Pénteki Öröm Parádé (2)

Ismét eltelt egy hét. Mindig elhatározom, hogy gyakrabban fogok bejegyzéseket írni a blogra, de valahogy mire feleszmélek, mindig péntek van... így marad  a pénteki összefoglaló. Ami nem baj, csak azt sem szeretném, hogy csak és kizárólag ilyen öröm parádés bejegyzésekből álljon a blog, úgyhogy ígérem igyekszem ezen változtatni a közeljövőben.Azonban most jöjjön a heti ötös.

1. Az Üvegtigris visszavág

Aki látta már az Üvegtigris 1 -2-t tudja, hogy körülbelül miről is szól a film. A hét elején sikerült megszereznem DVD-n a 3. részt. Szinte nem is tudom mikor nevettem filmen ennyit, a könnyeim szabályosan potyogtak közben. Végül is fogták Lalit meg az egész bagázst és fővárosi környezetbe helyezték az eseményeket, a helyzet meg jött magától, mert az ő esetükben miért ne jönne. :D A kedvenc részem a trilógiából egyértelműen. Sokszor meg fogom még nézni.

2. Megint I am number four

Kicsit félve bár, de megint megemlíteném az I am number four című filmet. Igaz a múltkor a könyvről meséltem pár sorban, de most a filmről van szó. Pontosabban a DVD-ről, ugyanis a héten derült ki, hogy május 24.-én jön ki külföldön, és azt be fogom szerezni bármi áron. :) Vagy így, vagy úgy, de itt fog díszelegni a polcomon eredeti kiadásban. Igen, mondhatni túlságosan nagy a lelkesedésem, ha erről a filmről van szó. :)

3. Egy rövid utazás Idrisbe

Könyvmániámból kifolyólag, muszáj, hogy legalább egy könyves pont is legyen az ötben :) Most Cassandra Clare legújabb könyve van terítéken, ami kedden jelent meg külhonban. Előjegyeztettem hónapokkal ezelőtt, és már útban van felém. Alig várom , hogy a kezembe kaparintsam, és olvashassam.

4. Könyvjelzők by Vera

Egy nagyon kedves barátnőm meglepett a héten 2 gyönyörű szép könyvjelzővel cserébe, amiért segítettem neki lefordítani egy novellát angolra.

Nem titkoltan ő is Cassandra Clare fan és a Végzet ereklyéi ihlették a két szépséget, amit innen is nagyon - nagyon szépen köszönök neki! :) Ha megjön az új könyvem, fel is avatom az egyiket :)

5. Nagy változások

A legjobbat hagytam megint utoljára. A héten nagyon jó hírt kaptam, ugyanis biztossá vált, hogy szeptembertől új, végre végzettségemnek megfelelő munkakörben fogok dolgozni. Izgulok is, várom is, de azért félek is egy kicsit, bár ez még talán belefér. :)

Zene: Jared Lee - It's over
Hangulat: Álmos
Ital:  Narancsos tea

Pénteki Öröm Parádé (1)

Múlt héten Szanik blogján járva találkoztam ezzel a tök jó ötlettel, amit utólagos engedelmével én is állandó rovattá alakítanék itt a blogomon Pénteki Öröm Parádé címen. Meg még valamit szeretnék importálni magamhoz, részben azt is az ő blogja alapján, remélem nem haragszik meg érte :)

A Pénteki Öröm Parádé, bár állandó rovatnak szánom, nem biztos, hogy minden héten lesz, de azért majd igyekezni fogok. Egyébként annyi a lényege, hogy 5 olyan jó dologról fogok beszámolni minden egyes alkalommal, ami adott hét folyamán történt velem és valami minimális (vagy éppen maximális) örömet csempészett az életembe. Nem feltétlenül nagy dolgokról van szó lehet egy apróság is, ami mosolyt csal az arcomra.

Szóval a heti ötösfogat a következő összetevőkből áll:

1. I am number four, avagy a könyvmániám újabb áldozata

Nagyon - nagyon ki voltam már éhezve a fent nevezett könyvre. Hetekkel ezelőtt  (egészen pontosan 3 hete) megrendeltem és egészen kétségbe voltam esve, hogy már nem is fogom megkapni, hiszen ennyi idő alatt már régen ide kellett volna érnie.Aztán hétfőn, mikor már gyakorlatilag teljesen lemondtam róla,  varázsütésre itt termett az asztalomon mire hazaértem. Gyanítom a postának nagy szerepe volt a késésben, de nem haragszom rájuk :) Az a lényeg, hogy megjött és egész nap ölelgettem, mint egy elmeháborodott :) De persze még kínzom magam egy kicsit, mert előbb be akarom fejezni azokat a könyveket, amiket most olvasok, nem szeretnék egy negyediket is elkezdeni. Bár stílusos lenne A negyediket olvasni negyedikként. Na jó, megkíméllek titeket a borzalmas poénjaimtól, és tovább lépek a következő pontra.

2.Tavasz van =olvassunk a szabadban

El nem tudom mondani mekkora öröm volt, hogy kedden végre ki tudtam ülni egy szál pulcsiban a napra olvasni. Tavaly szeptember óta erre vártam. Nyaranta egy - egy nehéz napon az éltet, hogy ha hazajutok, kiülhetek olvasni. Most sem volt ez másképpen. Szinte minden sejtem erre vágyott, és annyira nagyon jó volt, hogy azt el nem lehet mondani. Még az sem szegte kedvem, hogy a kutya néha keresztül gyalogolt rajtam, ahogy feküdtem a földön, meg felrúgta a rádiómat.:) Az volt a lényeg, hogy kint voltam a kertben és (majdnem ) zavartalanul olvashattam a szikrázó napsütésben.

3. Levelet hozott a posta

Az egyik barátnőmnek, akivel különböző okok miatt nem igazán tudtam mostanában élőben beszélni, levelet írtam pár hete. Tudtam, hogy fog válaszolni valamikor, de azt nem tudtam , hogy mikor. Örömmel vettem, mikor egyik nap a munkából hazaérvén, hogy megérkezett a válasz. Jó volt hallani felőle és bearanyozta a napomat. Erre mondják, hogy az élet apró örömei, azt hiszem.:)

4. Milo, a hős

Milo Ventimiglia neve már alapból is örömforrás azok számára, akik szeretik a színészt valamilyen okból. Már a Gilmore Girlsben (aka Szívek Szállodája) is nagyon szerettem, sajnáltam, hogy viszonylag keveset szerepelt. Viszont rájöttem, hogy bizony van még egy sorozat, amiben szerepel főszereplőként, és én azt még eddig nem láttam. Úgyhogy rávetettem magam a Hősök című sorozatra. Túl vagyok az első évadon, a héten kezdtem a másodikat. Az első évadban még olyan jó kisfiús szerepe van, aztán a második évadra megtörik szerencsétlen, és ilyen megkeseredett, rosszfiú lesz belőle (pontosan az a típus, akiért odáig tudok lenni :D ) Szóval most ezt a sorozatot nézem, amikor csak van időm, és mindig szerez egy két kellemes percet.

5. The Unforgiving

A végére hagytam a legjobbat. Aki egy picikét is ismer, tudja, hogy a zene a mindenem, folyton szól körülöttem  valamilyen formában. Az egyik kedvenc együttesem a Within Temptation, akik egy holland, szimfonikus rock irányzatot képviselő banda. A héten jött ki az új nagylemezük The unforgiving címmel. Egy picit eltértek az eddigi stílusuktól, és elúsztak a "sima" rock vonulat felé, de nem bánom. Ki merem jelenteni, hogy ez lett az eddigi legjobb albumuk. A régieket is nagyon szerettem, de ez a mostani felülmúlja őket.
Íme egy kis ízelítő:
Where is the edge és a Faster című számuk.

Ez lenne hát erre a hétre az öt boldogság morzsám.Remélem jövő héten is velem tartotok. :)
 Ja és a másik importálni való, amit a bejegyzés elején említettem. Ezt minden poszt végére tervezem ezentúl, aztán majd meglátjuk mennyire állja meg a helyét.

Zene: Safetysuit - What if
Hangulat: Nyugodt
Ital:   Mangós zöld tea

Mozi

Hosszú, hosszú idő után végre ismét eljutottam moziba. Nem vagyok sűrűn mozizós típus, évente egyszer, ha eljutok.

De most muszáj volt, 2 okból is. Egyrészt, mert anyának megígértem, hogy elviszem őt egyszer (ő még régebben volt, mint én), másrészt meg ezt a filmet moziban kellett látni. Hogy melyikről is van szó? Hát A negyedikről.

Anya becsületére legyen szólva, attól sem riadt vissza, hogy sci-fi és feliratos. Hősiesen végigülte a több, mint 2 órát (reklámmal meg mindennel együtt), ráadásul azt mondta a végén, hogy nem is volt rossz. Ez tőle hatalmas elismerés, főleg, hogy nem az ő műfaja. De kinevetett, mert mondtam neki előző nap, hogy igyekezzen haza a munkából, hogy időben odaérjünk, mert különben nem lesz jegyünk. Erre összesen 8-an voltunk a teremben. A mai napig hallgatom, hogy minek kellett ennyire sietni, meg idegeskedni. :)

Azt, hogy nekem mennyire tetszett, szerintem nehéz lenne szavakba önteni. A könyvre, amiből az adaptáció készül, már korábban felfigyeltem. Amikor megtudtam, hogy Alex Pettyfer meg Timothy Olyphant játszik a filmben, nem bírtam magammal. Tudtam, hogy látnom kell moziban, nagy vásznon, bármi áron. Úgy voltam vele, ha kell, akkor bevállalom, hogy egyedül elmegyek és megnézem, de hála az égnek, erre nem került sor, mert hülyét kaptam volna a végére. Volt benne 1-2 olyan jelenet amitől igencsak megugrottam, részben a hirtelen történések, részben az azt kísérő dobhártyaszaggató hangzás okán.

Voltam már moziban, tudom milyen hangos, de ez most még a megszokottnál is hangosabb volt. Főleg a végén, mikor minden robbant meg égett.

Maga a történet nagyon tetszett, ismerősökkel, akik szintén látták a filmet, arról beszélgettünk, hogy szívesen néztük volna még tovább. Sebaj, lesz folytatás. Addig meg olvasgatom a könyvet, meg ha megjelenik a DVD, akkor beszerzem és azt fogom nézni sokszor, nagyon sokszor.

A legédesebb a kutya volt az egész filmben, neki nagyon szurkoltam. :) Jó persze szurkoltam John Smithnek (Alex Pettyfer) is, de kutyusnak jobban, tök jó fej volt. Egyébként ahhoz képest, hogy sci-fi, szerintem tök jó film volt. Volt akció, szerelem, humor. Néha olyan jókat mosolyogtam, főleg a srácon, aki segített John-nak.:)

A filmzene is igencsak jóra sikeredett. Így végezetül be is linkelem az egyik kedvencemet belőle:

Meg még egyet, mert nem bírom ki. Imádom a azámokat:)

