Péntek van. Ez úgy délután 3 óra körül tudatosodott bennem a mai nap folyamán. De annál inkább örültem neki, hiszen ez azt jelenti, hogy holnap szombat és lehet sokáig aludni. :)
Kicsit összefolytak a napok a héten, mert elég sok minden történt. A munkahelyemen elkezdték a nyári felújításokat, amiben mi is aktívan részt vettünk az irodahelyiség kifestésével. Ezzel, meg a festés utáni rendrakással (meg előtte az összepakolással) el is ment 3 nap a hétből. Aztán meg a saját szobám felújításához is megkezdtük a szükséges dolgok beszerzését. Délutánonként egyik barkácsáruházból ki, a másikba be..... De a sok mászkálásnak is meglett az eredménye, mert ma sikerült megvenni a parkettát meg a hozzávaló dolgokat. Fél siker. Már csak a tapéta kell meg a festék. Egyébként a legnehezebb a fal színének a kiválasztása volt, de megvan a nyertes. Majd ha készen lesz, rakok fel képet róla. Már nagyon várom, hogy elkészüljön. :) Mint a gyerek, aki alig várja, hogy karácsony legyen. :)
Ma az egyik nagy barkácsáruház előtt egyébként összefutottam az egyik gimnáziumi osztálytársammal. Tök fura volt (nem ő, hanem a helyzet). Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy idegennel társalogtam volna. Pedig elég jóban voltunk. Tény, hogy nem volt összetartó osztályunk, de vele végig egy társaságban mozogtunk, együtt jártunk bulizni is általában. Ennek ellenére lefutottuk az udvariassági köröket (hogy vagy, mi újság, munka stb) és itt ki is fújt a beszélgetés. Aranyos volt meg minden, de éreztem, hogy tartjuk a 3 méter távolságot (átvitt értelemben).
Ezek után hazafelé a kocsiban azon gondolkodtam, hogy vajon ez miért lehet? Hogy sikerülhetett ennyire eltávolodnunk egymástól. Oké, hogy nem beszélünk rendszeresen, de ez a távolságtartás nekem elég furcsa volt. Ha valakinek van valami okos magyarázata erre, szívesen várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése