B.Ú.É.K! :)

Mindenkinek Nagyon Boldog, és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok!

Moziban voltam

Hosszú-hosszú-hosszú idő után ma eljutottam moziba. Mondjuk viccesen alakult, mert eldumáltunk meg elnézelődtük az időt a egyik barátnőmmel,akivel nekiindultunk a mozinak és így végül nem arra mentünk, amire eredetileg akartunk, de szerintem ez pont így volt jó.
A Poligamy-t akartuk megnézni, de végül is az Egyszerűen bonyolult lett belőle. Jó választás volt. Bár amíg várakoztunk arra, hogy bemehessünk a terembe, azért igencsak vidáman néztünk körbe, ugyanis rajtunk kívül nem kimondottan voltak fiatalok, hanem főleg a nyugdíjas korosztály (50-70 közöttiek) képviseltette magát. Aztán a végén még esett be pár fiatalabb csoport, így azért sikerült végül vegyes társaságot összehozni. (nem, mintha ez rajtunk múlt volna).
A film egyébként jó volt. Sokat lehetett nevetni rajta. Most már azért értem miért részesítik sokan előnyben a mozit a DVD-zéssel szemben. Az egész hangulata teljesen más.Automatikusan nevetsz, anélkül, hogy észrevennéd, még akkor is, amikor nem is találod viccesnek a filmet annyira. Viszont hallod ahogy az előtted három sorral ülő emberke hisztérikusan felröhög, mert neki az a jelenet , ami épp megy, baromi viccesnek bizonyult. Az ő derültsége végigfut az egész közönségen.És így tényleg azon veszed észre magad, hogy nevetsz és nem tudod abbahagyni. A kimondottan kényelmes székekről meg már ne is beszéljünk. MIntha egy összkomfortos fotelben ültem volna. Most ez úgy hangzik mintha nem lettem volna minimum 20 éve moziban. Pedig nem így van, csak ebben a moziláncban lévő moziban nem voltam még. De most ez is megvolt. És tetszett. :)

Két ünnep között

Igen, igen. Máris két ünnep között vagyunk. Úgy elszaladt a karácsonyt, hogy gyakorlatilag észre sem vettem. Biztos azért , mert a várva várt karácsonyi hangulat sem jött meg. Vártam, vártam, vártam, aztán hirtelen vége lett a karácsonynak és a hangulat csak nem jött  meg. :( Persze az sem segített, hogy az a picike hó, ami karácsony előtt esett (és amit nagyon - nagyon imádtam) szentestére elolvadt...
MIndegy. Viszont éljen a pozitív gondolkodás! A két ünnep között biztosan történik valami nagyon - nagyon jó. :) És az új év sokkal-sokkal jobb lesz :).
Most a két ünnep között ennyire futotta.

Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok!

Céges karácsonyi buli

Na igen. Ma megvolt a karácsonyi buli a munkahelyemen. Persze nem olyan "ereszd el a hajam" típusú bulira kell gondolni, ahonnan négykézláb mászva jön haza az ember. :)
Olyan kis szolidabbat. Kajálós, beszélgetős, kicsit pezsgőzős, ajándékozós. Viszont ami ennél is jobb, ezzel én letettem a lantot a 2009-es évre. Legközelebb januárban megyek csak dolgozni. Komolyan mondom szeptember óta ezt az időszakot vártam, de nagyon. Olyan voltam, mint egy kifacsart narancs. Fizikailag is és lelkileg is, de lelkileg inkább. Nagyon nehezen viseltem az utóbbi cirka fél évet.
Most viszont  a lényeg, az ünnep és a pihenés és feltöltődés.  :)
Ma megint beszabadultam egy kreatív dolgokat árusító üzletbe(nagykereskedésbe) lazításképpen. Még szerencse, hogy nem volt nálam sok pénz így nem tudtam sokat költeni. :) De így is vettem azért egy-két dolgot. :) De ez a kolléganőm hibája. Tudják jól bent, hogy nekem nem szabad ilyen helyekre menni, de azért csak elcsaltak. :)
Úgyhogy holnap a ma megvásárolt anyagokat fogom hasznosítani , meg takaríthatok egy picit(de csak az után, hogy a délelőttöt az ágyban töltöm!!!!!), meg lehet, hogy sütök valamit karácsonyra. Bár már így is van egy hadseregre való bejgli....

