azt sem lehet, amíg nem tudjuk hány személyre. Nem is olyan egyszerű. És még a szervezésből sem tudtam kimaradni. :) De őszintén szólva azért élvezem. Folyamatosan jönnek vissza az általános iskolás élmények. Az is nagyon izgatja a fantáziámat, hogy ki mire vitte ez alatt az idő alatt. Ki mennyit változott? Elhagyták - e azokat a tulajdonságokat az egyes emberkék, amiért annyira haragban voltunk vagy pont azt, ami miatt barátokként koptattuk az iskolapadot 4, 6 vagy 8 éven át?

Meg vajon mivé lettek az első szerelmek? (Lehet, hogy jó páran odakapunk majd a fejünkhöz csendesen, hogy hogyan lehettünk szerelmesek ebbe- és ebbe az emberbe...) :) De pontosan ez lesz benne a jó.

Arról már nem is beszélve, hogy talán (legalábbis remélem) már elfelejtettük  minden sérelmünket, amiket akkoriban egymástól elszenvedtünk, és így teljesen nyugodtan, fesztelenül telik majd az este. Mert azért ez mégis más lesz, mint amikor valakivel összefut az ember, reggel a buszmegállóban és váltanak pár szót, vagy a másik odainteget neki az autóból, amíg a piros lámpánál várakozik...

Uuuuuuutálom a hétfőt

Ilyen szempontból nagyon hasonlítok a drága jó Garfieldra. Ő is annyira gyűlöli a hétfőt, mint én.

Ha lehetne, szívesen eltörölném, mint napot. Bár akkor lehet, hogy a keddet utálnám, mert az lenne a hét első napja. De mivel a hétfőt nem lehet eltörölni, így ő kapja a sok utálatot. :)

Nem elég, hogy a hétfőre virradó éjszaka nem sikerült magamat kialudni, mert a kutyának hajnali 2 és 3 óra között találkája volt a kertben egy sündisznóval, mi meg tartottuk nekik a gyertyát(elemlámpát)..., de a nappal sem úgy alakult ahogy szerettem volna.

A délelőtt még hagyján, bár bent a munkahelyen is rohadt lassan telt az idő. Délután meg elmentem vásárolni, hogy valami jó is legyen a mai napban, és vettem magamnak egy csini kis cipőt ( mellesleg meg sokk-ként ért, hogy az egyik lábam egy egészen picivel nagyobb, mint a másik). Aztán hazafelé,a mikor leszálltam a buszról, olyan özönvíz (szó szerint) szerű esőt kaptam a nyakamba, hogy ha az olimpiai bajnok futók sebességével kapkodtam volna a lábam hazáig, akkor is bőrig áztam volna, holott csak 4 háznyira van a buszmegálló. De mivel nem vagyok sem olimpiai, se világbajnok futó, mire a kapuhoz értem úgy néztem ki, mint a vízbe fojtott macska. :)

Esernyő meg persze nem volt nálam, mert hét ágra sütött a nap, amikor elindultam itthonról.

Úgyhogy szó szerint bőrig áztam, minden ruhámból csavarni lehetett a vizet, a hajamról már nem is beszélve. Mint, aki ruhában fürdött:). Hát kell ennél több?

Azért a cipő némileg felderített. Meg az, hogy az egyik közösségi portálon (reklámozni nem akarom, de úgyis mindenki tudja melyikről beszélek) megtaláltam a volt angoltanáromat. És még emlékezett rám :) Remélem a holnapi napom jobban sikerül, kezdve egy kiadós alvással éjjel. :)

Osztálytalálkozó - Vol.2.

Hát egyre érdekesebben alakul ez az dolog. A létszám az induláshoz képest már gyakorlatilag a duplájára nőtt. Legalábbis elméletben. Azért csak elméletben, mert akiknek eredetileg szerveződött volna az egész, azok közül csak kis létszámban kaptunk visszajelzést. És persze pont azokról nem kapunk életjelet, akikre a leginkább kíváncsi lennék, és olyanok is előkerültek, akikkel nem biztos, hogy szeretnék találkozni. Illetve nem baj, ha ott vannak, csak ne szóljanak hozzám :) Na jó, nem akarok ennyire kényes lenni, mert nem is vagyok igazándiból ilyen (bár ki tudja, ezt csak egy külső szemlélő tudná megerősíteni vagy cáfolni), de nem lesz fesztelen egy találka az biztos. Legalábbis nekem nem.Sőt.

Na jó, befejezem, mert, ha sokáig stresszelem magam azon, hogy kik lesznek ott, tiszta ideggörcs leszek, mire odakerülök. Azt meg nem akarom. :)Miért ennyire bonyolult minden? Azért örülök, hogy nem én vállaltam fel a szervezést. Mostanra már megkattantam volna a sok ötlettől. :)

Szülinapi buli

Nem kell ám hatalmas bulira gondolni, csak olyan kis családira. De azért jól sikerült. Volt eszem-iszom, dínom - dánom, tortával meg mindennel. :) (lent látható).

Végre megkaptam az előzőekben elkobzott könyveimet is.:)
Meg kaptam virágot is (cserepeset, nem vágottat), amit fogalmam sincs, hogy hová fogok tenni, mert már nem sok hely van a szobámban. :) Valahová akkor is be kell passzíroznom. Az én virágom, nem adom senkinek. :)
Bent a munkahelyemen meg megkaptam, hogy de öreg vagyok. Úgy szeretem  a kollégáimat....:)
Szóval jól telt a hétvége azt leszámítva, hogy mára összeszedtem egy aprócska kis náthát. Hajrá influenzaszezon!!!! És ez még csak a kezdet. Mi lesz ha a gyerekek között elindul a tényleges influenza?
Na jó. Most megyek és fogyasztom tovább a könyveimet. :)

Végre péntek...

Senkinek nem kívánom az elmúlt hetemet. Gyilkos tempó volt, és ez csak fokozódik.
Egész héten, délután 3-4 -ig teljes fordulatszámon pörögtem, és menetrendszerűen fél 5 körül hirtelen olyan lettem, mint akinél levágták a biztosítékot. Legalább egy - másfél órát ültem és csak bámultam magam elé. Annyira le voltam nullázva, hogy bármilyen mozdulatra képtelen voltam. Aztán mire ágyba kerültem, addigra felébredtem.
Ma meg olyan volt, mintha egész délelőtt 1000 energiavámpír azzal szórakozott volna, hogy lecsapolja az összes tartalékomat. Fél 5 körül megint beütött a fejemben az "áramszünet", most kezdek magamhoz térni. Nincs valakinek valami tuti tippje arra, hogy ezt a hullámzást hogy lehet kikerülni? Bármilyen javaslatot szívesen fogadok.
Egy azonban biztos. Holnap 11 óra előtt nem mászom ki az ágyból. :)

Más téma. Szerveződik az osztálytalálkozó. Egyre többen jelentkeznek, hogy üdvözlik az ötletet. Bár még nagyon a kezdeti stádiumban van a dolog, mert még egyelőre csak időpontot próbálunk összehozni, meg egy körülbelüli létszámot. Ilyen szempontból több egyéb más mellett nagyon jó osztály voltunk. 10 év után sikerült 2 nap alatt 2 ember kivételével mindenkivel felvenni a kapcsolatot, még azokkal is, akik külföldön vannak.
Olyan fura újra együtt, aktívan látni az osztály nagyját. Nem is tudom milyen érzés pontosan. Talán olyan egy kicsit, mintha 10 évet visszarepültem volna az időbe. Egyre izgisebb a dolog, de mint mondani szokták: nyugtával dícsérd a napot. :)

Osztálytalálkozó

Ma összefutottam az egyik általános iskolás osztálytársammal. Fura volt ennyi év után beszélgetni vele. Olyan sok emlék előjött megint. (úgy látszik ez a hónap erről szól)

Aztán megbeszéltük, hogy idén lenne a 10 éves osztálytalálkozó ideje, és arra jutottunk, hogy meg is kellene szervezni.

