A rózsaszín orr tulajdonosa

Íme, itt az ígért kép Manóról és  rózsaszín nózijáról. Sajnos ez a fotó közel sem adja vissza azt a színt, amilyen jelenleg valójában, de csak ezt sikerült csinálnom. Nem egyszerű egy ilyen izgő - mozgó állatot leültetni egy helyre, úgy, hogy 20 másodpercre nem mozduljon meg még a szeme sem. :) Ő meg nem kimondottan az  a nyugodt típus.:)

A második képet is csak úgy sikerült ellőnöm,  hogy egy legyet fixírozott az ablakon, ez lekötötte 20 másodpercre. Azonban, ahogy elkattant a gép, ő már ugrott is a légy után. Innentől fogva teljesen esélytelen volt, hogy akár még egy fotó erejéig is meg tudom őt állítani egy helyben. :)

"Megjött a tél, hisz itt a jel"

A címbéli idézet Mentovics Éva: A téli vad sóhaja című vers nyitósora. 
Hetek óta úton - útfélen botlok olyan, a téli időszakra szóló előrejelzésekben, melyek azt állítják, hogy nagyon kemény, hideg telünk lesz. Évek óta nem volt igazán hideg. Legutoljára a gimis végzős évemben volt nagyon - nagyon alacsony a hőmérséklet, pont mikor a szalagavatóra készültünk januárban. Nappal volt -15 fok körül a hőmérséklet. Az nem tudom, hogy a mostani télen is lesznek - e ennyire hidegek, de a tavalyinál lejjebb is csúszik majd a hőmérő higanyszála. És hogy honnan tudom ezt ennyire biztosan?  Súg a kutyám nózija. Minél inkább rózsaszín, annál hidegebb lesz a tél. Ezt már sikerült kitapasztalni az nálunk eltöltött 4 éve alatt. És idén jóval rózsaszínűbb az orra, mint az ezt megelőző években.

Tavasszal, egészen pontosan április 25-én mentünk érte és hoztuk őt haza 4 évvel ezelőtt.  Mire elérkezett a november, addigra már hatalmasat nőtt, stramm "kis" kamasz kutya lett belőle. Egy reggel azonban azt vettük észre , hogy kifakulni látszik az alapjáraton gyönyörű fekete orra. Emlékszem kétségbeesve hívtuk fel a tenyésztőt, akitől vettük, hogy vajon mi lehet a probléma vele. Nevetve küldött át egy fényképet az ő kutyusáról(nem mellesleg a mi kutyánk anyukája), akinek ugyanígy ki volt fakulva a nózija.  Megnyugtatott , hogy egy a fajta velejárója. Télre eltűnnek a sötét pigmentek a bőréből , ezért lesz rózsaszín, minél hidegebb várható, annál kevesebb színpigment marad. Hát nem édes? Úgyhogy azóta ő a mi kis időjárás jelentőnk legalábbis a tél közeledtével. 

És ha ő azt mondja, hogy hideg lesz, akkor bizony az lesz. Aminek én alapjáraton örülök, mert bizony a tél azért van, hogy akkor hideg legyen és hó. Végre jó lenne egy olyan év, amikor fehér lesz a karácsony. Mert valljuk be őszíntén, azért a napsütéses karácsony nem az igazi, még akkor sem, ha hideg van. Karácsonykor szeretem, ha nagy pelyhekben hull a hó, öröm kinézni a meleg szobából, aztán délután, mikor már sok esett, lehet kimenni ugrálni egy kicsit a friss hóban (meg el is lehet lapátolni). Olyankor én is egy kicsit újra gyerekké válok, aki fekszik a szép tiszta hóban és hóangyalkát gyárt, és próbálja elkerülni, hogy a kutya közben lendületből ráugorjon és elrontsa a nagy művet. Ha a hóangyalka készítésen túl vagyok, jöhet a hóember, amit persze a kutya ismételten lerombol. De nem is azért építem, hogy napokig gyönyörködhessek benne,(mert úgysem tudok 5 percnél tovább, hisz Manónak addig tart kb. ledönteni az egészet), hanem azért, mert nagyon jó a hangulat közben. Az egész család kivonul ilyenkor a kertbe és mindenki nevet, boldog, és kicsit elfeledkezik a gondokról és problémákról.  Ez a része nagyon hiányozna a télnek ha nem lenne.
Szóval sálakat, sapkákat, kesztyűket, nagykabátokat elő, mert bizony fázni fogunk. Én szóltam. ;)