Egy csöppnyi tavasz

Bár még nagyon messze van a tavasz, de a szobámba mégis találni egy - két eme csodás évszakra emlékeztető dolgot.
Drága jó szüleim valamelyik nap az egyik nagy barkácsáruházban kutakodtak karácsonyi ajándék után amikor is betévedtek a kertészeti osztályra, a virágok közé. Ismernek már annyira, hogy tudják ilyenkor mindig szoktam kérni őket, hogy hozzanak nekem valami cserepes virágot.(nem mintha nem lenne már tele velük az egész szoba) Hát már kérés nélkül is hozzák a virágot. Mostani szerzeményem illetve szerzeményeim mindent felülmúlnak. Két gyönyörű cserepes Jácintot szereztem. A kedvenc tavaszi virágom. Szép, de a szépségénél hansúlyosabb az illata. Imádom. :) A kertünkben is van, minden tavasszal nyílnak, csak az a baj, hogy levágva, vázában 3-4 napnál nem tart tovább, így cserépben azonban 3-4 hétig is gyönyörű és illatozik.
Ha becsukom a szemem és megszagolgatom, olyan érzésem van, mintha tényleg tavasz lenne. Hihetetlen, hogy egy illat mennyire konkrétan vissza tud hozni bizonyos érzéseket.
Az egyik fehér, a másik pedig lila. Az illatukkal pedig tele van a szobám. mintha belépéskor egy tavaszi kertbe csöppennék. Ha valaki már unja a telet (Bár még csak most kezdődött igazán), annak ajánlom, hogy vegyen nyugodtan egy ilyen cserepes gyönyörűséget, és az illat segítségével azonnal átjárja majd a tavasz érzése,a hányszor csak megszaglássza.
Íme ők azok:

És végre leesett az első hó

Leesett az első hó, csak kár, hogy kis mennyiségben. Annyira kicsit esett, hogy 1-2 óra múlva már nem látszott  semmi, hiába szállingózott folyamatosan. De szó se róla én már ennek is nagyon örültem. Imádom amikor esik.Az egyetlen, amit imádok a télben. A hét közepére már nagyobb mennyiséget mond. Azt hiszem, ha tényleg lesz, egész nap kint fogok ugrálni a udvaron.:) Most azt mondják, hogy 70% az esélye annak, hogy fehér karácsonyunk lesz. Hát jó lenne, ha tényleg az lenne. Évek óta süt a nap karácsonykor. És az nekem valahogy nem igazi karácsony.

És hogy honnan jön az, hogy ennyire szeretem a havat? Fogalmam sincs. Egyszerűen imádom, amikor már sötét van, minden fehér és még mindig szakad a hó. Szeretem, hogy kicsit letompítja a világ hangjait, szeretem, hogy lámpa nélkül is viszonylag világos van, mert annyira világít a sok hó. Odavagyok az egész hangulatáért. Tudom, hogy sokan nem értik ezt a lelkesedést, de ez van. Az tény, hogy az olvadásos részét már én sem szeretem. Jó lenne, ha lehetne egy olyan megoldást tervezni, hogy ha már eleget esett a hó, sőt, már meg is untuk, átugranánk az olvadás szakaszát és élből szép tavasz lenne. :) Hát nem lenne jó?:)

Az hóról jut eszembe, nemrég néztem meg a 2012 c. filmet, azt, ami most megy a mozikba, nem azt, ami valamelyik héten ment a tv-ben. (Azért a hóról jutott eszembe, mert a Himalája is feltűnt a filmben, és ott meg hó van. Nem gyönge összefüggés, mi?)

Szóval. Láttam már egy két ilyen világvége filmet, (Holnapután, Az esemény, Képlet), de valahogy egyik után éreztem meg így magam. Nem azt mondom, hogy elhittem amit láttam, mert ezt csak pánikkeltés, meg filmtrükkök összegyúrt halmaza, tripla adag túlzással fűszerezve. De most először jutott az eszembe, hogy mi lenne, ha tényleg történne valami hasonló a világon? Nem pont 2012-ben (erre majd később még visszatérek), de valamikor a jövőben. Mit csinálna az emberiség? Tudnánk valamit kezdeni a helyzettel vagy csak néznénk magunk elé, és várnánk az elkerülhetetlent? Vagy nem is tudnánk, hogy mi történik addig, amíg el nem kezdődik, mert a világ vezetői jól titkolnák a dolgokat? Nem akarom a pánikot kelteni én is, de azért akaratlanul is néha eszembe jut, hogy én mihez kezdenék egy ilyen  helyzetben, vajon hogyan reagálnék?

Visszatérve 2012-re. Nem tudom ki hogy van vele, hogy mi lesz ekkor, de egy biztos: kismillió találgatás (jó és rossz egyaránt) látott napvilágot ezzel a dologgal kapcsolatban. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy megfilmesítik és eltúlozzák.

De én úgy vagyok vele, hogy nem szabad ezt ennyire eltúlozni. Azt nem mondom , hogy biztos nem lesz semmi történés, sőt. Valami biztosan lesz, csak nem biztos, hogy mindenkinek fel fog tűnni. Nagyon sokan természeti katasztrófát és világ végét várnak, szerintem azonban csak egy változási folyamatnak lesz vége, elkezdődik egy új és egyáltalán nem lesz látványos.Sőt, lehet, hogy érzékelni sem fogjuk. Gondolok itt arra, hogy az emberek gondolkodásában, látásmódjában lesz valamilyen szintű változás.

Elég sok cikket olvastam a témában, a maják időszámításával kapcsolatban, és rá kellett jönnöm, hogy valaki elkezdett ezzel kapcsolatban valami nagy baromságot terjeszteni, és mivel hajlamos az emberiség hamar befogadni a hülyeséget, anélkül, hogy megnézné a valóságtartalmát vagy utánanézne az igazságnak, ez a baromság terjedt el az igazság (vagy legalábbis a tény, ami legközelebb áll az igazsághoz, mert hogy értenénk meg valamit, ami több olyan távoli kultúrából származik, mint a majáké) helyett. Na, ez jó kis mondat lett, de remélem azért érthető.

Visszatérve a témához. Az a lényege a maják időszámításának, hogy 2012. december 21-én ér véget a mi időszámításunk szerint egy több, mint 5000 éves ciklus. Arra nem találtak semmiféle utalás a maja leletekben, hogy itt vége lenne  világnak. Sőt, mi több a keleti filozófiák szerint is (pl. kínai) új rezgésszintre emelkedik a világ és egy merőben új gondolkodásmód születésének lehetünk tanúi, de nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan.

Szóval nem vége lesz valaminek, hanem elkezdődik egy új. Hiszen a mi naptárunkban sem lesz világvége dec. 31-én, hanem január 1-jével újra indul az év, és minden folytatódik tovább. Miért lenne ez most másképp?

Persze ha valakinek más a véleménye, szívesen meghallgatom.

Ez a mai igazán nem az én napom

Tényleg nem az én napom. Egyébként sem kimondottan tolerálom, ha valaki nekiugrik a bokámnak főleg, ha az illető egy kutya. Kiszálltam a kocsiból a postára menet, mentem a hátsó ajtóhoz, hogy kivegyem a táskámat a hátsó ülésről, amikor is ez az igencsak agresszív dög kiugrott a kocsi mögül és elkezdett rám vicsorogni meg morogni. Hát anyádra morogj. Hirtelen nem tudtam mit csinálni. Még az volt a szerencsém, hogy kicsi volt, tehát, ha tényleg nekem ugrott volna egy jól irányzott rúgással, arrébb tudtam volna rakni. Aztán valahonnan a szemközti házból előkerült a gazdája, de a nő hiába sipákolt neki (mert az tényleg csak sipákolás volt) a kutya nem hallgatott rá. De a nő oda nem jött volna csak sipákolt neki tovább. Észlény. Mindegy. Végül hátat fordítottam a kutyának és ott hagytam, bár azért igencsak nézelődtem a hátam mögé, nehogy mégis csak nekem ugorjon. Nem hiába mondják, hogy a legkisebb kutyák a legveszélyesebbek. Egyébként lehet, hogy ebből nem tűnik ki, de én nagyon is kutyabarát vagyok. De azt nem szeretem, ha ok nélkül rátámadnak az emberre. Olyankor bármi áron megvédem magam.
Ha ez még nem lett volna elég egy napra, majdnem elcsapott egy autó is. Szó szerint 2 cm-en múlt, hogy nem tolatott rám. Nem tudom hová tette a szemét a sofőr, de ha rajtam esetleg át is ment volna, akkor a busz állította volna meg, tehát messzire semmiképp nem ért volna el. Más kérdés, hogy ez rajtam mennyire segített volna, azután, hogy átgázolt rajtam.
Aztán meg egy fekete macska követett egészen hazáig. Bár ez legyen a legnagyobb problémám.
Azt viszont kijelenthetem, hogy bizonyára szerencsés csillagzat alatt születtem, ha túléltem ezt a mai napot.

A jégkorszak az kutya füle....

...ahhoz képest, ami ma bent a munkahelyemen fogadott reggel.

De a nap nem ekkor kezdődött. Hanem akkor, amikor kis híján magamra borítottam egy csésze forró kávét. Na az lett volna csak igazán az ébresztő.

Aztán amikor beértem a "dolgozóba", az a látvány fogadott, hogy mindenki kabátban rohangál bent. Ennek egyszerű oka abban leledzett, hogy elszállt a fűtésünk és a meleg vizünk, mert nem működött a kazán. De úgy szállt el, hogy egész hétvégén nem volt még temperálva sem, tehát csontra kihűlt az egész épület. Kb 14-15 fok között lézengett a hőmérő higanyszála. Mondanom sem kell, hogy  én hozzá vagyok szokva, hogy általában 24 fok körül van az épületben a hőmérséklet,, tehát ennek megfelelően öltözök. Ehhez képest laza 10 fokkal volt kevesebb. Kaptam egy pót pulóvert, nyakam köré tekertem a sálamat, felvettem a kesztyűmet, és így álltam neki dolgozni. Elég mókás volt, mert semmit nem tudtam normálisan megfogni, viszont kesztyű nélkül szó szerint megmerevedtek az ujjaim. Föl alá mászkált mindenki hogy addig se fázzon, amíg megérkezik a szerelő. Aztán végül addig nyomkodtuk a kazán gombjait, míg sikerült működésbe hozni, mire megjött a szerelő. Aki csak annyit mondott, hogy persze, hogy nem működött, mert  valaki kikapcsolta... És ebben csak az a poén, hogy pénteken is volt kint egy karbantartó, mert már akkor is le - le állt, de megbütykölte és akkor működött. Aztán úgy látszik valamit félrenyomhatott az ipse és kikapcsolta az egészet. Laza. Mi meg majd megfagytunk délelőtt...

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem -20 fokos hidegek repkednek kint.

Újra 17 évesen...

Most már azért kicsit jobb a hangulatom mint eddig, de még nem vagyok a régi. Ezt ma meg is kaptam a munkahelyemen. Megint azt mondták, hogy nem mosolygok annyit, mint szoktam. Ez van. Pedig próbálok..
Viszont a mai nap délutánján azért volt egy dolog, amin önkéntelenül is jót mosolyogtam. Egy kis idő erejéig újra 17 éves voltam. :)
Ez úgy történt, hogy felhívott egy hölgy közvélemény kutatás céljából. Elmondta, hogy ki ő, milyen cégtől és mit szeretne. (A témakörig nem igazán jutottunk el) Kérdezte, hogy van - e valaki, aki 18 és 60 év közötti. Erre én, aki a háta  közepére sem kívánta a közvélemény kutatást, kamuztam neki egy picit: "Ááááááááááááááá nincs olyan. A szülők dolgoznak( apu a másik szobában ült), én meg még nem vagyok 18 ( legalábbis lélekben)". :)
Erre megszólal, hogy igen, azt hallom, hogy még nem vagy annyi. :))))) Legalább hang alapján le tudok tagadni a koromból. :) Mondjuk ez azért is érdekes, mert én nem tudnám megmondani, hogy ennyire fiatalos a hangom, sőt én kifejezetten azt mondom, hogy idősebbnek  mutat a hangom, mint amennyi valójában vagyok.
De azért ez jó volt.  Jó hangulatot csinált nekem.
Aztán mondja, hogy hát akkor ő majd hétfőn este fél 8 felé  visszatelefonál, remélvén, hogy beszélhet anyuékkal.,max.. majd elküldik őt a francba.  (pont ezekkel a szavakkal mondta)
Azért egy telefonos emberkétől ez merész. Legalábbis nem hinném, hogy ebben a stílusban kellene beszélniük. Bár az igaz, hogy tudta, hogy egy fiatallal beszél.
Különben valószínűleg velem egykorú lehetett a csaj, habár ha belegondolok, hogy ő 17 évesnek hitt, lehet, hogy én is tévedek a korával kapcsolatban.
Csak az volt a dolog szépséghibája, hogy nem egy kellemes hangú "fiatalemberrel" beszéltem. Azt jobban élveztem volna. :))
Ha már kellemes hangú "fiatalemberekről" van szó, jár hozzánk a melóhelyre egy könyvkiadó. Mindig hoz egy láda könyvet, az ott van egy darabig ,majd a diszpécser vagy összekötő vagy nem tudom mi a pontos neve felhív, felveszi a rendelést. Egy héttel utána hozzák a könyveket, amiket kértünk, meg lecserélik a kínálatot.
Az összekötő nálunk eddig mindig egy csaj volt, azonban kb. fél éve egy olyan kellemes, nem is kellemes, hanem kimondottan szexi hangú pasi az összekötőnk, hogy csak na. Szívesen megnézném magamnak. Bár lehet, hogy csalódás lenne. Azért egy ilyen hanghoz nem akármilyen pasit képzel el az ember... :)))

Hanem mondjuk valamelyiküket:

 

A jelenlegi két favorit tippem pedig:

Hát mondjuk azt, hogy ezek után nagyon - nagyon nagy mértékben javult a napom. Lehet, hogy minden reggelt így kellene kezdeni. :)

Egy kis váltás

Hangolódván az ünnepre meg a télre gondoltam nem árt meg egy kis kinézet váltás. Majd kérem a véleményeket! :)

MI van a levegőben?

Mint már kérdeztem a címben is, szerintetek mi van a levegőben? Egész héten olyan vagyok, mint, akinek csak egy szikra hiányzik ahhoz, hogy felrobbanjon. Feszült vagyok, nyűgös és morcos. Pedig nagyon ritkán szoktam ilyen lenni, és akkor is csak nagyon rövid ideig, 1-1 napig. Most meg már ez a 4. nap. Ennyire évvége lenne már?
Vagy csak ez a szokatlanul meleg decemberi időjárás teszi? (Bár pont ma van az első olyan nap, hogy egy kicsit hidegebb van...)
Arról már nem is beszélve, hogy egyre inkább kitörőben van rajtam a munkaundoritisz... De most komolyan. Úgy érzem , hogy képtelen vagyok megfelelő mennyiségű energiát magamra szedni.
Az viszont picit megnyugtat, hogy nem csak én érzem így magam. Jó, ez most hülyén hangzott, de akkor is. Olyan szempontból megnyugtat, hogy nem egyéni probléma okozza, hanem valami olyan, ami  sok más embert is "megtalál"...
Most már csak azt kellene megtalálni, hogy mi az, hogy tudjak tenni ellene, mert én sem szeretek ilyen lenni.
 Más téma. Tegnap bent a munkahelyen végre kiderült, hogy kinek veszek ajándékot karácsonyra. Azt kell mondjam , hogy szerencsés vagyok, mert amint megláttam , már tudtam, hogy mit fogok neki venni. Ettől függetlenül még mindig egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Egy fikarcnyit sem. Pedig úgy szeretem azt az érzést. De, ha akarom hogy jöjjön, akkor tutira nem jön.

Advent 1. vasárnapja.

Remélem mindenkinek kellemesen telik / telt Advent 1. vasárnapja, meg az egész hétvége. Nekem mondhatni egészen jól telt (ha nincs szó munkáról, akkor már csak jó lehet).

Szombaton korán reggel anyuék elmentek megejteni a karácsony előtti nagy bevásárlást. Amíg ők vásárolgattak, én megfőztem az ebédet (milánói makaróni).Mire hazaértek már útra kész voltam, ugyanis mentünk rokonlátogatóba.

Az úton sok volt a körforgalom (biztosan átmentünk vagy 10-en csak odafelé) és érdekes módon az autósok valahogy nem igazán szeretik használni körforgalomban az indexet. Pedig most néztem utána az interneten, hogy kellene. Mit kellene, kötelező. Ez még nem lenne olyan felháborító ( bár egyébként az), mert nem egyszer látni piroson átcsúszó, záróvonalat figyelmen kívül hagyó autósokat is,. De kérdem én, mint olyan személy, aki majd egyszer szeretne jogsit szerezni, nem az a KRESZ lényege, hogy számíthatok arra, hogy minden közlekedő betartja a szabályokat? Így hogy bízzon az ember a többiekben, ha már önmagában nem bízik annyira? Vagy ez megint nagyon naiv kérdés? És egyszerűen csak a "gyengébb kiesik" elve működik?

Egy a lényeg: mindezek ellenére zuhogó esőben, de egyben hazaértünk.

Másnap azaz ma meg sokáig aludtam (szombattal ellentétben). Délután meg nekiestem kidekorálni a lakást.