Azt mondta, hogy bevállalja, hogy az egyik közismert közösségi oldalra csinál az osztály fent lévő tagjainak egy klubot, és így mindenki bedobja az ötleteit a közösbe. Valami csak összejön belőle.

18-an voltunk. A 85% még most is itt lakik a közelben. Mennyire lehet nehéz megszervezni?

Kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle. Örülnék, ha összejönne a dolog. Nagyon kíváncsi lennék 1-2 emberre :)

Akire meg nem azoknak egy osztálytalálkozó erejéig felveszem a semleges közösségi arcomat. Hála annak a jó égnek, többen vannak azok, akikre kíváncsi vagyok.

Tök izgi, de egyben nagyon öregnek is érzem magam tőle. 10 éve osztálytalálkozó. Röhej, hogy hogy rohan az idő.

Erről az is eszembe jut, hogy 10 éve kezdtem a gimit. Na, basszus. Jobb ha ezt itt be is fejezem és nem fejtegetem tovább ezt a dolgot.

Zajlik az élet

Hát igen. Baromi mozgalmas volt ez a hétvége. Részben köszönhető annak, hogy szombaton is dolgoztam, mint a legtöbb ember. Éppen ezért olyan volt ez a mai nap, mintha nem is lett volna.

Márpedig tudom magamról, hogy ha a hétvégéken nem tudom kipihenni magam, egész héten főleg a hét második felében olyan vagyok, mint a pokróc, durva vagyok és morgok folyamatosan. Ennek tekintetében gyönyörű hétnek nézünk elébe. Jaj annak, aki elém kerül :) Na jó, azért ennyire nem szokott rossz lenni a helyzet, de jónak sem mondanám.

Ezt megalapozta a mai nap. Ma leengedtük a medencét, mert nem igazán lesz már annyira jó idő, hogy fürödni lehessen. Ha meleg lesz is, a víz rohadt hideg... Abba meg nem szívesen teszem bele még a kisujjamat sem. Szóval leengedtük vizet belőle és kiterítettük száradni a napra. Megnéztük a forma 1-et (Raikkönen nyert, hurrá :) ). Mire vége lett a versenynek és lementünk, hogy összecsomagoljuk a medencét, elég érdekes látvány fogadott. Az én "drága kicsi szívem, piciny kutyuskám" rajta feküdt, és kb. 30 cm átmérőjű lyukat rágott az aljába... Nem írnám le, hogy miket mondott neki az egész család. Arról nem is beszélve, hogy az összes műanyag kivezetőnyílást( amivel rácsatlakoztatjuk a vízforgatóra) szintúgy lerágta.

Kíváncsi lettem volna milyen indíttatásból tette mindezt? Bosszút állt, mert tv-t néztünk és nem vele játszottunk? Vagy csak szimplán engem akart megszívatni, mert alapból ez a hobbija (hogy engem szívat és rettentően élvezi és szabályosan röhög rajtam)? Vagy csak úgy gondolta, hogy rágjuk szét, mert ez jó poén? Hát nem az. Nem jó poén. Nagyon nem. Egyhamar nem felejti el, amit kapott. Imádom, ő a család mindene, de meg tudtam volna fojtani. Különböző képek villantak át az agyamon, hogy hogyan fogom ezt a tettét megtorolni, de a megvalósításig nem jutottam el. Érezte ő, hogy jobb, ha mindenkit elkerül a nap hátralevő részében. Főleg anyut. Ő volt aki eljutott a tettlegességig és kiosztott neki egy - két pofont. (Olyan anyai pofonokat, de a kutya érzékelte ebből is a helyzet komolyságát, mert nem nagyon szoktuk megverni, sőt. Csak én szoktam néha odasózni neki, de azt általában poénra veszi és játékból visszatámad. Ilyen szeretetteljes a mi kis kapcsolatunk ezzel az állattal.)

" A medencegyilkos" :)

Úgyhogy a medence (élt: 2 hónapot) röpült a kukába. Gyönyörű. Így telt a mi kis "csendes és felettébb NYUGODT és eseményektől mentes" vasárnapunk. Remélem azért a jövő hét sokkal, de sokkal jobban telik majd.