A virágok földjén

Szombaton reggel drága jó szüleim elutaztak Sopronba, úgyhogy gyakorlatilag egész nap enyém volt a lakás. Az más kérdés , hogy azért maradtam itthon, mert kell, hogy legyen valaki a kutyával, elvégre nem lehet őt itt hagyni egy egész napra, egyedül...

Ezen átlépve kihasználtam, hogy egyedül voltam. Személyiségemnél fogva olyan típus vagyok, akinek néha  kimondottan szüksége van az egyedüllétre. Emellett szeretem, hogy nem botlok bele valakibe minden egyes percben, mikor például elindulok a nappaliba, vagy éppen a konyhába , hogy berakjak egy bögre vizet a mikrohullámú sütőbe, azért, hogy teát csinálja magamnak.

Félre ne értsetek. Nagyon szeretek anyuékkal lakni, hála annak a jó égnek,  az év nagy részében teljesen zökkenőmentesen megvagyunk, kisebb viták meg szerintem minden családban vannak.  De mikor reggelente rohannék dolgozni, ők meg valahogy mindig keresztezik az utamat vagy a konyhában vagy a fürdőszobában, az rettentő rossz hatással tud lenni a lelki nyugalmamra. Bár azért ez nem sokszor fordul elő, mert elég különböző időpontokban járunk dolgozni, néha mégis sikerült összehozni egy kis tumultust.

Azonban most szombaton erről szó sem volt, így sikerült megvalósítanom egy ideális szombat reggelt. Nyugodt tempóban tudtam elvégezni a szombati rituálékat, anélkül, hogy valaki beleszólt volna abba, hogy mit és miért csinálok. Az sem zavart senkit, hogy délelőtt 10 - kor még pizsamában ültem le a géphez a reggeli kávémat szürcsölgetve. Amíg a gép beindította magát, körbesétáltam a szobámban és minden alaposan szemügyre vettem úgy, mintha eddig még nem láttam volna reggeli napsütésben. Bár az kérdéses, hogy a 10 órási napsütés mennyibe számít reggelinek :)

A virágokat is megnézegettem , mind a 2o darabot (ami egyébként kevésnek számít esetemben, tavaly 28 darab szépség kapott helyet az én kis birodalmamban), megbeszéltem velük, hogy mi újság a virágok földjén. Igen, mert én ilyen lökött vagyok és beszélgetek a virágokkal.  Akár hiszitek, akár nem , értékelik. Ezért ilyen szépek. Sőt örömmel fedeztem fel, hogy rendszeres gügyögésem meghozta gyümölcsét és az egyik növénykém hozott egy új hajtást is. Annyira büszke voltam rá. Sokat nőtt mióta megkaptam, de teljesen új hajtást nem hozott eddig, és hogy most mégis megjelent egy kis kezdemény, az nagy boldogsággal töltött el.

Bármennyire is hülyén hangzik, a virágoknak is van lelke, és ha az ember szereti őket, azt megérzik.Már csak azt kell kiokoskodnom, hogy miért van az, hogy egyes növények képtelenek megmaradni a szobámban, holott évekig itt éltek. De beszélgetek velük tovább a nappaliban (ahová át lettek költöztetve rehabilitáció céljából), hátha megsúgják, mi nem tetszett nekik itt nálam.