Szép lett meg minden, de csalódottan vettem tudomásul, hogy ettől baromira nem lett ünnepi hangulatom, sőt, még az a kicsi is elszállt, ami eddig volt. Vajon ez miért van? Lehet, hogy még nagyon korán van, az ünnepi előkészületekhez? Meg gondolom ez a 14 fokos meleg meg a ragyogó nap sem segíti a ráhangolódást. Remélem azért karácsonyig megjön a hangulat ami átjárja az ünnepeket. Ez lenne a lényeg. Nem?

Ajándékok tömkelege és ünnepi hangulat

Voltam ma vásárolni  illetve inkább ajándékot vadászni. És azt kell mondjam az ajándékvadász akciót sikeresnek nyilváníthatom.. Sikerült megvennem az eltervezett dolgok 70%-át. MÉg egy kör lesz majd valamikor és kész vagyok. Hát nem csodálatos? :) És még tömeg sem volt. Alig lézengtek az emberek a bevásárlóközpontba.

Viszont az nem nevezhető annyira sikeresnek, hogy valahol elhagytam a kedvenc ezüst karika fülbevalómat. *Hüpp, hüpp*. Valahol reggel munkába menet. El vagyok keseredve. Nagyon szerettem azt a fülbevalót. :(

De ha már vásárolni voltam, gyorsan pótoltam is vigasztalásképpen, bár nem találtam ugyanolyat sőt, Még csak nem is karika fülbevalót vettem végül.

Aztán hazaérvén mindjárt neki is álltam megcsinálni az sk.(saját kezűleg készített) ajándékokat. Rájöttem, hogy a kreatív boltok közelébe sem nagyon szabad mennem. Veszélyes csakúgy, mint a könyvesboltok (Amit most sikeresen elkerültem., bár láttam, de erősen ellenálltam a kísértésnek)

Különben az áruházak már talpig karácsonyi díszben vannak. Mintha legalább december 20-a körül járnánk. Egyre korábban kezdődik a karácsonyi őrület.Most már csak azt kellene kitalálni, hogy hogy fogom a hétvégén  én feldíszíteni a lakást?

Közelgő ünnepek, kicsi angyalok és kicsi ördögök

Azt ember azt hinné, hogy az évvége közeledtével egy kicsit lanyhul a hajtás a munkahelyen. Na, persze. Álom, álom....
Egyre több a meló. Ráadásul a héten nincs bent a közvetlen főnököm. Ugye, mit csinálna egy normális alkalmazott ebben az esetben? Örülne magának, és próbálni egy kicsit lógni a "Nincs bent a macska cincognak az egerek" egyszerű elve alapján.:) Azonban úgy látszik én valamilyen elcseszett alkalmazotti kategóriába tartozom, mert nekem így több a munkám, mint amikor bent van a főnök. :(
Gyönyörű hétnek nézek elébe, mit nem mondjak....
De, hogy ezt a letargiát ellensúlyozzam, holnap megyek vásárolgatni. Megpróbálkozom azzal a merész dologgal, hogy mindenkinek megveszem a karácsonyi ajándékát, vagy legalább az ahhoz szükséges hozzávalókat Gondolatban már megvan, hogy kinek, mit szeretnék, már "csak" meg kell venni ( na, nem mintha ez olyan nagyon egyszerű lenne...)
Aztán lassan a fodrászhoz is be kellene kukkantani, hogy az ünnepekre ki is nézzek valahogyan. Hihihi. Most nézem a naptárban, hogy jövő hét végén Jön a mikulás :) Vajon jó kislány voltam idén vagy kapok virgácsot is? :)))
Ha már a jóságról van szó, ma elcsíptem egy nagyon édes párbeszédet 2 gyerkőc között az öltözőben.
Alapszitu: Öltöznek a gyerekek,az egyik kisfiú nagyon sír, sírás oka ismeretlen. Rendíthetetlenül hüppög.

Másik kisfiú, akit nevezzünk "Á"- nak: - Miért sírsz? Mi a baj? (kis szünet) Mi történt?
Sírós kisfiú, akit nevezzünk Sz-nek:  -  Hüpp, hüpp (folytatja a hüppögést meg a sírást)
Á:   - Nem akarod elmondani hogy mi történt?
Sz:  - Hüpp, hüpp...
Á:   - Figyelj SZ! Nekem bármit elmondhatsz. Tudod, együtt szoktunk játszani, meg minden...