Vegyeske

Te jó ég!  Szégyellem magam, hogy milyen rég jártam erre utoljára. De komolyan. Pedig nincs rá kimondottan okom, hogy ennyi ideig hanyagoltam. Talán annyi, hogy lusta vagyok. Vagy inkább fáradt. Sokszor hazaérek este és csak nézek ki a fejemből. Átnyálazom gyorsan az emailjeimet, ha valami hivatalos van arra gyorsan válaszolok (ha tudok), aztán már be is dőlök az ágyba egy könyvvel, de nem kimondottan megyek sokra vele, mert 1 oldal után elalszom könyvvel a kezemben. Pedig lenne mit olvasnom bőven. Jobbnál jobb könyvek.
Szegény barátaimnak meg csak a hétvégéken tudok írni. Van, hogy a szombati napom arra megy rá, hogy a barátoknak meg ismerősöknek meg a többieknek válaszolok. Ami nem baj, mert imádok emaileket kapni, meg válaszolni is, csak sokszor kínos, és kellemetlen hogy nem jutok hozzá előbb, mint szombat. Szóval innen is bocsánatot kérek azoktól, akinek esetleg nem válaszoltam még valamilyen emailre, nincs elfelejtve. :)) Amint befejeztem ezt a posztot, azonnal nekiállok, most legalább van időm így, hogy székhez vagyok kötve. Merthogy bizony székhez vagyok kötve, 2 napja éjjel arra ébredtem, hogy ,ahogyan fordultam, olyan éles fájdalom nyilallt a térdembe, mintha kést szúrtak volna bele. Alig tudtam tőle aludni. És ez azóta így megy. Menni tudok vele, akkor nem fáj (bár gondolom nem kimondottan tesz jót neki, de muszáj dolgozni), de felállni, meg leülni, már nagyon nem kellemes, mintha szurkálnák. Szóval ma mivel délután nem volt semmi extra tennivalóm, pihentetem, borogatom, kenegetem, meg mindent csinálok vele, hogy jó legyen.
És végezetül, most ismét felsorolom, hogy milyen filmeket szándékozom megnézni a közeljövőben (hogy ne feljtsem el őket). Ha valaki kedvet érez, hogy elkísérjen valamelyikre, csak nyugodtan jelezze :))))

Először is lesz nekünk itt egy I am number four a jövő héten, ismertebb, magyar nevén A negyedik.



Aztán márciusban (itthon csak júliusban) lesz nekünk egy Beastly (Szépséges szörnyeteg a magyar címe, ha jól tudom):



Igen, tudom, hogy ezt már linkeltem, de még azóta is tologatják a filmet, a legnagyobb bánatomra.

Aztán jön még a Halálos iramban 5. része is. Most mit mondhatnék? Guilty pleasure :)) Imádom Paul Walkert és Vin Dieselt. Ez van .:))



Pont az imént láttam, hogy lesz Sikoly 4 is áprilisban, nem is akármilyen nevekkel.


És végül de nem utolsósorban a Karib - tenger kalózai 4. része, ami már csak Johnny Depp miatt is kötelező darab. :)



És mára vége a moziajánlónak :)

Új év.... elvileg

De csak elvileg. Minden ugyanúgy folytatódik tovább.

Szánom - bánom, hogy eddig nem írtam, de egyrészt a "téli szünet" alatt egy picikét ellustultam, másrészt iszonyat sok mindent akarok csinálni egyszerre az utóbbi időben és nem mindig jön össze, harmadrészt pedig beindítottam egy új blogot, ahová angolul írogatok gyakorlásképpen és a napokban inkább ott garázdálkodtam.

Hangulatilag nem vagyok valami fényesen mostanában, de mondjuk, hozzá vagyok szokva, hogy a január meg a február nálam minden évben ilyen "szenvedős hónapok". Nem lenne semmi gondom, ha esne a hó, hiszen tél van, az a dolga. De ezt a locspocs, langyi időt nem szeretem. Vagy legyen normálisan tél, vagy akkor ha már nem akar tél lenni (ezt mennyire gyönyörűen megfogalmaztam), akkor legyen tavasz (bár az még egy picit odébb van). Szóval akkor inkább a hó. 

Kicsit megvisel ez a folytonos időváltozás...

De ennek ellenére örülök, hogy van mit csinálnom, elfoglalom magam. Olvasok, tanítok, tanulok :) Meg ábrándozom. :) Csak a szokásos.

Bár jó lenne, ha nem zavarnának meg a kisebb - nagyobb rossz hírek. Azokra annyira nincs szükségem, amikor alapból is elég lehangolt vagyok. Persze, vannak emellett jók is, amiknek nagyon örülök :) De most valahogy az év első hetében a rosszak voltak túlsúlyban. Úgyhogy most már kérünk valami jóóóóóót is.:)

Évvége

Igen, az idei évnek is eljött a vége. Sok minden történt jó és rossz is, de mindegyikből kilábaltunk. Reméljük a jövő év jobb lesz minden szempontból.

Addig is minden kedves ismerősömnek nagyon boldog új évet kívánok! :)

free graphics

Boldog Karácsonyt!

Bár nagyon nehézkesen akar még mindig előkerülni a karácsonyi hangulatom, azért ezúton szeretnék mindenkinek 

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánni!

Kis Keserédes Karácsonyi Kínlódás

Nem tudom lesz - e füle -farka a mostani bejegyzésemnek, de muszáj magamból kiírnom azt az érzést, ami bennem motoszkál. Jövő héten karácsony, de eddig még nem szállt meg az izgalom, a várakozás, ami évekkel ezelőtt már a szónak a hallatán is átjárt.. Amikor is felvillantak lelki szemeim előtt az illatok, az ízek, és az ezeket kísérő érzések, és annak ellenére, hogy nem voltak kézzelfoghatóak, tudtam , hogy léteznek.

Bármennyire is próbáltam tenni ellene, ezek az emlékek valahogy elhalványultak, és szinte alig - alig tudom felidézni őket mára.  Ezt pedig tragédiaként élem meg. Szörnyű az , hogy évek óta csak  egyre inkább átsuhanunk a karácsonyi ünnepeken, mert más dolgok prioritást kell, hogy élvezzenek.

Emlékszem, mikor még gimnáziumba jártam, már novemberben karácsonyi hangulatom volt, akár egy pici hótól is, hát még  a 20-25 cm-estől. Mostanra sajnos eljutottam arra a pontra, hogy ez sem segít a ráhangolódásban.

De tulajdonképen mit is várok, mikor mindenhol csak idegeskedő, kimerült, feszült embereket látok? Hiába akarok a megtestesült nyugalom és harmónia lenni, ha ennek az ellenkezője vesz körül, bárhová is megyek.

Gondolom sokak helyzetét az sem könnyíti meg, ahogy az enyémet sem, hogy nincs idő rákészülni igazából, ahogy illene, hiszen még 23-án is dolgozunk.

A karácsonynak nem olyan ünnepnek kellene lennie, amikor 24-én reggel átkapcsoljuk magunkat ünnepi üzemmódba, hamar túlesünk az ünnepi ebéden/vacsorán, mert az is csak gonddal jár, odaég a főfogás, rendetlenség marad a konyhában stb. Aztán a következő két napban letudjuk a kötelező köröket a rokonoknál, ismerősöknél, és már vége is az egésznek. Épp csak átélni, értékelni, élvezni felejtettük el. 

Mindezek ellenére hiszek abban, hogy igenis meg lehet még menteni a helyzetet. Sokszor a legkisebb gesztus elég lehet hozzá.

Tegnap előtt feladtam egy csomagot az egyik barátnőmnek 7 másik emberrel közösen. Mindegyikünket a könyvek hoztak össze, és "élőben" még nem láttuk egymást, de nem érzem, hogy számítana. Szóval közösen vettünk neki egy aprócska ajándékot, amit különböző okokból személyesen nem tudtunk átadni neki, így maradt a postai út (amiről szintúgy lehetne írni egy hosszabb bejegyzést, de talán majd máskor). A szerencsén múlott vagy talán a sors közbenjárt, de a csomag már oda is ért a tegnapi nap folyamán a címzetthez.Az internet számos hátránya mellett hálás voltam az egyik előnyének, mert így, bár nem voltam ott személyesen, azonnal hallottam, láttam, érzékeltem a reakcióját. És azt hiszem kijelenthetem, hogy ezek azok a pillanatok, amiért érdemes ajándékozni, és ezek azok az apró (másoknak talán óriási) dolgok, amik visszahozzák az ünnepbe vetett hitemet, azt, hogy igenis érdemes, és KELL tudni félretenni a rohanást és odafigyelni egymásra még akkor is, ha ez csak egy apró gesztust jelent a másik ember felé.

Eszembe jutott az a mára már üresnek tűnő frázis, hogy jobb adni mint kapni. A tegnapi napom kitűnő példája volt ennek. Az, hogy láttam, egy aprósággal sikerült sírásig meghatni valakit, szinte felbecsülhetetlen értékkel bír számomra. Ezzel én is kaptam egy ajándékot. Hogy mit? Magam sem tudom, nehéz megfogalmazni. Valami megfoghatatlan örömöt és egyben erőt. Ezen kívül azt a jóleső érzést, ami a karácsony összetéveszthetetlen velejárója. Ha csak ezt kapnám karácsonyra, már jó lenne. Nem tudom olvassa -e a blogomat, de ha igen akkor ezt a bejegyzést neki ajánlom. És köszönöm neki azt, hogy tudtán kívül sikerült elővarázsolnia a karácsonyi hangulatomat.

Végül pedig egy nagyon is igaz idézettel zárnám a bejegyzséemet:
"Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá." Charlotte Carpenter

Közeleg a karácsony

Minél kevesebb nap van karácsonyig, valahogy az embernek annyival több dolga akad hirtelen. Eddig mindig a december volt a legzsúfoltabb hónapom, és idén sincs ez másképp. 2 olyan dolog is bejött az életembe, amire nem is számítottam, de mindkettőnek nagyon örülök, mert mindkettő nagy lehetőség, de egyiket sem szeretném elkiabálni.

Azonban ez némileg módosítja a decemberi terveimet. Picit gatyába kell ráznom az időbeosztásomat, és nem hagyhatok mindent az utolsó pillanatra. Amire egyébként nagyon is hajlamos vagyok.

Már megvan, hogy ki mit kap karácsonyra, de még be kell szereznem őket, ami szintúgy nem egyszerű. A másik, hogy a munkahelyemen, most új módszert vezettünk be az ajándékozásra. Aki hoz ajándékot, az kap is.  De őszintén, hogy vesz valaki ajándékot, ha nem tudja, hogy ki kapja?  Ez nekem olyan fura.  Nem tudom ez hogyan fog működni a gyakorlatban. Mert nyilván mást veszel egy férfinak és mást egy nőnek.

Azt is ki kellene találnom, hogy mit fogok sütni arra a bulira. Ez úgyszintén nem lesz egyszerű feladat tekintve, hogy az imént dobtam ki egy tepsi sütit, mert egyszerűen nem sikerült. Pedig már többször is megcsináltam előtte, de eddig nem volt vele gond. És ezt most hatalmas kudarcként éltem meg. Ezek után mit fogok kreálni? Valami sütés nélküli dolgot :D Amit nem tudok odaégetni, amit biztosan összeáll úgy, ahogy kell.

De hogy valami jó dolgot is írja, esett a hó. Nem is keveset, és nagyon imádom. Tegnap másfél órán keresztül rohangáltam a hóban a kutyával, mint egy óvodás. Annyira élveztem. 

Olyan jó lenne, ha a karácsony is fehér lenne. Annak nagyon - nagyon örülnék.

Hogy meghozzam a hangulatot, hétfőn feldíszítettem a lakást. De a várva várt hangulat még így sem érkezett meg, hiába vannak fent a díszek, és hiába van hó. Valahogy nem érzem. Mondjuk ez évek óta így van sajnos. Egyre nehezebben hangolódom rá, de nem tudom miért van ez. Veletek nincs ilyen?