Hát nem zabálnivalók? És 4 évesek. Néha olyan hihetetlen, hogy ekkora empátiával rendelkeznek egymással szemben. Na jó, azt is szögezzük le nagyon gyorsan, hogy nem mindegyik ilyen kis angyal. Vannak köztük kis ördögök is. :)
Az az egy azonban biztos, hogy néhányan a felnőttek közül örülnének, ha csak egy ilyen barátjuk is lenne, aki ennyire figyel rájuk....
Én befogom a kis pofimat, mert nekem kettő ilyen "angyal" is megadatott. (Mármint barát angyal, nem gyerek, nem mintha a gyerekek ellen bármi kifogásom lenne.) :)

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy Zsuzsuéknak még egyszer gratuláljak! :) Azt nem írom le, hogy miért, de ő szerintem tudni fogja. Ugye? :)

Na jó. Már nagyon átmentem szentimentálisba, úgyhogy azt hiszem abba is hagyom mára az írást. :) Azért még itt egy édes kép témához kapcsolódóan:

Még mindig egy kicsit betegen

Igen, igen, még mindig egy kicsit náthás vagyok. Lázam  nincs(remélem már nem is lesz), torkom nem fáj, csak baromira köhögök. Viszont úgy néz ki, hogy kaptam valami kötőhártya gyulladásra hasonlító dolgot. Honnan tudom? Onnan, hogy reggel nem tudtam csak a kezem segítségével kinyitni  a szemem. Ami azért is gáz, mert ilyen utoljára óvodás koromban fordult velem elő.

De hogy nem csak a nyomoromról írjak, íme egy köznapibb téma. Megszűnt a Sláger és a Danubius rádió. Illetve tulajdonképpen csak a Danubius, mert a Sláger interneten sugároz tovább. Ennek kimondottan örülök, mert elég sokat hallgattam mostanában reggelente meg késő este őket. És így továbbra is tudom őket hallgatni.

Abba nem mennék itt bele, hogy miért történt ez így, mert szerintem már mindenki tudja... Az a lényeg, hogy valamilyen formában mégis megmaradnak.

Valamit még akartam írni, de közben elfelejtettem *gondol, gondol,gondol* Nem jut eszembe...

Ja, megvan. Jövő héten advent 1. vasárnapja. Lehet dekorálni a lakást. Végre. Bármennyire nem vagyok oda a télért, ezt az időszakot mégis imádom benne. Arról nem is beszélve, hogy remélem idén fehér karácsonyunk lesz....:)

És ha már közeleg a kari, a munkahelyen is holnap kihúzzuk, hogy ki kinek vesz majd ajándékot. Nagyon melléfogni nem tudok. Ha mégis akkor így jártam.. :) Valamit majd csak kitalálok. Úgyis csak jelképes ajándékról van szó. Sosem szoktuk adósságba verni magunkat, mert a szándék a lényeg. Bár én azért így is szeretek olyan dolgot kitalálni, venni, aminek tényleg örül az illető, és nem csak a sarokba vágja (vagy rosszabb esetben a kukába) hazaérvén. Tavaly pl. nagyon beletaláltam. Jó, mondjuk az is igaz, hogy olyan kolléganőt  húztam, aki őszintén tud örülni bárminek.:) De a tavalyi ajándéknak tényleg örült, és nem csak úgy csinált :)

Szóval Hurrá Karácsony!

Ja és Hurrá New Moon :))))) (Premier holnap)

Hát, jó régen jelentkeztem. Ennek az az oka, hogy a múlt héten minden napra jutott valami. Gyakorlatilag alig voltam itthon. Pénteken meg belázasodtam, így az egész hétvégét az ágyban töltöttem. Utálok lázas lenni. Bár egyébként nem is igazán az volt a bajom. Csak egy kis hőemelkedésem volt 37,8 meg köhögtem (az még most sem múlt el.) Se a torkom nem fájt, se náthás nem voltam, de mégsem éreztem magam jól. Mindegy. Nemsokára elmúlik.

Viszont legalább tudtam sokat olvasni a hétvégén. Bepótoltam az egész lemaradásomat ilyen téren. :)

Az viszont kiakasztott, hogy akkor sincs semmi a tv-ben, amikor nagy ritkán eljutok addig, hogy bekapcsoljam. Most néztem volna, mert ha az ember az ágyhoz van láncolva ramaty állapota miatt, vagy olvas, vagy tv-t néz, hogy elüsse az időt. De teljesen esélytelen volt, hogy valami normális műsort találjak. A végén természetfilmeket néztem bár rendesen belealudtam. Amikor elaludtam még a gyilkos bálnákról szóló film ment, amikor felébredtem már az oroszlánok között lavírozott egy pasi. Szóval baromi érdekfeszítő volt a dolog.

Úgyhogy a végén visszatértem az olvasáshoz meg a zenehallgatáshoz.

Ha már zenehallgatásnál tartunk, találtam egy annyira jó számot... Már nem is tudom hányszor játszottam le az utóbbi 3-4 napban. Trent Dabbs--től az Inside these lines.

Aztán van egy másik szám, ami kifejezetten beteg szám, de annyival fülbemászóbb. Az együttes a The Birthday Massacre (ez már önmagában elég beteg), a szám pedig a Happy birthday. A többi számuk nem igazán tetszett, de ez az egy bejött. Alternatív banda, de ezt hallani is a zenén. Kicsit a Láthatatlan c. film jut róla az eszembe. Olyan a hangulata. Na, az  egy jó film. És nagyon  jó a zenéje.Tessék megnézni. :) Aki látta, nézze újra :)

Az ősz csúnya arca

Nemrég írtam arról, hogy nem lehet, egy vidám hangulatú őszi verset sem találni. Csoda? Költő legyen a talpán, aki ilyen esős, nyálkás, saras időben vidám verset ír az őszről.
Ha tehetném ki sem tenném a lábam az esőben. :)
Viszont, azért van jó oldala is a dolognak. Így, hogy némileg "be vagyok zárva" az eső miatt, végre kiélhetem kreatív hajlamaimat rendesen. Ma, a közelgő (konkrétan 2 hét múlva esedékes) adventi ünnepkör kezdetétől kapott ihlet  folyamán elkezdtem papírból csillagokat/hópelyheket gyártani. Azért írtam / jellel, mert  én sem tudom melyik a kettő közül. Kinézetre mindkettő lehet. Talán ízlés dolga, hogy ki minek nevezi.
Íme, döntsetek:

Úgyhogy ezzel telnek most napjaim. Meg összeírtam, hogy mit kell vennem az sk (sajátkezű) karácsonyi ajándékok készítéséhez.Lassan neki kell állni, hogy készen is legyek vele időben. És már megint ott tartok, hogy baromira elszaladt ez az év....

Röviden

Megvan a szemüvegem. Imádom. És látok is vele :) (ez tényleg rövid lett)

Szemvizsgálat.

Ma voltam szemvizsgálaton. Amíg várakoztam addig nézegettem a kereteket. Közben az jutott eszembe, hogy mennyivel stresszmentesebb így szemvizsgálatra menni, mintha az SZTK-ba mentem volna. Az eredmény pedig ugyanaz. Egy rendkívül kedves, szimpatikus doktor bácsi vizsgálja át az ember szemét A-tól Z-ig egy csillivilli, kellemes hangulatú modern helyiségben. Mennyivel jobb ez, mint az elnyűtt, nyomi, borzasztó (annyira borzasztó, hogy az ember csak betegebb lesz tőle) SZTk-ban a bunkó recepcióson keresztülverekedve magunkat egy nem sokkal kellemesebb asszisztensen keresztül bejutni a szemészorvoshoz, akiről süt, hogy nem éppen a kedvenc időtöltése ez a munka.És hangsúlyozom, az eljárás és az eredmény ugyanaz.

Egyébiránt ez a kedves doktor bácsi megállapította, hogy maradtak az értékek, tehát nem romlott a szemem, és ezt leszámítva minden rendben van, egészségesek a szép kis szemeim. :)

Kiválasztottam a keretet (Nem Hello Kitty-s, és nem Hannah Montana-s) :), hanem csak egy sima csini kis keret. Más mint a mostani, de én már imádom.

Jövő héten lesz kész.

Azért meglepődtem, hogy nem romlott a szemem. Meg mertem volna esküdni, hogy legalább egy fél dioptriát romlott. De a doki megnyugtatott, hogy a táblácskát most is pont ugyanaddig tudtam elolvasni, mint 6 évvel ezelőtt, amikor a mostani szemüvegemet  csináltattam. Ja, és ugyanaz a doki volt, aki 6 évvel ezelőtt. Még ő is meglepődött ezen. :) 

Haladunk. Jöhet a következő állomás, amint megvan a szemüveg. :)